Aki megmentette Eriksen életét – Simon Kjaer, a hőssé vált dán óriás

 

Helt, sankari, hero, yingxióng, kahraman. Június 13. óta a világ bármely országában említik Simon Kjaer nevét, jó eséllyel mellé teszik a hős jelzőt is. A dán válogatott 32 éves középhátvédje elképesztő lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, miután látta, hogy barátja, Christian Eriksen az Európa-bajnokság második játéknapján, a Finnország–Dánia (1–0) csoportmérkőzésen összeesik. A zsigereiben érezhette, hogy nagy a baj, mert egy másodpercet sem tétovázott, és a védelem tengelyéből sprintelt az ellenfél szögletzászlója felé, hogy Eriksen segítségére siessen. Szabaddá tette a légútjait, stabil oldalfekvésbe helyezte, és arrébb küldte a csapattársait, hogy legyen helye a lélekszakadva érkező orvosi stábnak. Amint meghozták a defibrillátort, sorfalat állított a dán játékosokból Eriksen elé, hogy az újraélesztésből a helyszínen és a televízió képernyői előtt minél kevesebbet lehessen látni. Tartotta a lelket Sabrina Kvistben, a középpályás zokogva a pályára érkező feleségében, nyugtatta, hogy minden rendben lesz. És igaza lett. Higgadtságának, gyors gondolkodásának és intézkedésének is köszönhetően Christian Eriksen még a stadionban magához tért, és néhány napot, valamint egy szívműtétet követően kiengedték a kórházból. Heroj, hrdina, naayak, iqhawe, hős. Ennél találóbb szóval tényleg nehéz lenne jellemezni.

Amikor Simon Kjaert megkérdezték a történtekről, ő szerényen csak annyit válaszolt, hogy tette a dolgát. Nem mintha havonta hozna vissza játékostársakat az életbe, de a dán válogatottban már 2016 júniusától ő viseli a csapatkapitányi karszalagot, és nagyon komolyan veszi a szerepkörrel járó feladatot.

„A futball csapatsport, és a dán válogatott ennek tökéletes szimbóluma – nyilatkozta a goal.com-nak még a 2018-as világbajnokság előtt, amelyen a csapat továbbjutott csoportjából, majd a nyolcaddöntőben a későbbi döntős Horvátország ellen tizenegyesekkel maradt alul. – A legnagyobb erősségünk a csapatszellem. Együtt küzdünk, együtt búsulunk, együtt nevetünk. A kapitányi karszalag viselése felelősséggel jár, figyelek rá, hogy mindenki egyenlőnek érezze magát a társaságban, senki se álljon a többiek felett. Még a legnagyobb sztárunk, Christian Eriksen is ugyanolyan darabja a kirakósnak, mint bárki más, és ezt figyelembe is veszi, sohasem helyezi a magáét a csapatérdek elé. Mindketten nagyon fiatalon kerültünk a válogatottba még a 2010-es világbajnokság előtt, rengeteg mérkőzést játszottunk együtt. Egyezik az értékrendünk, és büszkén mondhatom, hogy ez az egész csapatra igaz.”

A 191 centiméter magas, erős testfelépítésű, Viking becenévre hallgató dán óriás példamutató vezére a válogatottnak, de téved, aki azt hiszi, hogy a pályafutása gyorsan sínre került. Tizenöt évesen nem talált magának klubot, a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően lett belőle profi futballista. Édesapja az 1999-ben alapított Midtjylland szertárosaként dolgozott, és éppen felmondani készült, hogy családja érdekében jobban fizető állást szerezzen, amikor a klubnál úgy döntöttek, felépítik a profi akadémiát. Összeszedték a korosztály legjobb futballistáit, ám a tizenhatos keretben maradt egy betöltetlen hely. Mivel Jörn Kjaert nem szívesen engedték volna el, úgy bírták maradásra, hogy a helyet a fiának adták.

„Simon Kjaert csak azért vettük fel az akadémiára, hogy az apja továbbra is nálunk dolgozzon. Nem láttunk benne fantáziát” – idézi a sportmob.com Rasmus Ankersent. Az utánpótlásedző szavait igazolja a történet, miszerint az akadémia indulásakor nyolc szakembert megkértek, hogy írják le annak az öt futballistának a nevét, akik az elkövetkező öt évben jelentős karriert futhatnak be, és tegyék a listát lezárt borítékba. Öt év múlva, amikor a borítékokat felbontották, kiderült, hogy Simon Kjaer neve egyik papíron sem szerepelt, miközben a középpályásból középhátvéddé képzett, és a védelemben a helyét remekül megtaláló futballistáért 2008-ban 4 millió eurót fizetett a Palermo, a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon 21 évesen pedig kezdőként játszotta végig a Hollandia (0–2) és a Kamerun (2–1) elleni csoportmérkőzést.

Kjaer kis szerencsével kerülhetett volna a Palermónál magasabban jegyzett klubhoz is. A 2000-es évek közepétől sorozatban bajnoki címeket nyerő Internazionale is gondolkodott a megszerzésén, ám ajánlatával kicsúszott az átigazolási határidőből. A Lille és a Real Madrid érdeklődését – mindkét csapatnál próbajátékon is részt vett – pedig a Midtjylland sportigazgatója, Jens Örgaard utasította vissza, mivel keveset ajánlottak érte. Ha a családján múlt volna, Simon Kjaer bizonyára a Liverpoolhoz igazol, édesapja ugyanis fanatikus rajongója a „vörösöknek”. Ha fia olyan csapat ellen játszott, amelyben pályára lépett a klub egyik ikonja is, magától értetődő volt, hogy a lefújást követően mezt cserél vele. Így történt 2014-ben is, amikor az Anglia elleni barátságos mérkőzésen Steven Gerrarddal került szembe.

„Megüzentem neki, hogy ha nem szerzi meg Gerrard mezét, haza se jöjjön többet! Vette az adást, és elhozta nekem – mesélte a még mindig a Midtjylland szertárosaként dolgozó Jörn Kjaer a The Athleticnek. – Nagyon örültem volna, ha ő maga is a Liverpoolhoz szerződik, de sajnos erre egyre kevesebb az esély. Már túl öreg hozzá. Persze nem bánom, hogy Olaszországot választotta, az ő vágya mindig is az volt, hogy az AC Milanban futballozzon.”

Az álom beteljesüléséhez jó néhány évet várni kellett, a Palermo után a Wolfsburg lett a következő állomás Simon Kjaer életében. A németek 12.5 millió eurót fizettek érte, a legmagasabb összeget, amennyiért addig dán futballista valaha elkelt. A váltás azonban rosszul sült el. A Bundesligában nyújtott teljesítményét rengeteget kritizálták, és amikor a csapat gyenge szereplése miatt Felix Magath vette át az irányítást, a szemére vetette azt is, hogy fizikailag nincs a topon. Az idény végén kiadta az útját, kölcsönbe az AS Romához került, amelynél szintén nem játszott meggyőzően. A Lazio ellen 2–1-re elveszített városi rangadón tizenegyest és piros lapot érően szabálytalankodott, kisebb sérülésekkel küzdött, és amikor visszatérését követően a csapat beleszaladt egy 4–2-es vereségbe a Cagliaritól, a sportigazgató döntött: nincs rá szükség. A Wolfsburgnál eltöltött újabb viszontagságos idényt követően Franciaországban merített erőt, a Lille-nél újból felépítette magát, és a Fenerbahce, a Sevilla és az Atalanta érintésével hosszú évek után elérte célját: 2020 januárjában előbb kölcsönbe, majd nyáron végleg az AC Milanhoz került, amelynél jelenleg is a reneszánszát éli.

Stefano Pioli csapatában hasonlóan fontos láncszem, mint Zlatan Ibrahimovic. Amíg a svéd klasszis a támadósorban remekel, ő tapasztalatával a hátsó alakzatot fogja össze, és már a jelenléte is magabiztosságot kölcsönöz társainak. Hatalmas szerepe volt abban, hogy az AC Milan a 2020–2021-es bajnokságban második helyen végezzen, és ezzel a 2013–2014-es évad után újra szerepelhessen a Bajnokok Ligájában.

„Zlatan Ibrahimovic és Simon Kjaer érkezése hatalmasat lendített a csapat szekerén – emelte ki Stefano Pioli 2020 decemberében a tribalfootball.com-nak. – Mindketten azt a nyerő mentalitást képviselik, amely elengedhetetlen az igazán nagy sikerek eléréséhez. A Milan sok éve nem szerepelt a Bajnokok Ligájában, nem volt esélyes a bajnoki cím megnyerésére, de nekik köszönhetően minden megváltozott. Önbizalmat csepegtetnek a csapattársaikba, elhitetik velük, hogy bármire képesek.”

Simon Kjaer pozitív hatása a válogatottban hatványozottan érvényesül, társai a jelenkor egyik legjobb dán játékosaként tisztelik és becsülik. Fiatalon persze ő is elkövetett hibákat, 2009-ben például a Portugália elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen úgy nyilatkozott, hogy Cristiano Ronaldót sok apró szabálytalansággal lehet a leghatékonyabban megállítani, amiért a Portugál Labdarúgó-szövetség eljárást akart indítani ellene, de idővel kellően visszafogott lett a nyilvánosság előtt. Magánéletében szintén megtalálta a boldogságot. Miután összeházasodott, majd elvált gyerekkori szerelmétől, megismerkedett Elina Gollerttel, és a svéd divatszakmában dolgozó hölgytől két gyereke született, Milas és Viggo. A futballpályán két vb-szereplést követően épp a második Eb-jén játszik, összesen 111 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, és a legoptimistább becslések szerint még az is elképzelhető, hogy a tornán további hárommal növeli válogatottságai számát.

„Úgy érzem, 29 év után ismét eljött a mi időnk az Európa-bajnokságon – mondta a torna kezdete előtt Kasper Hjulmand szövetségi kapitány Dánia 1992-es Eb-győzelmére utalva a Reuters-nek. – Az idő múlása nagyon jót tett a csapatnak. A kapuban Kasper Schmeichel, a védelemben Simon Kjaer biztosít, mindketten sokkal rutinosabbak lettek az elmúlt években, és a játékuk nagyban meghatározza, hogyan teljesítünk a tornán. Kjaer több országban szerzett tapasztalatot, kiváló csapatkapitány. Óriás, aki a fél vállán elbír minden terhet, példakép, akire bármelyik játékos felnézhet.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 3-i lapszámában jelent meg.)