Jégkorong MK: az FTC egy góllal nyert, övé a bronzérem

A bronzmérkőzésre azt szokták mondani, ez a csalódott csapatok csatája, és biztos, hogy a nyitó felvonásban nem verdeste az eget a színvonal, a felek többnyire egymás hibáiból próbáltak meg élni. Az első találat is ennek szellemében született: miskolci támadásnál Roczanov Dezső szerzett korongot, három az egyben fordult le a Fradi, a rutinos csatár a kapussal szemben bemutatta a passzt, ám helyette végül ütemtelenül ellőtte Kiss Bence lábai között.

Négy perccel később jött az egyenlítés: ezúttal Jack Walker és Chris Seto ment el kettő az egyben, utóbbi kapta a passzt, türelmesen kivárt, aztán nagyon magabiztosan emelt a hosszú sarokba. A DVTK akár vezetéssel is fordulhatott volna az első szünetre, ám egy újabb kontra végén Walker a felső vasat trafálta telibe.

Ami nem sikerült az első harmad végén, sikerült a középső elején, a David Hajník passzát gólra váltó Kevin Elgestaal révén fordított a Diósgyőr. A 35. percben ismét egyenlő volt, Tóth Adrián küzdött meg a botját vesztő Hajníkkal, utóbbi ütő híján eleve vert helyzetben volt, és a ferencvárosi csatár ziccere végül valahogy bepördült Kissről.

A záró harmad megint Jegesmedvék-góllal indult: a pontgyáros Kevin Wehrs egy bulielhozatal után hatalmas gólt ütött a kékről, a nem sokat látó Aranynak a kezét is alig volt ideje felemelni. Az utolsó negyedóra azonban az FTC-é volt. Előbb Somogyi Balázs fonákkal nem tudta ugyan első szándékból középre tenni a korongot a védőktől, ám egy korcsolyáról éppen elé pattant vissza, ő meg a rövidre végül csak bepofozta valahogy.

Négy perccel a vége előtt pedig az elődöntő után a bronzmeccsen ismét a miskolciak itták meg egy véleményes ítélet levét. Szombaton túl sok ember miatt vettek el egy gólt a borsodiaktól (akik aztán az emberhátrányban meg is kapták a negyedik góljukat, így lett 3–3 helyett 4–2), míg egy nappal később az 56. percben, 3–3-as állásnál könnyű síppal fújták rá a kapu elmozdítását Kiss Bencére – ezt a fórt meg a Fradi használta ki...

Juhani Tamminent engedték túl közel a kapuhoz, ő meg köszönte szépen, ki is pókhálózta a sarkot. A Ferencváros ezzel a találattal megnyerte a meccset, s tavaly után ismét a bronzérmet, a miskolciaknak pedig, ahogy ebben az idényben már oly sokszor, megint csak egy hajszál hiányzott a sikerélményhez; ez a hatvan perc kicsiben leképezte jóformán az egész szezonjukat…

JÉGKORONG
MAGYAR KUPA, NÉGYES DÖNTŐ, SZÉKESFEHÉRVÁR
BRONZMÉRKŐZÉS
FTC-TELEKOM–DVTK JEGESMEDVÉK 4–3 (1–1, 1–1, 2–1)
Székesfehérvár, 586 néző. V: Kókai, Németh M., Árkovics G., Pálkövi Bo.
FTC: Arany G. – Boros, McFadden (1) / Kärmeniemi, Seregély / Bohunicky, Sarcia / Hegyi Á. – FOWLIE (1), TÓTH A. 1, Tóth Gergő (1) / Kóger D., SOMOGYI B. 1 (1), TAMMINEN 1 / Farkas S., Komáromy, Roczanov 1 / Galántai. Edző: Fodor Szabolcs
DVTK: Kiss Bence – Doetzel, WEHRS 1 / Kiss R., Szirányi B. / Hadobás, Hyärinen / Illés, Vojtkó – Galanisz (1), SETO 1, WALKER (1) / Galajda, Hajník (1), Mattyasovszky / ELGESTAAL 1, Farkas M., Miskolczi / Pecsét (1). Edző: Tokaji Viktor
Kapura lövések: 37–30
Gól – emberelőnyből: 2/1, ill. 2/0
MESTERMÉRLEG
Fodor Szabolcs: – Nagy fegyvertény, hogy jelen helyzetünkben is sikerült megszereznünk a bronzérmet, alig tizennyolc órával az elődöntő után. Kevesen voltunk, nem voltunk frissek, nem is volt egy szép meccs – az ilyeneket csak szívvel lehet megnyerni, az pedig abszolút a helyén volt. Az utolsó erőtartalékainkat felhasználva szereztünk ismét kupaérmet, ez lélektanilag is nagyon fontos a bajnoki véghajrá előtt!
Tokaji Viktor: – Magunknak köszönhetjük, hogy szoros lett a végjáték, az utolsó bírói ítélet mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül. Tizenöt éve tudjuk, hogy a fehérvári pálya sajátossága, hogy könnyen elmozdul a kapu, nem gondolnám, hogy egy ilyen kiélezett végjátékban kiállítást kéne adni, s előnybe hozni az ellenfelet azért, mert a kapusunk védés közben elmozdítja a ketrecet. Ez döntő tényezőnek bizonyult.

DÖNTŐ
DEAC–Hydro Fehérvár AV19 4–3 (2–0, 1–1, 1–2)