A végén fordítottak a németek

A szintén Pat Cortina által vezetett Alba Volán a Kontinentális Kupa négyes döntőjének első meccsén esélytelen volt a Dinamo Moszkva ellen (0-8), aztán megszorongatta a Zólyom gárdáját (1-2), a harmadik meccsen meg hatalmas bravúrral legyőzte az esélyesebb Milano Viperst (2-1). Most válogatott szinten kellene valami hasonló. A nagyarányú vereség már megvolt Kanada ellen (0-7), a szorongatás is kipipálva a szlovákok ellenében (2-4), már csak a bravúrgyőzelem kellene a teljes analógiához. De vajon elvárható-e a magyar válogatottól, hogy szinte futószalagon szállítsa a szenzációkat?

Mert Németország megtréfálása csakugyan felérne egy kisebb csodával. Bár nem akkora világsztárok, mint a kanadaiak vagy szlovákok, stabil A-csoportos résztvevők, olyannyira, hogy az utóbbi négy évben egy ötödik, hatodik, hetedik és kilencedik hellyel büszkélkedhetnek, az olimpiákon is rendre ott vannak, a világ legjobb nyolc csapatát felvonultató Világkupa mezőnyébe is befértek.

Tizenhat másodpercnyi játék után máris helyzet a magyar kapu előtt. Ajjaj! Néhány perccel később Sturm robog el viharként a bal szélen, Szuper kis híján bevédi, átcsorog rajta a korong, de utánakap és húsz centivel a gólvonal előtt rátenyerel, egytized másodperccel megelőzve egy lesipuskás német botot.

De a magyarok sem hagyják válasz nélkül a kapusuk tesztelését, olyannyira nem, hogy Ocskay előnyből meg is szerzi a vezetést: kisodródik, de fordulatból a kapuba üti a korongot! Így, hogy a válogatott talál egy gólt az elején, még minden lehet.

Hihetetlenül gyorsak a németek, a csapatkapitány, Ustorf hatol át védelmünkön, mint kés a vajon, de Szuper addig hempereg a kapu torkában, míg valahogy, talán ő sem tudja hogy, kitornássza onnan a korongot.

Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, Ladányi ugratja ki kétvonalas álompasszal Peterdit (sajnos kimarad), Gröschl dekázik a koronggal - partiban vagyunk az A-csoportos Németországgal!

Az első harmad után magyar vezetés, de hát az első húsz percet bírtuk a szlovákok, sőt, a kanadaiak ellen is!

A második harmadban folytatódik az álom, csak el ne kiabáljuk. Palkovics kerüli meg a kaput, Kangyal érkezik és kilövi a sarkot, másodszor mattoljuk a 2000-ben az egész NHL legjobb kapusának választott, kétszeres All Star-válogatott Kölziget, naná, hogy másodszor is hangrobbanás az Arénában.A megbízható, precíziós német gépezet sebességet vált, ők aztán nem arról híresek, hogy feladnák, óriási erőkkel rohamoznak. És ki is egyenlítenek. Előbb Köppchen gyötri be közelről a német emberelőnyt, majd a Szuperről kipattanó löketet Felski emeli be fonákkal a felsőbe. Elképesztő rohamok, a második gólt emberhátrányból passzírozzák be a germánok, nem kontrából! És hát sajnos öt az öt ellen is rendre beszorulunk. Ezt a nyomást biztosan nem bírjuk ki. No persze, ha ütünk egy újabb gólt, akkor már egészen más a helyzet. Palkovics csap le egy korongra, elrobog vele a bal szélen és Kölzig hóna alatt beveszi a német ketrecet - a második harmad után is vezetünk!

Az utolsó húsz percben aztán fordítanak a németek: előnyből Sturm bombázza ki éles szögből a felső sarkot már-már pimasz módon, aztán Furcher egy hátvéd megkerülése után kegyetlenül berakja Szuper ketrecébe.

A végéig küzd, hajt a Cortina-csapat, akad is helyzet az egyenlítésre, de - miközben egy másfél perces kettős előny is kimarad - az eredmény már nem változik (Kölzig meg a kezdeti bizonytalankodás után kivédi a szemünket).

A bravúrgyőzelem ezúttal nem jött össze, az álomból valóság lett. De tudják mit? Ez a valóság is csodaszép volt! ---- "Beszélgettem a kapitánnyal, Pattel, aki nagyon korrekt volt, megadta az esélyt, hogy ne a kellemetlen nulla hetes meccsel zárjam a tornát. Hálás vagyok neki, és örülök, hogy ezúttal jól ment, bár mint mindig, a vereség bosszant. Persze, nekünk nem ezeket a csapatokat kell legyőznünk" - mondta ezúttal kisimultabb arccal a remeklő magyar kapus, Szuper Levente.

"Bevallom, izgultam. Nem tudom, mikor fordult velem utoljára ilyen elő!" - ugyanő őszintén az első percekről.

"Végre mindketten hadra foghatóak vagyunk, együtt készülünk, aminek csak megvan az eredménye" - utalt az Ocskay Gáborral való pályán belüli kapcsolatra válogatottunk legjobbja, Palkovics Krisztián.

"Az NHL egyik legjobb kapusának gólt ütöttem, erre mindig emlékezni fogok!" - jelentette ki büszkén Palkovics.

"Alig tudtam odapasszolni neki, én csodálkoztam talán a legjobban, hogy beütötte" - mosolygott újfent az Alba csatára, utalva a Kangyal Balázsnak adott gólpasszára.

"Nem hittem volna, hogy ennyi dolgom lesz. Remek ez a magyar csapat" - így az 1998-ban Stanley Kupa-döntős Olaf Kölzig, a németek kapusa, akinek szavai büszkeséggel töltheti el játékosainkat.

"Huh, ha azt a kettős előny beütjük!" - sopánkodott Ancsin János, Pat Cortina egyik segítője.

"Meglehetősen ideges vagyok, mert rengeteg helyzetet kihagytunk, és rendre beszorítottuk a kanadaiakat, de képtelenek voltunk gólt lőni, így kis híján elszórakoztuk a mérkőzést. De a lényeg, hogy megnyertük a tornát, célunkat megvalósítottuk, és persze jóval kellemesebb emlékekkel távozok Magyarországról, mint két éve" - összegezte a végeredményt Frantisek Hossa szlovák szövetségi kapitány.

"A világbajnokság előtt megtudtam, amit akartam, kiderült, hogy kire számíthatok a válogatott harmadik és negyedik sorában. A legjobbjainkat ugyanis most nem hoztuk magunkkal" - tekintett előre ugyanő, a májusi ausztriai A-csoportos vb elé.

"A tizenkét NHL-játékossal felálló Szlovákia ellen ez az 1-1-es döntetlen számunkra a győzelemmel ért fel. Jól éreztük magunkat Budapesten, remélem, egyszer még visszatérünk" - nyilatkozta a szlovákok elleni mérkőzés után Marc Habscheid kanadai kapitány. ---- A magyar-német összecsapás második szünetében rövid, ám annál ellentmondásosabb sajtótájékoztatóra került sor. Miként az várható volt - erről már többször is beszámoltunk - Studniczky Ferenc a szövetség elnöke hivatalosan is bejelentette, hogy április 26-án ismét Magyarországon, a Papp László Budapest Sportarénában lép jégre a három nappal később kezdődő világbajnokságra készülő "nagy" kanadai válogatott. A menetrend tehát pontosan megegyezik a tavalyival: a divízió-1-es világbajnokságot (április 17-23., Debrecen) követően a magyar csapat barátságos mérkőzés keretében mérheti össze erejét a világbajnoki címvédő, s vélhetően NHL-es sztárokkal felálló juharlevelesekkel, akik ezután Budapestről indulnak az ausztriai világbajnokságra.

Igen ám, de Scott Salmond, a tengerentúliak menedzsere is szót kapott, aki hozzátette: való igaz, hogy a két szövetség között megszületett a megállapodás, ám ez még nem jelent garanciát, ugyanis ha mégiscsak beindul a bértárgyalások elhúzódása miatt még mindig szünetelő NHL, akkor a hokira kiéhezett kanadai szurkolók nem vennék jó néven, ha a sztárjaik, a világbajnoki felkészülés jegyében, hosszabb ideig Európában turnéznának. Tehát a megállapodás ellenére egyelőre még nem biztos az április 26-i meccs, konkrétumot csak később, talán egy-két héten belül tud mondani.

Mindez tehát azt jelenti, hogy csak akkor lesz magyar-kanadai szupermeccs áprilisban, ha az NHL-szezon már nem kezdődik el, ha viszont beindul a bajnokság, akkor egy másik időpontban - erre egyébként Salmond ígéretet tett - jönnek majd Budapestre. Jobb híján tehát feszülten kell figyelni az "odaátról" érkező híreket, s ha azok számunkra kedvezőek, akkor viszont még az sem kizárt, hogy - mivel minden játékos szabad lesz - egy "dream team"-et küldenek a kanadaiak a világbajnokságra, s előtte természetesen hozzánk is.
Na, az lenne az igazán nagy dobás!