Huszonkét Eb-döntő, 1192 meccs az NBA-ben szűzen - Elképesztő sorozatok II.

Hogy a labdarúgás lesz-e valaha is olyan népszerű az Egyesült Államokban, mint Európában, Latin-Amerikában vagy a világ többi pontján, az erősen kérdéses, több más csapatsportág csúcsbajnokságának azonban Észak-Amerika ad otthont. Az NBA-ben, az NHL-ben vagy éppen az NFL-ben nemcsak a játékosok űzik a legmagasabb szinten választott foglalkozásukat, hanem szerencsénkre a statisztikusok is. Ennek köszönhetően érdekesebbnél érdekesebb (és persze érdektelenebbnél érdektelenebb) adatok sora között böngészhetünk. Cikkünk jelentős részét ezen profiligák nagy sorozatai teszik ki.

 

KOSÁRLABDA

Nem sok sportág létezik, amelyben olyan sok mutatónak vezetik a statisztikáját, mint a kosárlabdában. A lepattanók, asszisztok, blokkok és labdalopások is fontos elemei ennek a játéknak, ám ahogy a futballt gólra, úgy a kosárlabdát pontra játsszák, így nem véletlen, hogy ez a legtöbbször emlegetett adat.

Az NBA-ben pontkirálynak lenni nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé, egymás utáni idényekben a legjobb átlaggal rendelkezni pedig csak a legnagyobbaknak sikerül. E tekintetben nem hirdethetünk egyedüli győztest, mivel ketten is véghez vitték azt a bravúrt, hogy sorozatban hétszer bizonyultak az NBA legponterősebb játékosának. Wilt Chamberlain 1960 és 1966, míg Michael Jordan 1987 és 1993 között. Előbbi nagyság ezen kívül még számos rekordot tart – persze ez Jordanre is igaz –, sok közülük megdönthetetlennek tűnik.

Chamberlain (az egyetlen ember, aki egy meccsen 100 pontot dobott) 1961 decemberében egymás után hét találkozón jutott legalább 50 pontig, minimum 40 pontos mérkőzésekből pedig kétszer is összehozott egy 14-es szériát. Jordan ilyen magasságba nem tudott eljutni, ám 1986. március 25. és 2001. december 26. között zsinórban 866 meccsen volt két számjegyű a neve mellett szereplő pontok száma.

A legtöbb egymás utáni sikeres mezőnydobás is Chamberlain nevéhez fűződik (1967. február 17. és 28. között, 35 dobás), a hasonló rekordot büntetők terén viszont egy kevésbé ismert játékos tartja. Az 1993–1994-es szezon elején minden szempár Michael Williamsre szegeződött, a Minnesota Timberwolves irányítója ugyanis az előző idényben nem hibázott utolsó 84 büntetőjénél, amivel megdöntötte Calvin Murphy 12 évvel azelőtt (78 dobással) felállított NBA-rekordját. A sorozatot – amely a Timberwolves szezonbeli harmadik meccsén szakadt meg – 13 büntetővel tudta megnyújtani, összesen tehát 97-et dobott be egymás után, ez pedig a mai napig csúcsnak számít a ligában.

A leghosszabb, sikeres hárompontosokból álló szériák éve 1996 volt, ez év januárjában Brent Price (Washington Bullets), decemberében pedig Terry Mills (Detroit Pistons) vágott be egymás után 13 triplát.

Dana Barros (Philadelphia 76ers, majd Boston Celtics) ilyen sorozatot nem tudott felmutatni, viszont 1994. december 23. és 1996. január 10. között egymás után 89 mérkőzésen dobott be legalább egy hármast, ami szintén rekordnak számít.

Labdaszerzést illetően Chris Paul viszi a prímet, a New Orleans Hornets irányítója zsinórban 108 összecsapást zárt legalább egy „lopással".

A táblázatból kitűnik, hogy John Stockton kilenc idényen át bizonyult a legjobb játékosnak a kiosztott asszisztok tekintetében, ám a hat gyermekkel büszkélkedő korábbi kiváló irányító nem csak ebben számít egyedülállónak. Egy csapat színeiben ugyanis ő játszotta a legtöbb meccset sorozatban, ami nem csoda, hiszen egész pályafutása alatt (amely 1984-től 2003-ig tartott) a Utah Jazzt erősítette.

Ha valaki egy mérkőzésen tripla duplát ér el (azaz három mutatóban is két számjegyű értékkel zár), akkor azt mindig kiemelik a tudósítások, hiszen önmagában is megsüvegelendő teljesítmény. Mit mondjunk akkor Wilt Chamberlain 1968 márciusában bemutatott produkciójára, amikor is zsinórban kilenc találkozón jutott el tripla dupláig? Elképesztő, mint ahogy a 63 évesen elhunyt klasszis több más rekordja is – például az, hogy zsinórban hét idényen át jegyzett meccsenként átlagban legalább 30 pontot és 20 lepattanót.

SZŰZANYÁM! A VASEMBERT SOKAN ÉS SOKAT EMLEGETHETTÉK

Ha valaki krónikus csuklás miatt éjjelente legfeljebb két órát tud aludni, az a hétköznapi életben is jóval átlag alatt tud teljesíteni, hát még profi kosárlabdázóként. Az élettani folyamatokat és törvényszerűségeket figyelembe véve legalábbis így lenne logikus, ám A. C. Green erre rácáfolt. Az említett úriembert sokan csak az NBA vasembereként emlegetik, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy 1986 és 2001 között ligarekordnak számító 1192 mérkőzésen lépett pályára sorozatban.

Tette mindezt úgy, hogy pályafutása során krónikus csuklástól szenvedett, ami nemcsak a nappalait, hanem az éjszakáit is igencsak megkeserítette. Ritka betegsége miatt – ha ezt lehet annak nevezni – jó, ha két órát tudott aludni, korábbi csapata, a Phoenix akkori szertárosa elmondása szerint néha egy élőholtat látott, ha belenézett a teljesen kimerült Green szemébe. Csuklása csak akkor „szünetelt", amikor futott, kosárlabdázott vagy komolyabb fizikai munkát végzett.

A Lakersszel háromszoros bajnok (1987, 1988, 2000) erőcsatár mélyen vallásos, és büszkén hirdette, hogy NBA-beli karrierjét szűzen kezdte el, és úgy is fejezte be. Csapattársai többször is megpróbálták rávenni szerinte erkölcstelen viselkedésre – azaz a házasság előtti szexre –, hölgyeket küldtek hozzá, ám ő mindig tartotta magát elveihez. Végül 2002-ben, 38 évesen házasodott meg, de volt egy dolog, ami valószínűleg még ennél is nagyobb boldogságot hozott az életébe: visszavonulása után megszűnt a csuklása.

VISSZAVONULT A SZTÁR, ELKEZDŐDÖTT A NAGY SOROZAT

A Los Angeles Lakers kilenc mérkőzést játszott még csak le az 1971–1972-es idényben, amikor Elgin Baylor, a kor egyik meghatározó játékosa makacs térdsérülésére hivatkozva bejelentette visszavonulását. Apró túlzás lenne azt állítani, hogy csapata padlóra került egyik legjobbja kiválása miatt, hiszen ezen az estén soha nem látott győzelmi szériát kezdett építeni, amely végül 33 siker után ért véget. Ez az észak-amerikai profi ligák történetének leghosszabb győztes sorozata. Az NBA-ben még csak megközelíteni sem tudták, a második helyen a Houston Rockets 22 meccses diadalmenete található a 2007–2008-as szezonból. A Lakers 38 évvel ezelőtti remeklése magába foglalta a leghosszabb idegenbeli győzelmi sorozatot (16 találkozó), míg hazai pályán a Jordan, Pippen, Rodman, Kukoc fémjelezte, Phil Jackson által irányított Chicago Bulls maradt veretlen legtovább, 1995. március 30. és 1996. április 4. között 44 meccsen egy csapatnak sem termett babér az alapszakaszban a United Centerben.

A másik véglet a Cleveland Cavaliers, amely ugyebár épp most adta át a múltnak az eddigi negatív rekordot, amit szintén a Cavs tartott. A nyolcvanas évek elején 24 vereség után megállt a lejtőn a clevelandi csapat, most viszont már 25 zakónál tart zsinórban, és nem lehet tudni, hol a vége. Az várható volt, hogy LeBron James távozása után szerényebb célokat kell a csapat elé kitűzni, ám arra, hogy annak ilyen vesszőfutásban lesz része, valószínűleg senki sem számított.

A nyolcvanas évek elején érdemes volt a Denver meccseire járni, hiszen a Nuggets majd' két éven át, 136 összecsapáson keresztül mindig eljutott 100 pontig. Ugyanez a Miami Heatnek 2001 októbere és 2002 januárja között 35 egymást követő mérkőzésen egyszer sem sikerült.

Ami a futballban a Di Stéfano és Puskás-féle Real Madrid, az a kosárlabdában a Boston Celtics csapata az ötvenes évek végétől a hatvanas évek végéig. Az észak-amerikai profi ligákban egy alakulat sem uralta olyan hosszú ideig a bajnokságát, mint a Bill Russell által vezérelt Celtics, amely 1957-től 1969-ig 11-szer bizonyult az NBA legjobb csapatának, 1959 és 1966 között megszakítás nélkül nyolcszor. Russell mellett Sam Jones (szintén a legendás bostoni dinasztia tagja) a másik olyan játékos, aki rekordnak számító nyolc aranygyűrűt nyert meg egymás után.

 

EURÓPÁBAN A SZOVJETEK VITTÉK A PRÍMET

A legjelentősebb európai kupasorozatnak számító Euroligában, illetve elődjében egy férficsapat sem jutott „bostoni magasságokba", a hölgyeknél viszont volt egy klub, amely még a Celticsnél is hosszabb ideig ült a trónon. Ez a Daugava Riga volt, amely ma TTT Riga néven fut, és 1964-től 1975-ig 12 éven át birtokolhatta a legjobb európai női klubcsapat címet.

A nagy világeseményeken említésre méltó az Egyesült Államok férfiválogatottja, amely az első hét olimpiai kosártornát megnyerte, mígnem az 1972-es müncheni játékok emlékezetes döntőjében kikapott a szovjetektől.

Az Eb-ken nem meglepő módon a Szovjetunió uralma tartott a leghosszabb ideig, a férfiaknál az 1955-ös magyar arany után zsinórban nyolcszor a „nagy testvér" válogatottja diadalmaskodott, míg a szovjet hölgyek 1960 és 1991 között sorozatban 17 (!) aranyérmet gyűjtöttek be.

A magyar NB I-ben a férfiaknál a Bp. Honvédnak két nagy sorozata is volt: először 1957 és 1969 között (13-szor), majd 1976 és 1986 között (10-szer) nyerte meg minden évben az első osztály küzdelmeit.

 

JÉGKORONG

Az NHL történetének leghosszabb sorozatai közül nem egy a liga hőskorából datálódik. Ezek egyikét Punch Broadbent produkálta, aki az 1921–1922-es idényben egymást követő 16 mérkőzésen szerzett gólt. Gólpasszok terén Wayne Gretzkyt illeti meg az elsőség, ő az 1990–1991-es szezonban sorozatban 23 meccsen készített elő legalább egy gólt csapattársainak. Az 1983–1984-es idényben az akkor még korántsem vén Gretzky egymás után 51 összecsapáson szerzett pontot, ami szintén rekord.

A torontói születésű Andrew Cogliano már 20 évesen bekerült a sportág históriás könyveibe, miután három egymást követő mérkőzésen is győztes gólt ütött hosszabbításban. 2008. március 7-én, 9-én és 11-én sorrendben a Columbus, a Chicago, majd a St. Louis ellen zárta le a túlórát, kivívva ezzel a győzelmet csapatának, az Edmontonnak. Az egyedülálló triplázást követően a botját és kesztyűit a Hall of Fame múzeumnak adományozta.

Az NHL vasemberével kapcsolatban nem tudunk olyan érdekességekkel szolgálni, mint a kosaras A. C. Green esetében, így a kanadai Doug Jarvisról csak annyit írunk, hogy a Montreal, a Washington és az azóta már Carolina Hurricanesként „üzemelő" Hartford Whalers színeiben sorozatban 964 mérkőzésen volt ott a jégen 1975. október 8. és 1987. október 10. között.

A leghosszabb időre bizonyos Alex Connell húzta le a rolót az NHL történetében. Az Ottawa Senators kapusa az 1927–1928-as idényben 461 perc, 29 másodpercig nem kapott gólt. Szokták mondani, hogy a legtöbb kapus nem teljesen „százas", legyen szó bármilyen sportágról, ám Connell nem ezért állt be a ketrec elé, amikor az I. világháború alatt egyszer a jégre parancsolták, hanem mert nem tudott korcsolyázni.

Az 1992–1993-as szezonban a Pittsburgh Penguins játékosai közül négyen is 100 pont fölött termeltek az alapszakaszban – a fiatal Jaromír Jágr „csak" 94-ig jutott –, így nem csoda, hogy ez a gárda aratta a legtöbb győzelmet zsinórban a liga történetében, szám szerint 17-et.

A leghosszabb veretlenségi szériát a Philadelphia Flyers 1979–1980-as csapata produkálta, 25 győzelem mellett 10 döntetlent elkönyvelve. A következő idényben megszületett a legtöbb mérkőzést számláló nyeretlenségi széria is. A Winnipeg Jets (ma Phoenix Coyotes) mutatta be a mélyrepülést, amely 30 meccsen át tartott (23 vereség, hét döntetlen).

A legtöbb Stanley-kupát egyhuzamban a Montreal Canadiens gyűjtötte be (1956–1960-ig ötöt), a legtöbb nagydöntőt szintén ez a gárda játszotta sorozatban (1951–1960-ig tízet). A New York Islanders az utóbbi időben nem tartozik a liga legerősebb csapatai közé, de nem volt ez mindig így. 1980 és 1984 között például egymás után 19 párharcot nyert meg a rájátszásban, ami rekordnak számít a nagy észak-amerikai profi ligák történetében. Ez idő alatt négy bajnoki címet ünnepelhettek a Szigetlakók.

Az olimpiákon a leghosszabb sikersorozat négy bajnoki címet számlál. Ez először Kanadának (1920–1932-ig), majd a Szovjetuniónak (1964–1976-ig) sikerült.

A világbajnokságokon 1920 és 1976 között csak amatőrök vehettek részt, azaz az NHL-ben szereplő játékosok ki voltak zárva úgymond a tornákról. Ezt a szovjetek 1963 és 1971 között használták ki legjobban, amikor sorozatban 9 vb-t nyertek meg.

A magyar jégkorong-bajnokságban 1971-től 1980-ig csak a Ferencváros tudott diadalmaskodni, míg az utóbbi nyolc évben, 2003-tól 2010-ig rendre a székesfehérváriak nyertek (Alba Volán Riceland, Alba Volán Fevita, Alba Volán SC és Sapa Fehérvár AV 19 néven is megtették ezt).

NFL

Az NFL-ben szintén rengeteg statisztikai adat között kutakodhatunk, ezek közül most a legfontosabbakat és legérdekesebbeket említjük meg.

Touchdownok terén LaDainian Tomlinson számít a sorozatok emberének. A jelenleg 31 éves running back 2004–2005-ben egymás után 18 mérkőzésen jegyzett legalább egy TD-t, ugyanez csak Lenny Moore-nak sikerült 1963 és 1965 között.

A touchdownok utáni jutalomrúgást nem szokás elhibázni az NFL-ben, ám Matt Stover teljesítménye így is dicséretre méltó. A már 43 éves rúgójátékos 1991 és 2009 között egymás után422 alkalommal juttatta extra ponthoz aktuális csapatát. Ugyanő 1999 és 2001 között egymás után 38 meccset zárt mezőnygóllal, ami szintén csúcs. Mike Vanderjagt a sorozatban elvégzett sikeres mezőnygólkísérletek tekintetében tartja a rekordot: 42-szer lőtte jó helyre a labdát, mígnem 2004. szeptember 9-én egy 48 yardos kísérlete nem sikerült a New England Patriots ellen.

A később színészként és minden idők egyik legnagyobb port felkavaró bűnügyi perének főszereplőjeként is hírnevet szerző O. J. Simpson is tart egy rekordot (még ha nem is egyedül, hanem harmadmagával): egymás után két találkozót is 200 futott yard felett zárt, ezt ráadásul 1973-ban és 1976-ban is megtette.

Az Arany Kéznek becézett Johnny Unitas 1956–1960-ig sorozatban 47 mérkőzésen osztott ki legalább egy TD-passzt, míg Tom Brady 2010. október 24. óta már 338 passzt tudott le sorozatban interception nélkül.

Minden idők egyik legjobb NFL-játékosa, Jerry Rice 1985 és 2004 között sorozatban 274 meccset zárt legalább egy elkapással.

A legutóbbi bajnokságban nemcsak Brett Favre pályafutása, hanem fantasztikus sorozata is véget ért. 1992-től 2010-ig megszakítás nélkül 297 meccsen lépett pályára kezdőként, mígnem sokadik súlyos sérülése megakadályozta a széria továbbnyújtását.

A Super Bowl megnyerése egymás után háromszor egy csapatnak sem sikerült, duplázni hét csapat tudott (Green Bay Packers, Miami Dolphins, Pittsburgh Steelers (kétszer is), San Francisco 49ers, Dallas Cowboys, Denver Broncos, New England Patriots).

A leghosszabb alapszakaszbeli győzelmi sorozatot (23 mérkőzés) az Indianapolis Colts építette 2008–2009-ben, míg a Tampa Bay Buccaneers 1976–1977-ben egymás után 26 meccset volt képtelen megnyerni.

KÉZILABDA

Sajnos kézilabdából sosem vezettek olyan részletes statisztikákat (még csak megközelítőleg sem), mint a tengerentúlon is népszerű sportágak esetében, így itt többnyire a klubcsapatok és válogatottak kiemelkedő eredményeit vesszük számba. A sportág legjelentősebb világeseménye az olimpia, ezért is fájhat különösen a svédeknek, hogy legendás férfiválogatottjuk egyszer sem tudott felérni a csúcsra az ötkarikás játékokon. A többek között Magnus Wislandert, Staffan Olssont és Ola Lindgrent is soraiban tudó svéd csapat a kilencvenes, kétezres években két világbajnokságot és négy Európa-bajnokságot nyert meg, ám az olimpián 1992-ben, 1996-ban és 2000-ben is csak második lett.

A hölgyeknél egy másik skandináv nemzet csillagai, a dánok tudtak triplázni, ám ők nem ezüstöt, hanem aranyat nyertek zsinórban háromszor (1996, 2000, 2004), Sydneyben, a döntőben ennek mi voltunk a kárvallottjai.

A férfiaknak kiírt vb-ken legfeljebb kétszer nyert egymás után ugyanaz az ország, míg az Eb-ken is csak a már említett svédek tudtak triplázni (1998, 2000, 2002), ám a francia válogatott utóbbi években bemutatott tarolása mindenképp megér egy misét. Thierry Omeyerék a 2008-as olimpia óta minden nagy világeseményen a végső sikerig meneteltek. Peking után a 2009-es és 2011-es vb-n, valamint a 2010-es Eb-n is aranyérmesként zártak.

A klubcsapatok közül a Barcelonáról kell mindenképpen írnunk, amely 1996 és 2000 között ötször nyerte meg a férfiak Bajnokok Ligáját.

A női BL-ben (BEK-ben) legfeljebb négyig jutott egy-egy nagy csapat: a Szpartak Kijevnek kétszer is sikerült ez (1970–1973) és (1985–1988), a Hypónak pedig 1992 és 1995 között.

A hazai mezőnyben a Veszprém férficsapata nyugodtan nevezhető egyeduralkodónak, leghosszabb sorozatának a 2001 és 2006 között begyűjtött hat bajnoki elsősége számít.

A női NB I-ben a leghosszabb ideig a Vasas ragaszkodott (sikeresen) a trónjához, az angyalföldi lányok 1972-től 1982-ig minden évben bajnokok lettek.

VÍZILABDA

Ami női kézilabdában Dánia, az férfi vízilabdában Magyarország. A Kemény Dénes vezette válogatott 2000 óta három olimpiát nyert meg sorozatban, ami a legtöbb magyar sportkedvelőnek nem újdonság, azt viszont talán kevesen tudják, hogy ugyanez a bravúr Nagy-Britannia válogatottjának is sikerült, amely 1908-ban, 1912-ben és 1920-ban örülhetett egymás után három olimpiai aranynak.

A britek balszerencséjére az első Európa-bajnokságot csak 1926-ban rendezték, és ekkor már a mi legényeink számítottak a legjobbnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a vízipólósok első öt Eb-jét (1926, 1927, 1931, 1934, 1938) Magyarország nyerte meg.

A hazai ob I-ben több csapat (OSC, Vasas, Honvéd) is fel tudott mutatni hatos győzelmi szériát (már ami a bajnoki címeket illeti), az Újpesti TE azonban 1930 és 1939 között kereken tízszer bizonyult a legjobbnak.

A szentesiek női csapatukra lehetnek büszkék, amely 1994-től 2000-ig hétszer lett bajnok, ám érdekes módon az 1992–1993-as idényben, amikor eddigi egyetlen magyar csapatként megnyerte a női BEK-et, itthon a BVSC lett az aranyérmes.

RÖPLABDA

Világviszonylatban három hármas széria volt a leghosszabb: az olasz férfiválogatott 1990-ben, 1994-ben és 1998-ban, a szovjet női nemzeti csapat pedig 1952-ben, 1956-ban és 1960-ban lett világbajnok, míg a kubai hölgyek a barcelonai, az atlantai és a sydneyi olimpiát is megnyerték. Az Európa-bajnokságok históriás könyvében már jóval hosszabbakkal is találkozunk, nem meglepő, mindkét nemnél a szovjetek arattak. A férfiak között 1967 és 1987 között kilenc, a hölgyeknél pedig 1958 és 1979 között hét szovjet elsőség született.

A magyar pontvadászatban a férfiaknál a leghosszabb egyeduralmat az Újpest mondhatta magáénak, a lilákat 1955-től 1963-ig nem tudta egy csapat sem megelőzni, míg a női bajnokságban a NIM SE (Nehézipari Minisztérium SE, örököse a Vasas SC lett) kilencszer lett első sorozatban (1971–1979).

BASEBALL

A baseball csúcsának számító MLB-ben 162 alapszakaszbeli mérkőzés vár a csapatokra idényenként, előfordul, hogy a játékosoknak három héten keresztül egy szabadnapjuk sincs. Ezért is gondolják sokan, hogy Cal Ripken, Jr. csúcsa megdönthetetlen. A Baltimore Orioles korábbi játékosa 1982. május 30. és 1998. szeptember 20. között megszakítás nélkül 2632 találkozón lépett pályára. Az MLB másik nagy sorozatát a legendás Joe DiMaggio állította fel, amikor 1941-ben sorozatban56 meccset zárt ütéssel.

EGY STATISZTIKA, AMIRE IGAZÁN BÜSZKÉK LEHETÜNK

Az asztalitenisz ugyan alapjában egyéni sportág, ám mégis helyet kap cikkünkben. A ma már csak utánpótlással foglalkozó Statisztika ugyanisGuinness-rekordok könyvébe illő módon egy 32 éves időszak alatt 25-ször nyerte meg a női BEK-et, 1976 és 1986 között sorozatban 11-szer.