Itthon mindent vitt a Kométa-Kaposvár férfi röplabdacsapata

– Elégedett csapata teljesítményével?
– Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Itthon mindent megnyertünk, a nemzetközi kupasorozatok után viszont maradt bennem némi hiányérzet, mert ennél több lehetőséget láttam a csapatban.

– Pedig minden olyan jól kezdődött...
– Így igaz, a Közép-európai Ligában megnyertük az első három mérkőzésünket, és a görög PAOK Szalonikit búcsúztatva bejutottunk a CEV-kupában a legjobb 16 közé. Mondhatni, álomszerű volt a startunk, mindenki jól teljesített. Az új igazolások – Csala Bernát és ifj. Schulcz István – is hamar beépültek a csapatba, remek kis közösség kovácsolódott össze.

– A Pozsony elleni vereség hozta meg a fordulatot?
– Arra a meccsre nem szívesen emlékszem. Szinte mindenki csődöt mondott. A találkozó után több röplabdázónk is mélyrepülésbe kezdett. De azt sem szabad elfelejteni, hogy több kulcsjátékosunk is a válogatottal szerepelt az olimpiai kvalifikációs tornán, ahonnan csalódottan és nem a legjobb mentális felkészültséggel érkeztek vissza.

– Közben kiestek a CEV-kupából is.
– A legjobb nyolc közé jutásért a Budvanska Rivijera Budva együttesével játszottunk. A kettős vereség ellenére elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel, hiszen – főleg idegenben – a külső körülmények korántsem voltak ideálisak, ennek ellenére nagyon megnehezítettük ellenfelünk dolgát. A montenegróiak amúgy bejutottak a legjobb négy közé, ahol a harmadik helyen zártak.

– Itthon közel álltak a bravúrhoz.
– Már kettő nullára vezettünk, mégis veszítettünk, de ez így is nagy eredmény volt.

– Elfáradtak?
– Inkább fejben, mint fizikálisan. Ez a fiatal társaság még nem szokott hozzá az ilyen nagy csatákhoz.

– Kilenc-kilenc.
– Mire gondol?

– Ez volt a mérlegük a Közép-európai Ligában.
– Visszagondolva, nem is olyan rossz eredmény. Pláne úgy, hogy az idény előtt három meghatározó játékosunk – Németh Szabolcs, Mózer Zoltán és a szerb Marko Galesev – is elköszönt tőlünk, helyükre pedig fiatal magyar tehetségek érkeztek. Ezzel a jelentősen átalakított kerettel is arattunk bravúros diadalokat. Legyőztük az osztrák Posojilnicát, és Varasdon is tudtunk nyerni.

– Aztán visszacsöppentek a magyar mezőnybe.
– A legnehezebb dolgunk az volt, hogy elhitessük a játékosainkkal, sokkal jobbak a honi riválisaiknál. Azt kértük tőlük, azon a szinten röplabdázzanak, ahogy a nemzetközi porondon is tették. Ez többé-kevésbé bejött. A Magyar Kupát játszmaveszteség nélkül nyertük, a bajnokság rájátszásában pedig mindössze egy játszmát buktunk. Ez szép teljesítmény volt.

– Több fiatal is lehetőséget kapott.
– Ebben az évben igyekeztünk az eddigieknél is több lehetőséget biztosítani a fiatal játékosoknak, mert fel akartuk mérni, hogy kikre számíthatunk a következő szezonban is. Néhányan hozták azt, amit elvártunk, viszont volt, aki nem tudott élni a lehetőséggel.

– A kérdés adott, ki marad és kiktől köszönnek el?
– Ez még a jövő zenéje. A válogatott program után leülünk a vezetőséggel, megvitatjuk az anyagi lehetőségeinket, értékeljük a produkciót, és azután fogunk dönteni.