Capello jobban járt volna az olaszokkal?

Lehet, hogy Fabio Capello jobban járt volna az olasz válogatottal? A szövetségi kapitányi munkát először az angol válogatottnál vállaló olasz edző egyike annak a tizenkét szakembernek, aki azzal a céllal vág neki a dél-afrikai seregszemlének, hogy külföldiként először vezessen végső győzelemre egy válogatottat.

Ez egyébként még soha, senkinek nem sikerült, legutóbb Luiz Felipe Scolari járt közel hozzá, aki brazilként a negyedik helyig vezette a portugálokat 2006-ban, de Guus Hiddink munkássága talán még látványosabb volt 2002-ben dél-koreai kapitányként.

Reális esélye ezúttal is csak Capellónak van, hogy külföldiként megdicsőüljön, a többiek alighanem már egy elődöntő esetén is hatalmas ünneplésben részesülnének. Hogy a feladat nem lehetetlen azt azonban bizonyítja Otto Rehhagel 2004-es példája, amikor igaz nem vb-, de Eb-győzelemig vezette a görögöket. S Rehhagel most is ott van Dél-Afrikában.

A német labdarúgás nemzetközi befolyását talán a Nationalelf erejénél is jobban bizonyítja, hogy Rehhagel és Joachim Löw mellett egy harmadik német, Ottmar Hitzfeld is komoly feladathoz jutott a világbajnokságon, Svájcot irányítja. Ő ugyan tiszteletbeli helvét, hiszen a határ mentén született és edzői pályafutását is ott kezdte, de legnagyobb sikereit német csapatok, a Borussia Dortmund és a Bayern München élén érte el.

Ezzel egyébként – az argentinok mellett – a németek adják a legtöbb szövetségi kapitányt a vb-n. Diego Maradona mellett Marcelo Bielsa és Gerardo Martino is egy-egy dél-amerikai válogatottat, a chileit, illetve a paraguayit irányítja.

Érdekesség, hogy a svédek Lars Lagerbäck (Nigéria) és Sven-Göran Eriksson (Elefántcsontpart) révén úgy is két kapitánnyal képviseltetik magukat, hogy a válogatottjuk elbukott a selejtezőn. A földrészen zajló világesemény miatt nem is kicsi a nyomás rajtuk, hiszen a közvélemény legalább csoportból való továbbjutást vár az általuk irányított gárdáktól, akárcsak a francia Paul Le Guentől Kamerunban.

A névsort a holland Pim Verbeek (Ausztrália), a szerb Milovan Rajevac (Ghána), a kolumbiai Reinaldo Ruelda (Honduras) és a brazil Carlos Alberto Parreira (Dél-Afrika) teszi teljessé.

Utóbbi mellett természetesen nem lehet szó nélkül elmenni, és nemcsak azért, mert a vendéglátó csapatot irányítja, hanem mert ő az egyetlen világbajnok (Brazília, 1994) a „légiós” edzők közül.

„Vakmerő dolog lenne azt mondani, hogy esélyünk van megnyerni a világbajnokságot, de azt bizton állíthatom, hogy mindenre felkészültünk. Azért küzdünk majd, hogy a dél-afrikai emberek büszkék legyenek, azaz minden egyes ellenfelünket nagy harcra késztessük. Ez az, amit át akartam adni a játékosaimnak, és ők megértették ezt” – mondta Parreira.

A dél-afrikai szurkolók alighanem tisztában vannak az erőviszonyokkal. Egy felmérés szerint mindössze 14 százalékuk hisz benne, hogy a Bafana Bafana megnyerheti a világbajnokságot. Brazíliára 37 százalékuk tippelt, s alighanem nemcsak azért, mert a hazaiakat külföldi edző irányítja...

A tornának otthont adó kontinenst egyébként – annak ellenére, hogy a hat válogatott közül ötnél is külföldi kapitány dirigál – két, a fölrészen született szakember is képviseli: az algériai Rabah Szadan mellett a Portugáliát irányító Carlos Queiroz, utóbbi tudniillik Mozambikban látta meg a napvilágot.