A legrosszabb 11 Norwich-os!

Egy klub múltja nem csak szép dolgokat tartogat, hanem olyan játékosok nevét is, akik csalódást okoztak. Íme a legrosszabb 11!Egy klub múltja nem csak szép dolgokat tartogat, hanem olyan játékosok nevét is, akik csalódást okoztak. Íme a legrosszabb 11!

Kapus: Michael Theoklitos

2009 augusztus 8-án debütált, azon a bizonyos Norwich 1:7 Colchester United elleni meccsen, ami után a klub kinevezte, az akkor még Colchester-t irányító Paul Lambert-et, és a Norwich elindult felfelé, egészen a Premier ligáig.

"Ez volt karrierem legrosszabb teljesítménye."-nyilatkozta Theo, a BBC Norfolk Radio-nak.

Bryan Gunn távozása előtt első számú kapusnak indult a Norwich-os karrierje, de Gunn távozása és az a bizonyos 7:1-es vereség után Paul Lambert harmadik számú kapussá fokozta le.

Ami tovább fokozza Theo Norwich-os zátonyra futását, az a Gilligham elleni Football League Trophy meccs volt, amikor is 30 percet késett.

Lambert már 2009 decemberében azt akarta, hogy Theo bontson szerződést, de a játékos csak 2010 márciusában távozott.

Távozása után az ausztrál Brisbane Roar-hoz írt alá, ahol a mai napig is véd, ráadásul első számú kapusként.

Balhátvéd: Fernando Derveld

2000 februárjában edzett először a Norwich-nál és az Oxford tartalék csapata elleni meccsen gólt is szerzett, de Bruce Rioch ellenezte a leszerződtetését.

Talán azért is ellenezte, mert abban a szezonban nem volt szüksége a csapatnak új hátvédre.

Rioch távozása után Hamilton lecsapott rá, de összesen csak 22 meccse jutott. Igaz, a West Brom elleni 3:2-es győzelemben 1 góllal vette ki a részét.

2001 nyarán aláírt a dán Odense Boldklub-hoz, ahol rendszeresen játszhatott.

Október 22-ikén töltötte be a 39. születésnapját. Bő 3 éve vonult vissza.

Középhátvéd: Steve Walsh

Bryan Hamilton újabb "nagy igazolása". Steve 1986-tól 2000-ig szolgálta a Leicester-t, ahol több, mint 400 meccsen léphetett pályára és több mint 50 gólt szerzett.

Hamilton jónak látta, ha leszerződteti őt és jó fizetéssel sikerült is ezt elérnie 2000 nyarán, de Walsh-nak nem jött be a Norwich-os élet.

Az akkor már 35. életévében járó hátvéd csupán 4 bajnokin léphetett pályára, és a félév többségében csak a padot koptatta.

Nem csoda, hogy 2001 januárjában közös megegyezéssel lelépett.

Középhátvéd: Dejan Stefanovic

Az egykori Portsmouth kedvenc 2008 júliusában érkezett a Fulham-től.

A Norwich-ot akkor már Gleen Roeder irányította, de csupán 12 bajnokihoz jutott szóhoz.

Ezt még tetőzi az is, hogy térd-ín sérülése is volt, ezért a 2008/09-es számára nem hozott sok jót.

Talán szépségtapasz lehet az egy éves Norwich-os karrierjére nézve, hogy ő is utálta Glenn Roeder-t, ahogy a többiek is.

Jobb hátvéd: Thomas Helveg

Nagyon jól indult a dán karrierje. Az Odense Boldklub 1989-ben profi szerződést kínált neki, majd 5 év hűséges szolgálat után az Udinese elvitte, ahol szintén stabil játékos volt.

1998-ban az AC Milan játékosa lett, ahol 2003-ig játszhatott, szintén alapemberként. A városi rivális Internazionale-ban azonban már kevesebb szerep jutott neki.

2004-ben már a Norwich játékosa lett. A 2004/05-s szezonban összesen 18 meccsen léphetett pályára.

Az ő leigazolása nem jött be, mert egy idő után már esélye sem volt pályára lépnie, ugyanis olyanok alkották a Norwich védelmét, mint Adam Drury, Craig Fleming, Simon Charlton, Marc Edworthy, vagy Gary Doherty.

Edworthy-t még az elején kiszorította, de aztán szinte "eltűnt" a pályáról. A szezon végén kiesett a Norwich a Premier ligából és a nyáron Helveg továbbállt, igaz Edworthy is távozott. Helveg 2010-ben vonult vissza.

Balközéppályás: Raymond De Waard

Derveld-el a "Dupla Holland" jelzőt kapták, de szinte mindketten csalódást jelentettek. De Waard mindössze 10 bajnokin kapott szerepet, pedig a Norwich 225 000 angol fontot pengetett ki érte.

Hamilton újabb elbaltázott igazolása volt, mert De Waard szinte állandóan sérült volt. 2001 márciusában Nigel Worthington ingyen elengedte.

Középső középpálya: Julien Brellier

Az oldal Andy Hughes-t is ide nevezte, de ő azért többet pályára lépett, mint az eddig említettek is, és volt, hogy hozzá is tudott tenni a csapathoz.

Brellier a skót Hearts-tól érkezett, még 2007 június 14-én.

A francia védekező középpályás két évre írt alá, akinek Eric Cantona volt az ügynöke, aki egyben a testvére is volt.

A skót Rangers-el tárgyaltak, de végül a Norwich City lett a befutó, bár ne így lett volna.

Glenn Roeder-nél nem, hogy kezdő játékos, de kerettag se nagyon volt, ezért 2008 január 11-én a klub szerződést bontott vele.

Azért 10 bajnoki meccsen így is pályára lépett.

Jobb középpálya: Pape Seydou Diop

Még 1999-ben adta kölcsön a francia Lens, de nem igazán vált be.

7 bajnoki jutott neki, de kimagaslót sosem tudott nyújtani.

A beszámolók szerint szinte alig ért labdához, mikor a pályán volt.

Állítólag még egy QPR drukkert is leköpött, de lehet, hogy csak habzott a szája az idegességtől.

2000-ben már más csapatnak adta kölcsön a Lens.

Csatár: John Hartson

A Celtic drukkerek biztos, hogy emlékeznek rá, mert a skót klubban 146 bajnokin 88 gólt termelt.

A West Bromwich-tól jött kölcsönjátékosként, még 2007 októberében egy hónapra.

Bár volt rá lehetősége arra, hogy december utolsó napjáig a Norwich-nál maradjon, de Glenn Roeder-nek nem kellett, így vissza került a West Bromwich-hoz.

A Birminghami csapattól vonult vissza, 2008 február 7-én, mivel főleg fitnesz és súly problémái voltak.

A Norwich-nál 4 bajnoki meccsen léphetett pályára, de gólt nem szerzett.

Csatár: Luciano Becchio

Bár az oldal Dean Coney-t nevezi meg, ő azért 17 meccsen legalább 1 gólt összehozott. Szóval volt nála még rosszabb csatár is.

Aki már jó ideje követi a blogot, az szinte kapásból vissza emlékezik, hogy "mekkora" igazolás volt Becchio.

A Leeds United-nél 190 bajnokin 75 gólt termelt és ez elég volt a Norwich akkori menedzserének Chris Hughton-nak, hogy leszerződtesse az argentint.

A klub Steve Morison-t adta a Leeds United-nak, Becchio-ért cserébe.

13 bajnoki jutott neki és szinte minden átigazolási időszakban az volt a kérdés, hogy kihez távozik.

A 2014/15-s szezon végén aztán megtört a jég, és haza igazolt az argentin Atlético Belgrano-hoz.

Csatár: Johan Elmander

Chris Hughton újabb "csoda igazolása" volt.

A Galatasaray-nál nem volt esélye bekerülni a kezdőbe, mert abban a szezonban (2013/2014) olyan csatárai voltak a török klubnak, mint Didier Drogba és Burak Yilmaz.

Kölcsön játékosként jött a Norwich-hoz, és Hughton többnyire a kezdőbe is jelölte a svéd válogatott csatárt.

A bizalmat azonban nem tudta meghálálni, mert 28 bajnoki meccsen csupán 1 gólt szerzett, így nem csoda, hogy a szezon végén nem véglegesítették a szerződését.

Aztán a Galatasaray-nak sem kellett, így a Brondby IF-hez igazolhatott, ahol a mai napig játszik.

Persze ott sem találja a góllövő cipőjét. 26 bajnoki meccsen csak 2 gól szerzett.

Menedzser: Jim Duffy

A skót Jim Duffy hátvédként játszott játékosként, majd 1988-ban megkezdte menedzseri karrierjét, a Falkirk élén.

Az után megjárta a Dundee FC kispadját kétszer is, a köztes időszakban a Hibernian élén volt, majd 2007 február 9-én Peter Grant asszisztenseként érkezett a Norwich City FC-hez.

Grant már 2006 október 16-ika óta irányította a Norwich-ot, de az asszisztens csere nem volt nyerő húzás, és 2007 október 9-én távoznia kellett a gynege eredmények miatt.

Helyét Jim Duffy vette át átmenetileg. Duffy-val a csapat kikapott a Bristol City, a Burnley és a West Bromwich ellen, ami azt jelentette, hogy sokáig nem fogja húzni a kanárik élén. Így is lett.

2007 októberében a klub kinevezte Glenn Roeder-t a csapat élére, Duffy pedig azóta megjárta a skót Brechin City és a Clyde kispadját.

2014 május 19-óta irányítja a skót Greenock Morton FC-t, ahol egykor játékosként kezdő játékosként számoltak vele. Jól látható, hogy az angliai kiruccanás nem jött be neki.