Gerardo Daniel Martino

„Tata" Martino neve valósággal összeforrott a Newell'sével, hiszen jelenleg is a valaha középpályán tevékenykedő, kreatív (ex)futballista a kék-fehérek pályára lépési rekordere, 505 fellépésével. Háromszor is bajnoki címet ért el, miközben olyan kiváló társak mellett élvezhette a játékot, mint Fabián Basualdo, Sergio Almirón, Gustavo Dezotti, Roberto Sensini, Abel Balbo, Eduardo Berizzo, Mauricio Pochettino, Pablo Paz vagy Gabriel Batistuta.

Kétszer a válogatottban is megfordult (a magyarok ellen is játszott), így nem meglepő módon Európában is kipróbálhatta magát, ám a rövidre sikerült tenerifei kaland után el is ment rapid módon a kedve a vén kontinenstől. 1994-ben tett egy röpke kitérőt a Lanúsban, lévén összerúgta a patkót a vezetőkkel, majd karrierje vége felé keresett egy kis pénzt Ecuadorban, a Barcelona SC-ben, és a chilei O'Higginsben. A Newell'snél olyannyira nem felejtették el őt, hogy több centenáriumi szavazáson is őt választották meg a klubtörténelem legjobb futballistájának!

Harmincnégy évesen vonult vissza, majd edzőségre adta fejét. Első komolyabb állomáshelye a Platense volt (éppen ellenük mutatkozott be az argentin élvonalban 17 esztendős fejjel), majd egy váratlan lépéssel Paraguayba költözött, ahol a Libertaddal és a Cerro Portenóval több bajnokságot is megnyert (arra is szakított időt, hogy hazaugorjon, hogy a Colónnal alig hat mérkőzés után máris megbukjon).

Egy különleges rekordot is felállított menet közben, hiszen egyetlen olyan alkalom sem találtatott, amikor paraguayi csapatai egymás után kétszer is vereséget szenvedtek volna! Ezért is került a válogatott élére a 2006-os világbajnokság és némi kényszerű interregnum után (néhány helyi magas rangú tisztségviselő nem nézte jó szemmel kinevezését). A 2007-es Copán nem még remekelt választottjaival, ugyanis a csoportmérkőzések után Mexikó egy kedélyes 6-0-val végezte ki őket, ám a világbajnoki selejtezőket magabiztosan abszolválták.

Láttunk már korábban is ilyet, de a közelmúltbeli nagy tornákon valahogyan soha nem úgy szerepeltek, ahogyan azt várták tőlük a szakértők. Finom paraguayi futball-pillanatokban természetesen nem volt hiány, ám az igazi nagy dobásra még várnunk kell. „Tata" tartja magát ahhoz: már nem sokáig.

2007-ben Dél-Amerika legjobbjának választották meg őt szakmájában, az IFFHS 2008-as listáján a 8. helyre futott be.