Mint a macskák - talpraesett páros

„Egész évben folyamatosan gyorsultunk, az utolsó versenyre talán már túl sokat is, legalábbis a két borulás arra utal, hogy nemcsak feszegettük a határokat, hanem át is léptünk rajtuk – mondta Lónyai Pál, aki nem nagyon szeret mély homokban autózni, azt is elárulta, hogy miért: „A mély homokban teljesen másképp viselkedik az autó, másképp kell vezetni, úgyhogy megint fontos tapasztalatokat szereztünk. A Whistler Racinggel egyre jobban tudunk együttműködni, Zolival pedig a szokásos jó hangulatban autóztunk egész hétvégén."

A páros végig kemény tempót diktált saját magának az idényzárón. Annak ellenére, hogy a Nissan nem igazán nevezhető erőgépnek, Lónyaiék helyenként igen látványosan érkeztek a kanyarokba, az ugratókon sem kímélték sem magukat, sem az autót. A kemény helyzetekhez képest mégis az első bukást egy abszolút ártalmatlan szituációban hozták össze: most sem tudják, hogyan, de egyszer csak átfordult az autó. Szerencsére a kerekeire érkezett, így folytatni tudták a száguldást, csakúgy, mint vasárnap. Igaz, a második bukfenc után már alig hasonlított eredeti formájára a Nissan, szerencsére azonban a versenyzők nem sérültek meg.

„Az autónak alig maradt ép eleme, de van rá több hónapunk, hogy gatyába rázzuk és fejlesszük egy kicsit. Úgy érzem, jó irányba haladunk, s annak ellenére jó móka volt ez a verseny, hogy továbbra is szívből utáljuk a homokot. Az utolsó versenynapon már csak teszteltünk, de az is megérte" – mondta Garamvölgyi Zoltán.

„Ami a végső eredményeket illeti, gratulálok Fazekas Karcsiéknak az abszolút-, Korda Erikéknek pedig a kategória bajnoki címhez" – fűzte hozzá Lónyai Pál. A páros legjobb eredménye az idén az utolsó előtti futamon elért dobogós hely (a pódium harmadik fokára állhattak), ami nagyon nagy szó, hiszen éppen a sorozat egyetlen világkupa-versenyén, a Hungarian Baján nyújtották idei legjobbjukat Lónyaiék. Ha így folytatják, jövőre lesz ez még jobb is!