Simon András: Egy Liverpoolnak nem lehet nemet mondani!

– Csütörtökön a két rotterdami klub, a Feyenoord és az Excelsior közös juniorcsapatában, Simon Krisztián mellett játszhatott egy félidőt az utánpótlás Holland Kupában, s a tizenegyesrúgások során gólt is szerezett. Hogy érezte magát a pályán?
– Az volt az eredeti cél, hogy egy félidőt játsszak, hiszen szombaton már fontos bajnokink lesz az első csapattal a PSV ellen. A kupameccs azonban 0–0-val zárult, így hosszabbítás, majd szétlövés következett, de örülök, hogy sikerült továbbjutnunk – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak adott interjút Simon András.

– Hollandiába azonban nem azért szerződött, hogy ismét utánpótláscsapatban szerepeljen. Eddig egy bajnokin játszott. Hogy áll a beilleszkedéssel, mennyire nagy a versenyhelyzet a posztján?
– A csapatban sok a hozzám hasonlóan fiatal játékos. Emiatt nagyon szimpatikus a társaság, és ez a beilleszkedést is megkönnyíti. Egyelőre még van lemaradásom a többiekkel szemben, hiszen jóval később csatlakoztam a munkához, mint ők, de néhány héten belül ledolgozom ezt a hátrányt, és akkor érzésem szerint meg is fogom kapni a lehetőséget. Fontos, hogy fokozatosan szerezzek egyre nagyobb meccsrutint, ezért is jött jól a csütörtöki találkozó.

– A meccsrutin valóban különösen fontos az esetében, hiszen az elmúlt fél évben nem játszott tétmeccset. Hogy élte meg ezt az időszakot?
– Nehezen. Nagyon nehezen. Fél év kihagyás rengeteget számít egy játékos életében, főleg úgy, hogy a térdműtétem után október elejéig nem voltam bevethető, utána pedig csak edzőmeccseken szerepeltem Liverpoolban.

– Ennek mi volt az oka?
– A Liverpool második csapatánál teljes fiatalítást hajtottak végre az elmúlt időszakban, így az idősebb játékosok a bajnokikon már nem jutottak szóhoz, de együtt edzettünk a többiekkel, és edzőmeccseken pályára is léphettünk. Szó volt arról, hogy esetleg kölcsönadnak, ám ez végül nem jött össze, és aztán év végére eljutottunk a szerződésbontásig.

– Hogy értékeli a Liverpoolban eltöltött éveket?
– Sajnos nagyon sokat voltam sérült. Már rögtön az első évadban volt problémám, de bajnokságot nyertünk a csapattal, és már az első évemben együtt edzhettem a felnőttekkel, ami nagy dolog. A második idényemben végigjátszottam a szezont. A harmadikban bronzérmet nyertünk az U20-as válogatottal a vb-n és kölcsönadtak a spanyol másodosztályú Córdobának, ahol ismét sérülés hátráltatott.

– Mi az oka annak, hogy ennyiszer megsérült?
– Egyszerűen nem volt szerencsém. A sérüléseim nem olyan jellegűek voltak, hogy bármilyen más okra, például edzettségre vagy erőnléti állapotra vissza lehetne vezetni. Egyszer sem húzódást vagy szakadást szenvedtem, legutóbb például azért sérültem meg, mert kaptam egy rúgást és eltört a porc a térdemben.

– Mit gondol, ha 17 évesen nem szerződik a Liverpoolba, akkor most hol tartana?
– Nem érdemes arról beszélni, mi lett volna ha... Sokan felteszik a kérdést, hogy mikor érdemes külföldre szerződni, és hogy vajon jó döntést hoztam-e, de én semmit nem bántam meg, rengeteget fejlődtem az elmúlt években. És hát egy Liverpoolt nem lehet visszautasítani!

– És egy Győrt? A télen komolyan érdeklődött ön iránt az ETO.
– Győrben nagyon profi körülmények vannak, magas szintű munka folyik, ezért komolyan elgondolkodtatott az ajánlatuk. Korrektek voltak a vezetők, de végül nem tudtunk megállapodni. Volt több lehetőségem is, és úgy érzem, jó döntést hoztam azzal, hogy Hollandiába szerződtem.

– Néhány hete már Hollandiában van; hogy érzi, meg tud felelni az Eredivisie elvárásainak? Hogyan látja a távolabbi jövőjét?
– Ha utolérem magam és megkapom a lehetőséget, akkor hiszek benne, hogy segítségére tudok lenni a csapatnak a bennmaradásért folytatott harcban, és bízom benne, hogy az U21-es válogatottba is visszakerülök majd. A szerződésem fél évig szól; most az a legfontosabb, hogy játsszak, a többit pedig majd meglátjuk...