Csak szívvel-lélekkel játszva lehet nyerni – vereség az ukránoktól

Jó magyar centertámadással kezdődött az idei Savaria-kupa utolsó találkozója, mely előtt hivatalosan is elbúcsúztatták a nemzeti csapat előző csapatkapitányát, a 73-szoros válogatott Nagyné Mátrai Veronikát. Az első technikai szünetig jobban játszott a vendégegyüttes, mely ugyanúgy egy győzelemmel és egy vereséggel állt a találkozó előtt, mint a házigazda magyarok. Ludvig Zsoltnak 10:4-es ukrán vezetésnél kellett időt kérnie, mert a mieink játéka továbbra is döcögött.

A kötelező pihenő után sem változott a játék képe, az ukránok remekül mezőnyöztek, míg a magyaroknak semmi nem sikerült – hamar ki is alakult a tízpontos különbség a két csapat között (8:18). Ludvig Zsolt cseréi ellenére a szett végén sem tudott újítani nemzeti csapatunk, így csúfos véget ért a nyitó felvonás (12:25, 0:1).

A második játékrészt jobban kezdték a mieink: Horváth Dóra ütéseivel és Pék-Tormási Orsolya blokkjaival gyorsan magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, ám az ukránok ugyanilyen gyorsan fordítottak is (3:0, majd 4:5). Végre látszott némi lelkesedés a magyar lányokon, többször is remekül mentettek, így az első technikai szünetre előnnyel mehettünk (8:7)!

A folytatásban a szép megoldások mellé néhány hiba is becsúszott (Horváth Dóra és Kapuvári Melinda is ütést rontott), és Ludvig edző a nyitásfogadásunkkal sem lehetett teljesen elégedett – ezt jelezte a felnőttkerethez vasárnap csatlakozó Kötél Dóra pályára küldése is, aki klubcsapatában, a Gödöllőben liberót játszik. A második kötelező pihenőnél ukrán előnyt jegyezhettünk fel, és a folytatásban is a kevesebb hibával játszó vendégek akarata érvényesült, Gudmann Csilla kettős érintése, és Olga Traksz blokkja után hat ponttal is vezettek a kékben játszó ukránok (15:21). A végjátékban nem sikerült felzárkózni, így ezt a szettet is az ellenfél nyerte (19:25, 0:2).

A harmadik játszmát rendkívül indiszponáltan, sokat hibázva kezdte a magyar csapat, ám hamarosan az ukránok is elkezdtek rontani, így többször is egy pontra megközelítettük őket, ám egyenlíteni nem sikerült. Nyitásaink végre biztatóak voltak, blokkban és mezőnyvédekezésben is kezdtünk belelendülni, de ütéseink továbbra is hagytak kívánnivalót maguk után (12:16). A folytatásban – bár volt néhány szép momentuma a magyar csapatnak – sem tudtunk igazán megújulni, így simán elvesztettük a harmadik szettet, ezzel a mérkőzést is. (21:25, 0:3).