Rövid pályás gyorskorcsolya: Bánhidi Ákos olimpiai bajnokokat nevelt

Vágólapra másolva!
2018.08.24. 09:00
Címkék
Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Bánhidi Ákos, aki a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzőjeként és menedzsereként maga is pályája legnagyobb eredményeként tekinthet a férfi 5000 méteres váltó sporttörténeti téli olimpiai bajnoki címére. A kiemelkedő siker mögött álló szakember az első, 1989-es short track országos bajnokság óta edzősködik, s bár az utóbbi időben a válogatottak kötötték le minden idejét, korábban évtizedeken át nevelte azokat a fiatalokat, akik közül többen eljutottak a nemzetközi élvonalba. A legmesszebb kétségtelenül a Liu testvérek szárnyaltak, de első két igazán sikeres tanítványa Kun Bálint Tibor és Kaszala Tamara is sporttörténelmet írt: 1992-ben, Albertville-ben velük debütáltak a szakág magyarjai az ötkarikás játékokon.

Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.hu2018. február 22-én, Pjöngcsangban a magyar férfi váltó aranyérmet nyert rövid pályás gyorskorcsolyázásban. Az elsőt a téli olimpiák történetében. A célba érést követő néhány percben Bánhidi Ákos számára megszűnt a külvilág.Gy. Szabó Csilla– utanpotlassport.hu2018. február 22-én, Pjöngcsangban a magyar férfi váltó aranyérmet nyert rövid pályás gyorskorcsolyázásban. Az elsőt a téli olimpiák történetében. A célba érést követő néhány percben Bánhidi Ákos számára megszűnt a külvilág.

„Mint egy lassított filmben, elkezdett leperegni előttem az életem. Minden eszembe jutott, legfőképpen a sok-sok nehézség. A nyitott pályák, amelyeken zord körülmények között edzettünk, meg az összeeszkábált korcsolyák, amelyeket a kezdetek kezdetén használtunk. Majdnem harminc év megfeszített munkája nyerte el értelmét abban a pillanatban. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz valamelyik tanítványomból mesél az aranyat hozó futamot követő pillanatokról a tréner, aki édesapja munkájának köszönhette, hogy először korcsolyát csatolt a lábára. Miatta kerültek Jászberénybe, ahol 1976-ban szabadtéri jégpályát avattak, s amelyet minden helyi gyereknek illett kipróbálnia. Különleges szituáció fűzte tovább a jeges történetet, hiszen nem sokkal később úgy került a versenyzők közé, hogy mozgékony gyerekként egyszerűen átbújt egy kifeszített kötél alatt. Az olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok műkorcsolyázó, Nagy Marianna toborozta éppen a tehetséges fiatalokat, Bánhidi Ákos pedig mindig büszkén meséli, hogy tőle tanulhatta az alapokat. Így lett előbb műkorcsolyázó, majd Budapestre visszaköltözve nagy pályás gyorskorcsolyázó, aztán TF-esként Csizmadia Ferenc hívószavára short track segédedző a BKDSE-nél. – Nem tudom, mennyiben lehet ezt a véletlen számlájára írni, hiszen nem születtem sportos családba. A lányom ugyanakkor nem követte a példánkat, pedig a feleségem is többszörös bajnok volt. Igaz, arra mindig nagyon vigyáztunk, hogy semmit ne erőltessünk rá.

Bánhidi Ákos szerint az eredményesség számít a legkevésbé a legfiatalabbak versenyeztetésében FOTÓ: Mura László
Bánhidi Ákos szerint az eredményesség számít a legkevésbé a legfiatalabbak versenyeztetésében FOTÓ: Mura László

Bánhidi Ákos szerint az eredményesség számít a legkevésbé a legfiatalabbak versenyeztetésében  •  Fotó: Mura László

A válogatott mellett az MTK Budapest korcsolyaszakosztályát is vezető szakember a sokoldalú fejlesztés híve. Szerinte egy kisgyereknek több sportágba is bele kell kóstolnia, hogy kiderüljön, mihez is van igazán kedve, na meg tehetsége. Második gyermeke még csak négyhónapos, de idővel, mindenképpen biztatni fogja a sportolásra. Büszke apaként persze bevallja, hogy a kisfiút jéghokisként látná a legszívesebben, ám saját vágyait sohasem fogja gyermeke álmaival összekeverni.

„Hatalmas viták övezik a korai versenyeztetés kérdését – véli Bánhidi. – Jó dolog a vetélkedés, de korántsem mindegy, mi a célja és hogyan magyarázzuk el ennek a lényegét a gyereknek. Ha a szülők már a hét-nyolcévesek meccsén is hajba kapnak az eredmény miatt, akkor nagy a baj. Ezért próbálom a legkisebbek nyelvére lefordítani, miért jó a másik előtt célba érni, miközben az ellenfél tisztelete legalább ilyen fontos. Meg kell tanulniuk értékelni a körülöttük haladókat, függetlenül attól, hogy jobbak vagy rosszabbak náluk. A korai versenyzés így értékes tapasztalatok sorozatát nyújthatja, amelyek során kiélezett helyzetekben lehet kipróbálni a gyerekek képességeit. A kudarc- és a sikerélmény egyaránt formálja a személyiségüket, vagyis egészséges jellemet alakítunk ki a versenyzéssel. A jövő nagy és nem a jelen kicsi bajnokait kell nevelnünk.”

Bánhidi Ákos szerint a jelenlegi nemzetközi versenyrendszer azonban nem erről, hanem az eredmények hajszolásáról szól. Emiatt szinte elkerülhetetlen, hogy az utánpótlás-nevelő edzők megítélése is pusztán a tanítványaik által megszerzett aranyérmek számától függjön. Pedig az ideális az lenne, ha az eredményesség csak a sokadik helyen szerepelne az értékmérők sorában.

A short trackben a kiválasztás során egyetlen pótolhatatlan képesség mellett nem lehet elmenni, és ez a született gyorsaság. A kis Liukban ez kétségtelenül megvolt, amikor próbaképpen edzésre jelentkeztek.

„Szép lenne, ha úgy mesélhetném el az első találkozásunkat, hogy azonnal tudtam, a későbbi olimpiai bajnokok állnak előttem. De nem így történt. Természetesen marasztaltuk őket, mert nemcsak gyorsak voltak, hanem ügyesek is. Ez utóbbinak később lett jelentősége, mert valójában azt jelentette, hogy nagyon gyorsan tanultak. S hogy milyen volt a két kisrác? Egyetlen szóval: édes!”

Aki ismeri Bánhidi Ákost, cseppet sem lepődik meg ezen a jelzőn. A tetoválásait és fülbevalóját büszkén viselő, hol hosszú hajjal, hol szinte kopaszra nyírtan megjelenő edző vérbeli rocker külsője valójában nagyon is érző belsőt takar. S miközben nem titkolja, hogy edzői karrierjét a gyerekek között szeretné egyszer befejezni, pillanatnyilag azt sajnálja a legjobban, hogy munkája miatt szinte semmi ideje nem jut hobbijára, a gitározásra és amatőr együttesére, a Sad Monkey-ra. Pedig a zene tudja igazán tudja kapcsolni őt. Ha játszik, nem kell sem edzéstervre, sem taktikára, sem a következő versenyre gondolnia.

Vagy az egyéb problémákra. A nulláról indult 1989-ben Magyarországon a sportág, s bár jelenleg a Gyakorló Jégcsarnok minden igényt kielégít, a létesítménygondok még mindig égetőek. A szűk bázisról nem is beszélve. Az alig több mint 120 főt számláló hazai mezőnyből csoda, hogy sorozatban nemzetközi szintű versenyzők nőnek ki.

„A számok nem minket igazolnak, mégis van racionális magyarázatuk a sikereknek – így a mester. – Olyan megszállott sportolókról, edzőkről és vezetőkről van szó az esetünkben, akik akkor és olyan körülmények között is szó nélkül folytatták a munkát, amikor mások már biztosan feladták volna. A sportágunkban dolgozó ikonikus alakok pénzüket, idejüket, energiájukat nem kímélve, szinte félőrültként végzik a dolgukat. Miközben tapasztalatainkat önzetlenül megosztjuk egymással, s mindig egy irányba húzva, közösen keressük a megoldásokat. Ha a szerencsének tudható be a magyar short track-közösség összetartása, akkor elismerem: Fortuna keze is benne van a sikereinkben.”

Bánhidi szerint egy ilyen kis országban egyetlen Liunak is örülni kellene. Hogy kettő is van belőle, az már maga a csoda. De erre is talál magyarázatot: a jóisten vetett egy pillantást erre az összetartó, törekvő kis csapatra, amit magyar rövid pályás gyorskorcsolyasportnak hívnak, és ledobta neki ezt a páratlan testvérpárt. Jutalomként.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik