Hegedűs János gólja bejárta a világot, de Bódi is varázsolt

PERUBAN IS TÉMA HEGEDŰS TALÁLATA – A FORDULÓ GÓLJA

Élete találatát, és persze a 11. forduló legszebb gólját szerezte a Puskás Akadémia U21-es válogatott belső védője, Hegedűs János, aki jó hatvan méterről ívelte be a labdát a Ferencváros kapujába. Miután a gól feltűnt az amerikai Reddit fájlmegosztó közösségi oldalon világ körüli útra indult a találat, amelyet például a perui RPP rádió és televízió társaság is megosztott, sőt külön cikket is szenteltek a gólnak, de számos más országban is témát szolgáltatott.

„Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megszereznem ezt a gólt, ám nem ez a legfontosabb – nyilatkozta Hegedűs a góljáról a Nemzeti Sportnak adott interjúban. – Nem egyének a főszereplői ennek a mérkőzésnek, nem egy védő, egy kapus vagy egy csatár, hanem egy nagyon egységes csapat nyújtott emlékezetes teljesítményt. Csak az számít, hogy csodás estét szereztünk a szurkolóinknak és a hozzátartozóinknak. Beszélhetünk itt bármiről, de a legfontosabb, hogy sikerült megszereznünk a három pontot.”

„Az is lehet, hogy a profi pályafutásom során soha többé nem szerzek ilyen gólt, de most sikerült, ráadásul három pontot ért, ezt már senki nem veheti el tőlem. Újra mondom: nem szükséges engem külön kiemelni, mert ez a csapat közös sikere” – tette hozzá a PAFC védője, aki azt is elárulta, „súgtak” neki a gól előtt.

„Kedden érkeztem vissza a korosztályos válogatottból, és Vincze Richárd, aki a Puskás Akadémia szakmai stábjának tagja, az ellenfelek megfigyelője, az első adandó alkalommal felhívta a figyelmemet arra, hogy a Fradi kapusa gyakran kinn áll a kapuból, és alkalomadtán meg lehet próbálni meglepni. Edzéseken próbálgattam is, de őszintén szólva nem nagy sikerélménnyel, általában a kaput sem sikerült eltalálnom. Amikor letettem a labdát a szabadrúgáshoz, láttam, hogy Radó András elindult középen, és arra gondoltam, vagy őt kell megjátszanom, vagy itt az alkalom, hogy megpróbáljam rálőni, hátha sikerrel járok – és így is lett.”

Hegedűs gólját a perui televízió is megosztotta

Hegedűs értékelése az NSO Tv-nek

A FORDULÓ PILLANATA – A 90 KILOMÉTER PER ÓRÁS LÖVÉS KAPUSSZEMMEL

Dibusz Dénes az esetleges indítás miatt helyezkedett előrébb, ám a visszajátszások alapján nem tudott volna beleérni a kapuja felé süvítő labdába. A Puskás Akadémia–Ferencváros mérkőzést, s azon belül Hegedűs János hatvan méterről lőtt gólját követően a lefújás utáni sajtótájékoztatón a zöld-fehérek vezetőedzője, Szerhij Rebrov azt mondta, nem Dibusz Dénes tehet a vereségről. Vajon a kapus társai is így gondolták?

„Az öltözőben senki sem varrta a nyakamba a vereséget, sőt a csapattársaimtól csak biztató szavakat kaptam – mondta Dibusz Dénes. – Aki futballozott, tudja, hogy az adott poszt mit követel meg a játékostól. Nem passzoltam rossz helyre a labdát, nem ütöttem oda az ellenfél csatára elé és nem ejtettem be a kapuba. El kell ismerni, hogy Hegedűs János szenzációs megoldást választott, csak azt sajnálom, hogy éppen ellenünk.”

A lefújást követően a szakmai stábbal és a kapusedzővel többször visszanézték a gólt, és a tényszerűség kedvéért rögzítsük: Dibusz Dénes a tizenegyespontnál állt a lövés pillanatában, a labda kilencven kilométeres átlagsebességgel süvített a háló felé, és mindössze két-három másodpercet töltött a levegőben.

„A hátvédek harminc-harmincöt méterre helyezkedtek a kaputól, és Leandro mellett beindult egy hazai játékos. Szakmai szemmel nézve jó helyen álltam, ilyenkor számítani kell a hosszú indításra. Azt sem mondhatjuk, hogy lassan reagáltam, mindössze két-három tizedmásodpercet vártam, mielőtt elindultam visszafelé, ami ilyenkor természetes. Sajnos két-három másodperc alatt nagyon nehéz tizenegy métert megtenni, ráadásul Hegedűs János nem futott neki a labdának, helyből rúgott ekkorát, a mozgásából sem látszott, hogy kapura lő majd. A labda pedig úgy jött, mintha zsinóron húzták volna. Talán védhettem volna, ha három-négy méterrel hátrébb helyezkedem, de a többi játékos pozícióját elnézve nem lett volna indokolt. Tanulni kell az esetből és gratulálni a felcsúti védőnek. Persze minden kapus önmagában keresi a hibát, ha az ellenfél térfeléről kap gólt, és még rosszabb érzés, ha a találat történetesen eldönti a meccset.”

A hatszoros válogatott ugyanakkor megőrizte lélekjelenlétét, és néhány perccel később Balogh Balázs lövésénél a forduló egyik, ha nem a legnagyobb védését mutatta be.

BÓDI ÁDÁM SZÖGLETBŐL TALÁLT BE – A FORDULÓ CSAVARÁSA

A Paks ellen ravasz megoldást választott a debreceni Bódi Ádám, aki szögletből küldte kapura a labdát, és azzal is tisztában van, hogy a remek gólhoz a társak mozgása is kellett. Alighanem a legtöbb labdarúgó emlékszik pályafutása első NB I-es góljára.

A harmincnegyedikre már jóval kevesebben, ugyanakkor biztosak lehetünk benne: Bódi Ádám szombat este óta közéjük tartozik. A DVSC egyszeres válogatott középpályásáról sokan tudják, a rúgótechnikája jóval átlag feletti, nem véletlen, hogy a szabad- és szögletrúgások elvégzésére a legtöbb esetben ő (vagy a másik oldalról Tőzsér Dániel) vállalkozik. Nem volt ez másként a Paks elleni mérkőzésen sem, amelyen azonban hiába volt több ígéretes próbálkozása, úgy tűnt 1–1-re végződik a párharc – így a vendégek távozhatnak majd elégedettebben.

Aztán jött a hosszabbítás, a huszonnyolcadik születésnapját két nappal korábban ünnepelő futballista szögletrúgást végzett el a bal oldalról, és pazar mozdulattal tekerte a labdát a kapu bal felső sarkába. Ezt azért nem könnyű felülmúlni: érintés nélküli győztes találat szögletből a 93. percben...

„Azt hiszem, joggal jelenthetem ki, hogy életem gólját szereztem a paksiak ellen – mondta az összecsapás másnapján Bódi Ádám. – Mert igaz, hogy korábban a Ferencváros, illetve a Kecskemét ellen is lőttem három pontot érő gólt szabadrúgásból, de szombaton mégiscsak szögletből találtam be, ráadásul a kilencvenharmadik percben, döntetlen állásnál. Ezen a bajnokin is többször próbálkoztam, az egyik veszélyes beívelésemet követően például Nagy Gergely csak üggyel-bajjal tudta a léc alól kitolni a labdát. Hogy a vendégek kapusa hibázott volna a gólnál? Az ilyen találatban talán mindig benne van egy kicsit a kapus, de nem szabad elfelejteni, a szögletet rúgónak sokat segít a társak elmozgása, a kapusnak pedig arra kell reagálni. Fél perccel korábban a rövid sarokra rúgtam szögletből, a csapattársaim oda robbantak be, Nagy Gergely nyilván azt gondolta, hasonló megoldás jön. A labda nem hulló falevélként érkezett a kapu előterébe, elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor a kapufáról befelé pattant. Korábbi meccseken többször ráztam már az öklöm, mert úgy láttam, gól lehet a szögletemből, azonban vagy a kapus védett bravúrral, vagy a kapufa mentett, esetleg néhány centit tévedtem – most végre sikerrel jártam!”

Bódi Ádám gólja tehát győzelmet hozott a Lokinak, amely a bajnokság első köre után a hatodik helyen áll, ám hátránya csak három pont a második helyezett Budapest Honvéddal szemben.

„Fiatal csapatunk van, amely ha együtt marad, némi erősítéssel két év múlva akár a bajnoki címért is versenyben lehet – folytatta a debreceni középpályás. – Túlvagyunk a bajnokság első körén, és talán csak az Újpest elleni bajnokiról, valamint a Honvéd elleni első félidőről mondható el, hogy rosszul nézett ki. Igaz, sok a döntetlenünk, közülük többet is megnyerhettünk volna, de bízom benne, a bajnokság végén arról fogunk társalogni, hogy a DVSC nemzetközi kupaszereplést hozó helyen zárta az idényt.”

A FORDULÓ BÁNATA – NAGY GERGELY ÚGY ÉRZI, ESÉLYE SEM VOLT

A hosszú sarokra érkező szöglet meglepte Nagy Gergelyt, aki úgy véli, a labda íve miatt esélye sem volt a hárításra. Bódi Ádám tekerése parádésra sikeredett. A labda magasan a léc fölött szállt a hosszú sarok irányába, majd a kapufát is érintve kötött ki a bal felső sarokban. A kivételes rúgótechnika vitathatatlan, ugyanakkor adva van a kérdés: hibázott-e a paksiak kapujában álló Nagy Gergely?

„A hosszabbításban jártunk, és a gól előtt fél perccel Bódi Ádám ugyanonnan rúgott szögletet. Akkor a rövid sarokra tekerte a labdát, de azt kifejeltük – idézte fel az utolsó pillanatokat Nagy Gergely. – Öt-hat játékos ismét a rövid sarokra érkezett, arra készültem, hogy kimozdulok, lehúzom vagy elütöm a labdát, és ezzel lezárul a meccs. A játékosok mozgását figyelve nem állhattam a hosszú saroknál, amikor Ádám elrúgta a szögletet, még mindig nem éreztem, hogy gondban lehetek, de sajnos parádésan csapódott. Ahol álltam, onnan nem volt esélyem közbeavatkozni. Amikor a labda velem egyvonalba került, méterekkel volt fölöttem, majd a felső sarok irányába csavarodott. Mondhatjuk, hogy élvonalbeli kapus ne kapjon érintés nélküli gólt szögletből, de a lövés olyan ívben érkezett, amivel szemben tehetetlen voltam. Azóta több kapussal beszéltem a jelenetről, abban maradtunk, hogy csak akkor védhettem volna, ha végig a hosszú saroknál állok. Elemezhetjük akárhogyan, és akármennyit, a labda sajnos a hálóba került, ami az én hibám. Borzasztóan bánt ez a gól, egyelőre nem tudom megemészteni.”

A 24 esztendős kapus a Vasas játékosaként átélt már hasonló jelenetet, 2016 novemberében a Honvéd elleni 2–1-es kispesti sikerrel végződött bajnokin Prosser Dániel csavart szögletből a kapujába.

„A két eset között csak elméletben van hasonlóság. Két éve a rövid sarokra érkezett az erős labda, ahogy nyúltam érte, egyszerre ért a kezemhez és a léchez, és onnan a gólvonalon túlra csorgott. A mostani csavarással össze sem hasonlíthatjuk. Akkor és ott egyből tudtam, hogy miben hibáztam, most más a helyzet. Sajnálom, hogy így alakult, mert az utolsó percben kapott gól gyomrossal ér fel. Pedig közel voltunk ahhoz, hogy pontot szerezzünk a legerősebb csapatával felálló Debrecen otthonában, az egyenlítő gólunk után mi irányítottunk, mégis pont nélkül maradtunk. Ez nálam jobban senkit nem bánt, és nálam jobban senki nem sajnálja. Ettől függetlenül előre kell néznem, és bízom benne, hogy a következő meccsen javítunk.”