ALAPVONAL. Ami történt-történik, engem is meggyötör, de hogy lélekben erősödve élhetjük túl az egészet, hinni akarom mégis. S hogy így élheti túl a sport, az olimpia, azt is!

ALAPVONAL. Rudas Ferenc sorsa örökre legenda, a »mi lett volna, ha?« kezdetű kérdés folytonosan feltoluló – megnyugvást persze sosem hozó – példázata maradt.

ALAPVONAL. Wichmann Tamás ma indul utolsó útjára, át a Léthe vízén, szálfaegyenesen evezve, kimért, egyedi csapásokkal távolodva tőlünk, biztosan. Az ő lapátja sosem törhet el!

ALAPVONAL. Azt, hogy a hír nem lesz osztatlanul népszerű, sejthették a döntnökök, hisz az FTC hívei megtorlásként, megalázásként, sőt, megszüntetési kísérletként fogták fel a történteket.

ALAPVONAL. Springer Miklóst áradó monológjaiból nem lehetett kizökkenteni, csak a szívében élő örök Fradiról volt hajlandó szólni.

ALAPVONAL. A magyar sport Oscar-gálája, ahogy nevezik néha, ha már a verseny, a szavazás létezik, kell tehát, s örömmel várom minden évben.

ALAPVONAL. Az ustawka lengyel szó, kiállást jelent, de megbeszélt csoportos bunyónak fordítják. A harc néhány percig tart csupán, egyre többen is rámehetnek, de a harcképtelen vagy magát megadó embert nem illik támadni.

ALAPVONAL. Luisz, Szon, Bikila, Kellner és persze Pietri marad a hős. Rájuk szavazok, ha lesz e tárgyban voksolási lehetőség valamikor, de Eliud Kipchogét és nem hivatalos világcsúcsát is megsüvegelem.

ALAPVONAL. Ebben van reményünk a ma kezdődő dohai vb-n. Az ifjú Halász Bencében s – ha a mozgása újra „összeáll” – Márton Anitában bízhatunk. A hétpróbázó Krizsán Xénia foghat talán egy helyezést.

ALAPVONAL. Kocsis Sándor, aki tündökölt, előbb csapatát, aztán hazáját, majd életét veszítette el – s lelke békéjét nem találta soha. Legyen e békesség övé mindörökre, magyar földön – Puskás Ferenc mellett – pihenve immár!

ALAPVONAL. A kérdés jó tempóban, úgy tetszik, néha igenis föltehető, ám ha a réveteg siránkozás, a sehova sem vezető düh vagy a felelősséget elhárító terméketlen nosztalgia – amolyan „önfertőzés”, ahogy Balczó András mondja – alkalma lesz az egész, akkor szigorúan kerülendő!

ALAPVONAL. A mámor-hisztéria dimenzió irdatlan szélességét a magyar futball egyik hozzáállásbéli rákfenéjének gondolom.

ALAPVONAL. Most, hogy Kopasz Bálint azt mondja, erre az utolsó kétszázra készítette föl elméjét, lelkét, szervezetét, s hogy semmit, de semmit sem hallott, hogy különleges érzés kerítette hatalmába, s csak a célt látta – nos, mintha szóról szóra Hesz Mihályt hallanám.

ALAPVONAL. Majd egy döbbenetes mondatot ejt ki Milák Kristóf, a csapat hazai fogadásakor. »Nem nekem kell hajszolni az időt, az időnek kell hozzám jönnie«.

ALAPVONAL. Kéne egy „teljesen” zalai bajnok végre nekünk. Lesz-e? Major Veronika hozzáállásán nem múlik, ez bizonyos!

ALAPVONAL. A hivatkozási alap az 1894. június 23-án kelt, a NOB megalakulását is jelentő párizsi határozat volt, aminek értelmében bármely rendkívüli fizikai teljesítményért aranyérem adható.

ALAPVONAL. A szakmai mutatókon túl futballunk azt a tradícióhoz kötődő mentális-morális kiállását, közegét veszítette el ugyanis, ami az ő hozzáállásában fölvillan még.

ALAPVONAL. Élnek idősödő labdabolondok, akik hiszik, ha Varga nem lép le, ha Albert nem sérül meg – pontosan ma ötven éve –, futballunk históriája másképp alakul. Úgy vélem, a lényegi tendenciákra nézve nemigen alakult volna másképp.

ALAPVONAL. Tisztelettel hallgatnak általában, kérdésekre is válaszolok, egyvalamit szoktam kérni a közönségtől: hogyan lenne jobb, régi fényében tündöklő futballunk, ezt senki se kérdezze meg.

ALAPVONAL. Mi lenne, ha a javadalmazáskor figyelembe vennék, ki hány olimpián győzött (nyert érmet). Az a bajnok, aki egymás után háromszor diadalmaskodik, hadd legyen kissé több a szememben, mint aki egy játékokon szerez hármat.