Az elfelejtett gyógyszerész, aki 37 évig képviselte Magyarországot a NOB-ban

SZABÓ GÁBORSZABÓ GÁBOR
Vágólapra másolva!
2022.07.27. 09:28
null
Muzsa Gyula (balra) a berlini olimpián (1936) a magasugrásban győztes Csák Ibolya és az OTT-elnök Kelemen Kornél társaságában
Nemcsak a hazai és a nemzetközi olimpiai mozgalom, hanem a labdarúgás történelemkönyvébe is beírta nevét a magyar olimpiai rendezésért évtizedekig harcoló Muzsa Gyula: az ő előterjesztésére vették fel az MLSZ-t a FIFA-ba.

 

Kezdjük egy költői kérdéssel! Hogy merülhetett feledésbe egy olyan ember neve, aki a leghosszabb ideig töltötte be a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöki tisztét, és nála tovább egyetlen honfitársunk sem szolgálta NOB-tagként a magyar sportot?

Számszerűsítjük is állításunkat. Az éppen 160 esztendeje, 1862. július 27-én Bukarestben egy 1848-as emigráns tiszt gyermekeként világra jövő Muzsa Gyulát 1908 januárjában választották meg társelnöknek a sportélethez – a lovaspólón kívül – szorosan nem kötődő gróf Andrássy Géza MOB-elnök mellé, majd 1928 és 1941 között egyedül vezette az Országos Testnevelési Tanács alá rendelt, szakbizottságként működő olimpiai szervezetet. NOB-tagsága kapcsán igazítsunk ki egy gyakori tévedést is, merthogy nem a MAC prominensei által a MOB-ból, így közvetve a NOB-ból is kiszorított Kemény Ferenc helyét vette át. Tudniillik – noha Muzsa képviselte az ülésen Magyarországot – 1907-ben Hágában Andrássy grófé lett a státus, Muzsa pedig agilis tevékenységével érdemelte ki, hogy az 1909-es berlini ülésen NOB-tag lett, és 37 (!) évig, haláláig az is maradt.

A költői kérdésre adott válasz helyett pedig elsőként tegyünk egy kitérőt a futballpályán, merthogy a hazai labdarúgás történelemkönyvébe is beírta a nevét a gyógyszerész, aki diplomája megszerzése (1885) után egy évtizeden át megannyi európai városban gyarapította szakismereteit. Az 1925-ös Magyar Sportalmanach még azt is megpendítette: „Talán egyike azoknak a magyar sportsmaneknek, aki legelőször látott footballt, s míg Southamptonban élt, az Isle of Wight-i amatőr csapatban játszott.”    Tény, először a labdarúgásban bukkant fel az angolul, németül, franciául és románul is kiválóan beszélő Muzsa, amennyiben nagy gonddal kalauzolta az 1902 márciusában Budapesten három mecset játszó, összességében 43:0-s gólkülönbséggel nyerő Oxford FC küldöttségét; ugyancsak testvéri szeretettel gondoskodott 1904 áprilisában a Corinthian FC játékosairól és vezetőiről; ám ennél is fontosabb, hogy az MLSZ kérésére ő képviselte a magyar labdarúgás ügyét a FIFA 1907. májusi amszterdami kongresszusán: ő terjesztette be azt a magyar-francia nyelvű beadványt, amely alapján felvették a Magyar Labdarúgó-szövetséget a FIFA-ba!

Ekkor már három éve túl volt első olimpiai megbízatásán. „Mai címképünk Muzsa Gyulát tünteti fel, kire az a bizony nem könnyű feladat vár, hogy a saint-louisi versenyekre készülő magyar sportexpedíció managerje legyen. Mindenki örömmel fogadta, amikor a Magyar Olympiai Bizottságnak felajánlotta ez irányú önzetlen szolgálatait” – írta a Nemzeti Sport 1904. augusztus 7-én. Nem tévedés, maga ajánlotta fel szolgálatait, de nemcsak St. Louisba, hanem Athénba (1906), Londonba (1908), Stockholmba (1912) és Párizsba (1924) is saját költségen utazott mint a magyar csapat vezetője. Pedig Mester utcai gyógyszertárát 1918-ban kénytelen volt eladni (1928-ban nyitotta meg a másodikat, az Egyetem téren), hadi kötvényei elértéktelenedtek. A gazdasági világválság idején megrendezett Los Angeles-i játékokra (1932) nem utazott el, ugyanakkor – ha nem is csapatvezetőként – Berlinben (1936) újra feltűnt a megannyi kitüntetés mellett a Francia Becsületrend Tisztikeresztjét 1928-ban megkapó sportdiplomata.

Ez alatt az idő alatt nemcsak a sportolók kiküldetése és minél jobb felkészítése érdekében lobbizott eredményesen, hanem eltökélten igyekezett megvalósítani álmát: rendezzen olimpiát Magyarország. A tekintélyének köszönhetően 1911 májusában Budapesten tartott NOB-ülés előtt három hónappal felvetette, elő kell készíteni a talajt az 1916-os vagy 1920-as házigazdaszerepre. Nem járt sikerrel, de nem hátrált, 1913-ban Amszterdamban és Antwerpenben is tudakozódott a hollandok és belgák rendezési szándékáról, valamint a NOB alapító elnökével, Pierre de Coubertinnel is értekezett, „ki újólag megismételte, hogy a magyar Stadion megépítésével a VII. olimpiász kérdésében döntő lépés tehető”.     

Élete végéig a NOB magyar tagja maradt
Élete végéig a NOB magyar tagja maradt

Vagyis a kulcs egy nagy stadion megszületése volt, ami azonban rendre akadályokba ütközött.
Ugrott az 1920-as olimpia is, amelyen ráadásul – mint a vesztes központi hatalmak egyike – Magyarország sportolókat sem indíthatott, holott Muzsa ekkor a bojkott feloldása érdekében is kezdeményezően lépett fel, s míg „a semlegeseknél a legnagyobb szimpátiára, volt ellenségeinknél teljes merevségre talált”.   Erről három nappal a trianoni békediktátum aláírása után, június 7-én megtartott MOB-ülésen számolt be, és többek között ez szerepelt elnöki jelentésében: „A mi harcunk az új nemzedékek erkölcsi és testi nevelése terén elsősorban azt a célt fogja szolgálni, hogy az így szerzett fölényes erővel szálljunk síkra az ország területi integritásáért.”

Az 1922-es párizsi NOB-kongresszuson jegyzőkönyvbe vetette az 1920-as magyar sérelmeket, s azt a kérést, hogy Budapest előjogot kapjon az 1932-es olimpia megrendezéséhez. Álma azonban sehogy sem akart testet ölteni, hiába helyezte 1933-ban célkeresztbe az 1940-es, majd 1938-ban az 1948-as játékokat is. A második világháború kitörésével aztán zárójelbe kerültek a nagy célok, 1941-ben pedig újra visszanyerte önállóságát a MOB, amelynek élére Prém Loránd került.

Muzsa neve végleg eltűnt a sajtóból az országgyűlés felsőházának 1944. november 8-i – utolsó – ülésének tudósításait követően (politikai szerepvállalásáról keretes írásunkban olvashatnak). Haláláról nem számoltak be a korabeli újságok, egyetlen – ráadásul mai – forrást találtunk, amely, ha röviden is, ismerteti elhunyta körülményeit: a Kiskőrös Múltjából című várostörténeti folyóirat 2021. január-februári számában Fodor Tamás által jegyzett kiváló tanulmányban szerepel, hogy a világháború után internálták, börtönben halt meg 1946. február 23-án, 84 évesen.

Egy év múltán, 1947. február 17-én a magyar NOB-tagság utódlásán töprengett a Kossuth Népe cikkírója: „Utolsó NOB-tagjaink közül Muzsa Gyula meghalt, ifjú Horthy Miklós kivándorolt. Muzsa helye tehát mindenképpen üres, ifjú Horthyé is annak tekinthető. Ő ugyan forma szerint még nem mondott le, bár lényegileg ő Muzsa mellett – aki kétségtelen szakértője volt az olimpiai ügyeknek – szakértelem nélkül csak a létszám kitöltésére szolgált.”   Érdekesség, hogy Keresztury Dezső kultuszminiszter már 1946. január 26-án átiratot intézett az igazságügy-miniszterhez a NOB magyar tagjai ügyében, választ várva, hogy „a fennálló jogszabályok szerint Magyarországnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban való képviseletére jogosultak-e”   ők.

Egy biztos, Muzsa élete végéig a NOB magyar tagja maradt, végül 1948 februárjában Mező Ferenc, 1928 szellemi olimpiai bajnoka vette át a helyét a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban.

Bejelentette Szálasi eskütételét
A Függetlenségi és 48-as Pártot képviselve 1906-ban a dunapataji körzetben indulva jutott országgyűlési mandátumhoz Muzsa Gyula, 1910-ben a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt színeiben nyerte meg a voksolást. Az 1918-as őszirózsás forradalomig, a parlament működésének megszűnéséig megőrizte helyét a törvényhozásban. Az 1919 júniusában létrejövő második szegedi ellenforradalmi kormány külügyminisztere, Teleki Pál megbízásából Erdélyben folytatott – sikertelen – tárgyalásokat a románokkal. Az 1919 augusztusában „kétharmad részben a régi magyar törvényhozás két házának Szegeden időző tagjaiból, egyharmad részben az összes magyar politikai pártok kiküldötteiből” az ellenforradalmi kormány támogatására megalakított Magyar Nemzeti Bizottmány háznagya lett. Az 1920. januári nemzetgyűlési választásokon nem járt sikerrel, ám 1927 januárjában az 1926-ban megalakult felsőház tagjává nevezte ki élethossziglan a kormányzó. A Szálasi Ferenc teljhatalmát és nemzetvezetői címét 1944. november 3-án – minimális képviselői jelenléttel – megszavazó országgyűlésen a tüntetőleg lemondó Perényi Zsigmond a 82 éves Muzsát kérte fel, hogy korelnök lévén foglalja el a felsőházi elnöki széket. Így esett meg, hogy Muzsa Gyula jelentette be: november 4-én déli 1 órakor a királyi vár márványtermében Szálasi Ferenc leteszi az esküt. A Harc 1944. november 25-i száma a rádió november 4-i közvetítésére alapozva többek között idézte: „A terembe belépő Szálasit az országgyűlés mindkét házának elnökei fogadták. Muzsa Gyula, a Felsőház elnöke és Tasnády-Nagy András, a képviselőház elnöke meghajlással üdvözölték Szálasi Ferencet és felszólították, hogy tegye le az államfői esküt.” Muzsa nem volt nyilas érzelmű, de tény, asszisztált Szálasi hatalomra jutásához.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik