ALAPVONAL. Ma is csak egy jót, vagányat, szívből jövőt, a veszítenivaló hiányából fakadóan önfeledtet kellene játszani. Egykori lengyel mintára, esélytelenül, de harcra készen.

ALAPVONAL. Mert hiába akarok én lassan, hosszú melegítő szakasszal kezdeni, ha a periférikus látásommal észlelem, hogy balról nagyon igyekszik egy »háziasszony«. Na, azért ezt már ne! – szólal meg a riasztócsengő, és máris hajrázni kezdek.

ALAPVONAL. Ilyen mértékű javulás, azaz inkább feltámadás pusztán racionális, sportszakmai érvekkel megmagyarázhatatlan. Másrészt viszont talán nem is kell a lehető legegyszerűbb okoknál tovább kutatni: az MU-nál rend van az öltözőben, a hierarchiában, a fejekben, a lelkekben.

ALAPVONAL. Ez is a futball dicsőséges bizonytalansága. Csupán annyi biztos, hogy nagy tétre menő mérkőzésen 9–7-es eredményben, esetleg 7–5-ben már ne is reménykedjünk.

ALAPVONAL. A szurkoló világa mégis örök. Minden érdektől és pillanatnyi, napi formától mentes, a drukker, ha csak nem válik hűtlenné, haláláig a klubnál marad, őt a századik vereség után sem »menesztik«.

ALAPVONAL. Vajon milyen információkat osztana meg magáról az 1938-as vb-döntő kapcsán Dietz doktor; 1954-ről Sebes, a fináléra bejelentkező, még nem százszázalékos Puskás; a dán kapus által 1969-ben letarolt Albert; s mit posztolnának az 1986-os, mexikói 0–6 részesei?

A klub ügyvezető alelöke nem tagadja, a Ferencvárosban a labdarúgás mindenekfelett áll.

NS-VÉLEMÉNY. A tanulható elemekben a legnagyobb az elmaradásunk.

ALAPVONAL. Ha most nyolcban lennénk, ezt sem mondanánk ki, de így azt is bevallhatjuk: kontinensünk élvonalával szemben már-már versenyképtelenek vagyunk.

ALAPVONAL. A sportot nemcsak azért lehet szeretni, ami megvan benne, hanem azért is, ami nincs. És ez akkor is igaz, ha 2019-ben egyetlen érmet és meccset sem nyerünk. Azért persze inkább nyerjünk!

ALAPVONAL. A lányaim nem gombfociznak, gombkézilabda meg nincs. De ha majd egyszer jönnek az unokák, valamelyiküknek talán én is odateszek két barna dobozt a karácsonyfa alá.

ALAPVONAL. Bár üdvös, hogy a kiemelt sportágak az utóbbi években virágzásnak indultak, de a vadhajtásokat folyamatosan nyesegetni kell.

ALAPVONAL. Még itt a régi világ. De már itt az új is. És nem látom, hogy ez utóbbi különösebben ragaszkodna a kézilabda Európa-bajnoksághoz, az olimpiához.

ALAPVONAL. A világbéke törékenysége napjainkban szerencsére végképp nem a montbéliard-i csarnok eseményein múlik, úgyhogy a magyar lányoknak ezért is minden okuk megvan rá, hogy kézilabdázzanak egy jót.

„Az egész életem a »lapozásokról« szólt. Mindig le tudtam zárni időszakokat, és teljesen ki is léptem belőlük.”

„Peking óta nem tudtuk azt hozni, amit korábban, sajnos itt, a londoni olimpián sem.”

NS-VÉLEMÉNY. A legbecsesebb, leghasznosabb erény a győzelem tudománya.

ALAPVONAL. Az amerikai bunyóst arra kérték, húzzon be egyet az előtte pózoló bábunak, ő pedig erőfitogtatásként még az állkapcsát is eltörte, mert mint utóbb mentegetőzött, fel sem vetődött benne, hogy élő embert rejt a jelmez.

Fodor Rajmund: „Ami most történt, arra száz év múlva is emlékezni fognak.”

ALAPVONAL. Sportlapban talán furán hat e párhuzam, de egyszer csak úgy éreztem, Varga Zoltán lénye leginkább Antigonét tükrözi vissza.