ALAPVONAL. Az eszeveszett rohanás után most ajándékba kaptuk az időt. A legnagyobb kincset, ami megvásárolhatatlan. És kaptunk, ezúttal a magyar sportra értve, egy esélyt is.

ALAPVONAL. Sokáig sokat tettünk azért, hogy ne legyen rendben semmi, most viszont életünk meccsét vívjuk. Úgyhogy nincs más választásunk, mint megnyerni azt.

ALAPVONAL. Egyetlen hozadéka bizonyára lesz megpróbáltatásainknak: a lényeges élesen elválik a lényegtelentől.

ALAPVONAL. Ennek a mai, megbolydult világnak éppen ez lehet a fő gondja a boksszal. Hogy lecsupaszítottan férfias, emberi, zsigeri. A küzdés maga.

ALAPVONAL. Óriási a sportvezetők, a nemzetközi és nemzeti olimpiai bizottsági tagok, kormányok, állami sportirányító szervezetek és sportági szakszövetségek, valamint a reménybeli rendezők felelőssége.

ALAPVONAL. A legyőzhetetlenség érzése a futballvilág legmagasabb ormai mellett vakondtúrásokon is bódítóan hathat, mert forrása ugyanaz a lelki többlet, a „különbek vagyunk” igézete.

ALAPVONAL. Az 1996–97-es, remek képességekkel megáldott férfi kézilabdázó korosztály nem bekopogtatott a felnőttmezőnybe, hanem rárúgta az ajtót az őt kissé talán le is sajnáló elitre.

ALAPVONAL. Ezért sincs egyetlen, kizárólagos recept. Mert előfordul, hogy a vágyból nem is cél lesz, hanem mindjárt valóság. Ebben a kézilabda Eb-n is bízhatunk.

ALAPVONAL. Aki nem hiszi, próbálkozzon a tripla húszassal! Akár csak otthon vagy a közeli söntésben, a csapos és két-három kókadozó törzsvendég szeme láttára.

ALAPVONAL. Most még első a család, de ha ma nyerünk, estére már első a Fradi! Mindig is ez volt nála a sorrend.

ALAPVONAL. A fentieket végiggondolva tulajdonképpen nincs is semmi rendkívüli a Mezőkövesd jelenlegi harmadik helyezésében.

ALAPVONAL. A kumamotói női kézilabda vb-n már csak azért szoríthatunk, hogy mások kiharcolják nekünk az olimpiai selejtező elérését, és ha meglesz, onnantól fel kell építeni jövő tavaszra a válogatottat.

ALAPVONAL. Csupán arra ügyeljünk, hogy a valóságtól elrugaszkodott bizakodást ne kövesse a valóságtól elrugaszkodott csalódás. Keserveinkben maradjunk realisták – Marseille emléke is erre int.

ALAPVONAL. Sándor Györggyel szólva, keresek egy embert. Egyetlenegyet. Olyat, amilyenből évtizedeken át több is akadt a magyar labdarúgásban, méghozzá klubonként.

ALAPVONAL. A péntek estének az is az egyik hozadéka, hogy játékosaink megtapasztalták, micsoda élményben lehetne részük, amit (remélem, még ez is számít) megoszthatnának a magyar labdarúgás híveivel.

ALAPVONAL. Szaknyelven szólva azzal vonhatjuk meg a konklúziót, hogy a sakk itthon lépéskényszerbe került, de akármit húz, pattnál többre nemigen juthat.

ALAPVONAL. Az azonban meglepő, hogy a leginkább érintettek, a futballisták kevés kivételtől eltekintve kimaradnak, kivonják magukat ebből a polémiából.

ALAPVONAL. Magyarország az egyik legmegbízhatóbb partnerből az egyik legmegbízhatatlanabbá válna a nemzetközi színtéren, a kontinentális és a világszövetségben, bilaterális kapcsolataiban is.

ALAPVONAL. Most, miután Vígh György elhunyt, legszívesebben arról rendelkeznék, hogy a hétvégén az ország minden sporteseményén egyperces csenddel adózzanak az örök testnevelőknek.

ALAPVONAL. Csak ennyit várunk ma válogatott futballistáinktól is. A lelátóra gyerekek, a gyepre felnőtt, érett férfiak kerestetnek.