Szuper-show - harmadszor

- Teljesen felesleges terhet rak ránk ezzel a média, a szurkolók, sőt még egyik-másik szakember is - így Szuper. - Kezdjük ugyan megszokni, de ez nem egészséges. A szurkoló nagyon hamar megszokja a jót. Ha nem jutunk fel, az lassan csalódást okoz, kudarcnak számít. Erről a gondolkodásmódról gyorsan le kellene szoknia a magyar hokitársadalomnak. Ilyen lehetőséggel, ilyen háttérrel, gondoljunk csak a fedett csarnokok, az első osztályú csapatok vagy a játékosok számára, már az is óriási dolog, szinte csoda, amit az utóbbi években produkáltunk.
- A média és a szurkolók is elismerik, hogy hősiesen teljesítettek, és siker a harmadik hely is, csak hát olyan jó az A-csoportról álmodozni…

- Higgyék el, nálunk senki sem szeretné jobban a feljutást. Mindenki bólint, hogy reális a harmadik hely, de halkan mondom, az ötödik is reális lett volna. Ismét erőn felül teljesítettünk. A vébé előtt megállapítottuk a srácokkal, hogy a norvég csapat kimagaslik a mezőnyből, összetehettük a két kezünket, hogy pontot szereztünk ellenük az első meccsen, meg Japán legyőzése is csoda volt a javából. Szóval, ha az első két meccsen nem három, hanem nulla ponttal állunk, az is reális lett volna.

- Aztán Kína könnyed legyőzése után a britek és lengyelek ellen nem sikerült győzni. Előjött a fáradtság?
- Az is, meg a túlzott akarás. No meg a régi magyar betegség, hogy a jobbak ellen képesek vagyunk a bravúrra is, a velünk egy szintű vagy kicsit gyengébb gárdákkal meg szenvedünk, nem tudjuk irányítani a mecscset. Szóval, még egyszer mondom, a harmadik hely óriási siker, és az ötödik hely sem lett volna tragédia.
- Szerencsére nem így történt. A vébé után elment a csapat valahová ünnepelni?
- Persze, még szombat este Debrecenben. Részleteket nem mondanék, legyen elég annyi, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
- Térjünk át az ön egyéni teljesítményére. Ismét a vébé legjobb kapusává választották. Maradéktalanul elégedett?
- Úgy érzem, jó formában védtem, mindent sajnos nem lehet megfogni. Az elismerésnek meg nagyon örültem. De rögtön hozzá kell tennem, hogy ez nemcsak az én érdemem, kiváló védelem állt előttem, és Budai Krisztián is rengeteget segített. A mondvacsinált ellentétek ellenére remekül tudjuk egymás munkáját segíteni.

- A hétmeccses, végsőkig kiélezett, feszült bajnoki döntő ellenére úgy tűnt, fehérvári-újvárosi ellentét sincs a válogatottban…
- Tényleg nem is volt. Mindenki gyorsan félretette a csata hevében elszenvedett sérelmeit, hiszen tudtuk, most egy a célunk. Bebizonyítottuk, hogy remek csapat vagyunk.
- Véget ért az évad, merre tart Szuper Levente?
- Egyértelműen külföldre. Most elsősorban egy erős európai bajnokságban szeretnék játszani, ezen dolgozunk a menedzseremmel. Érdekes évad van mögöttem, tengerentúli bérvitával, sérüléssel az elején. Hajszál híján Berlinben kötöttem ki, ha annak idején összejön, most német bajnok lennék, viszont valószínűleg nem lehettem volna itt a csapattal a vébén. A sors kifürkészhetetlen. Még nem sejtem, mi lesz velem jövőre, mindenesetre rám férne már egy kis szerencse… ---- P ---- A