Brüll Alfréd a múlt század első évtizedeiben megmutatta, hogy a vagyonnal felelősség is jár, az MTK, a magyar sport, benne a labdarúgás rengeteget köszönhet neki.

Sportszponzoráció, klubtulajdonlás, -finanszírozás: kifejezések, amelyeket az 1990 előtti időkben, ha ismertünk is, egészen más tartalommal, a rendszerváltás utáni évek szerencselovagjainak botrányai pedig alaposan lejáratták őket.

Senki sem tudta a német filmes szcénában a vásznon olyan hitelesen bemutatni a (nyugat)német álom mögötti valóságot, az emberi tragédiát, a kiüresedést, mint (saját szavaival) a küllemében lumpenproli, belül igazi filmes díva.

„Engem a szerelem tett olimpiai bajnokká” – vallotta be 2012-ben, olimpiai aranyéremmel a nyakában a kajakos Fazekas-Zur Krisztina.

Február 26-án Santa Fé-i otthonában holtan találták a kétszeres Oscar-díjas, 95 éves amerikai színészlegendát.

Ötven éve a most nyolcvanéves felszabadulásra emlékezett a Népsport.

Dunai Ede legutóbbi, tizenegyedik könyve a honi futball valaha élt egyik legjobb, 2006-ban 61 éves korában elhunyt, 76-szoros válogatott csatáráról szól.

1979. március 30. A Tatabánya férfi kézilabdacsapata KEK-visszavágón fogadta a nyolcgólos előnnyel érkező NSZK-s Gummersbachot...

A téma „komoly része” felületes és a nyolcvanas évek elején már meglehetősen avítt ismeretekről vall.

ALAPVONAL. A másik kérdés persze, hogy a néző/vevő olykor bizony karcosan kritikus igazsága kinyilváníttatik a lelátóról, olykor kórussá összeállva, valóban nem szabad, sőt tilos átlépni bizonyos mezsgyét. Ez a játék ugyanis nem határok nélküli. Vannak írott és íratlan szabályok ott, a nézőtéren is, de a határvonalak egyikét-másikát, úgy tűnik, máshol húzza meg klubvezető, játékos és szurkoló.

12 ember (Hypós, Sziszi, Birkás, Vili, Bencsik és a többiek), 12 fanatikus, 12 harcos, más-más életkor, életút, családi-szociális környezet, foglalkozás – egy közös ponttal: a kérdésre, mit jelent neked a Fradi, ugyanaz a válasz: „mindent”, „az életemet”.

Stefan Effenberg: A kanapén feküdtem, miközben a feleségem az igazgatósággal tárgyalt.

Jelena Csauszova jött, látott, néhányszor győzött, aztán orosz létére angolosan távozott.

Wladyslaw Kozakiewicz világcsúccsal nyert a moszkvai játékokon – aztán csinált még valamit.

ALAPVONAL. Amikor „Zolika” belőtte az egyenlítőt, az maga volt a mámor, az eksztázis csúcsa, amiről addig a pillanatig nem tudtam, hogy létezik, és amelyről akkortájt azt gondoltam, nagyobb boldogság ennél nincs.