ALAPVONAL. Legalább ilyenkor nincs igaza egy fiatal német játékvezetőnek, Simon Henningernek, aki szerint a futball legnagyobb baja, hogy a szekerét a játékosok, az edzők és a bírók nem ugyanabba az irányba tolják.

ALAPVONAL. „Csodáltam, hogy a kollégák egy része ötkor kel, fél hatkor a boltban van, hogy feltöltse a polcokat. Nekem az eddigi életem során megadatott a luxus, hogy a hobbim legyen a munkám. Azóta jobban megbecsülök sok mindent.”

ALAPVONAL. Senki sem tilt meg most szigorúbb házirendet a sportklubokban, egyetlen sportembernek sincs ott a kés a nyakán, hogy márpedig bulizni kell menni – és a sor folytatható. Pusztán az a kérdés, mennyit vagy hajlandó áldozni azért, hogy a legnagyobb célod elérd?

ALAPVONAL. Az Ajax negyedháznál is csak a jegyértékesítés elmaradása miatt meccsenként 400-500 ezer euróval kevesebbet könyvelhetett el. Nemhogy a zárt kapuk, de hosszabb távon még ez is fenntarthatatlan.

ALAPVONAL. Már elnézést, de gépiesített sportolókat vagy hús-vér embereket akarunk-e látni? Sokak szerint itt a vége, itt kellene megállni. Csak még nem jutottunk el addig a pontig, amelyen túlról már nem lehet visszatérni.

ALAPVONAL. Mi az, ami hajtja őket, illetve azokat, akik fanatikusan buzdítják őket? Erre a The Athletic szakírója adta meg a választ, aki Szlovéniáig utazott, hogy megfejtse a Doncic-titkot.

ALAPVONAL. Ha tetszik, ha nem, a világ legjobbjának a »fizetésében« az ilyenek is benne vannak. Djokovics erről megfeledkezett, ami még akkor is igaz, ha bűnlajstromának utolsó pontján lehet vitatkozni.

ALAPVONAL. A körülményekre hivatkozni azért botorság, mert nincs benne az Aranylabda- kiírásban az sem, hogy például az esőben vagy hóban lejátszott meccseket tilos figyelembe venni.

ALAPVONAL. A Bayern Münchennél a 2013-as triplázással ellentétben most még csak irányváltásra sem kell felkészülni. Flicknek »csak« csiszolnia kell a már így is tökéletesre hajazó művén.

ALAPVONAL. Tökéletesen működő vállalkozást építettek fel Verstappen köré, és nem tűnik utópisztikusnak a felvetés, hogy egyszer ő lesz minden idők legjobban kereső holland sportolója.

ALAPVONAL. Ebből kijön egy félelmetes, az ellenfélben ijedséget keltő rendszer, amelyről még Pep Guardiola is csak annyit tudott mondani: »Az Atalanta ellen játszani olyan, mintha fogorvoshoz menne az ember...«.

ALAPVONAL. A hosszú távú fennmaradás érdekében még akkor is vállalniuk kellett az abszurdnak ható rendszert, ha a franchise-oknak a zárt kapus meccsek összességében egymilliárd dolláros bevételkieséssel járnak.

ALAPVONAL. „Nem én vagyok a legjobb edző, és nem én vagyok a legjobb taktikus. De vannak más jó tulajdonságaim. Szenvedélyes és motivált vagyok, ez a kettő sokkal többet ér.”

ALAPVONAL. Sokan azt mondják, ha rájuk teszem a kezem, máris jobban vannak. Ez túl messzire mutat, ezt nem akarom hallani.

ALAPVONAL. Egyikük sem lett rosszabb edző annál, mint amikor a másodosztályban vitézkedtek, és mindenhol tisztában vannak azzal, hogy ők, már elnézést, de tévedésből vannak az élvonalban.

ALAPVONAL. Meghalni a pályán? Az jó, de akkor ki futballozik? Csússzál-másszál? Ez is rendben volna, ám sokkal egyszerűbb, ha két lábbal állunk a földön.

ALAPVONAL. A leginkább mellbe vágó számmal azonban a férfi 18-49 éves korcsoportban találkoztam: az abban az idősávban tv-t néző fiatal és középkorú férfiak több mint 60 százaléka a német futball mellett tett hitet szombat délután.

ALAPVONAL. Nem bánom, hogy a világ „tesztpilótája” a német bajnokság, amellyel kapcsolatban sokkal inkább érzem kódolva a rendszerben a következetességet, az átláthatóságot és a szigort, mint, mondjuk, a latinos könnyedséget és a felületességet.

ALAPVONAL. „Ha fekete fiúként nem vagy kiemelkedő a sportban, az azt jelenti, nem vagy jó – még keményebben fogalmazva meg azt, hogy nem vagy igazi fekete.”

ALAPVONAL. A tudásalapú gondolkozás egyike azon meglepő ismérveknek, amelyeknek köszönhetően az Egyesült Államok egyik legrégibb városa szállítja a sportsikereket.