ALAPVONAL. Ez a pokolian nehéz, mégis felemelően szép a csapatsportokban. Hogy itt, mint a csatában, már nemcsak magunkért és fennkölt eszmékért, hanem a tőlem balra és jobbra állóért is küzdünk.

ALAPVONAL. A magyar sportbarátok egyik legkedveltebb világversenye az adventi várakozással hagyományosan egybe eső női kézilabda Európa-bajnokság. Igyekezzünk felhőtlenül lelkesedni; ne csak az eredményért, hanem magáért a játékért.

ALAPVONAL. Az ilyen szituációkra érvényes az örök tézis: sohasem lehet tudni, kinek van igaza, de mindig lehet tudni, ki a főnök. A siófoki kézilabdázóknál Fodor János az. Csakhogy most tűnik fel legélesebben, mekkora szüksége lenne a hátországra.

ALAPVONAL. Vallom, hogy létezik az anticipált győztes és vesztes kategóriája, és libabőröztető megélni, hogy csapataink egyre gyakrabban lépnek át utóbbiból az előbbibe. Valahogy tudtuk, hogy ki kell egyenlítenünk.

ALAPVONAL. Lám, mire vitte Nobby Stiles, akinek a története mindannyiunkról szól. Arról, hogy mik lehetnénk, és – roppant kevés kivételtől eltekintve – mik nem leszünk.

ALAPVONAL. Így kellene hosszú távú edzéstervet készíteni, versenynaptárt toldozgatni, elmaradt meccsek esetén új, provizórikus időpontokat rögtönözni, nem utolsósorban játékosoknak szerződéseket kínálni. Éltetni a reményt és a kézilabdát.

Vincze Ottó: Ózdi lakótelepi gyerekként, a negyedik emeletről, igenis sokra vittem.

ALAPVONAL. Messi vagy Cristiano Ronaldo esetében is ez az egyetlen megoldás. Hiszen az ilyen mérkőzésekre igaz: a gyengébbnek mindent meg kell tennie a sikerért, de a végkifejlet sokkal inkább attól függ, az erősebb mennyit tesz érte.

ALAPVONAL. A válogatottnak azonban még hátravan az igazi próba. Tilos elbukni, ebbe megint „bele kell dögleni”. Csak most nem úgy, mint ’97-ben, és – nem nekünk, a lelátón.

ALAPVONAL. Az évezredes balsors helyett méltassuk magunkat! Tisztán látásunkat, a sport igazságosságába vetett bizodalmunkat és lelki egyensúlyunkat egyaránt segíti.

ALAPVONAL. Bizsergető érzés utólag rádöbbenni, kiket pöckölgettünk az asztalokon, farostlemezeken. A Leeds United ráadásul az egyik legérdekesebb és talán legkülönlegesebb futballrejtély, misztérium.

ALAPVONAL. A ma huszonöt esztendeje megszületett zürichi 3–0 jelentette a csúcsot – a Real Madrid elleni, hazai 1–1 mellett –, de 1995 őszén még számos élmény és megpróbáltatás várt a Ferencvárosra és híveire.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo a jövő héten több írást szentel azoknak az egykori klasszis futballistáknak, akik utolsó éveiket mély szegénységben, rosszabb esetben nyomorban tengették.

ALAPVONAL. Gulácsit egyelőre nincs, ami kísértse. Agykontrolltanfolyamot végzett, a gyermekkori matekverseny győztese máig pallérozza az elméjét. ... Kedden védeni fog a BL elődöntőjében.

ALAPVONAL. Mi a tanulság? Az sajnos nincs. Illetve annyi, hogy az eredmény minősít. De csak utólag. A tiltó, tűrő, támogató döntést viszont előre kell meghozni. Mondhatnánk, inni csak a győztesnek szabad.

ALAPVONAL. Csakhogy Tusup itt van. És attól, hogy ő továbbra sem nagyon tud mit kezdeni magával és a helyzetével, nekünk mégis kellene kezdeni vele valamit. A kollégáknak, az ellenfeleknek, akár ellenségeknek, a magyar úszásnak és sportnak.

Az egy év csúszás egy kiöregedőfélben lévő keretnek inkább átok, ám áldás egy fiatal csapatnak, amely első nagy tettére készül.

ALAPVONAL. Ezért el kell menni értük, fel kell fedezni őket, labdát kell adni a kezükbe. Hisz talán soha nem is fociztak még. Mint ahogyan korunk kis malmői Zlatanjai sem.

ALAPVONAL. Az utóbbi évtizedek profi hajszájában egyre jobban eluralkodott és nyomasztóvá vált az események sodra és az eredmények kényszere, most ezek híján kezdjük újra felfedezni az idő és figyelem hiányában már egészen háttérbe szoruló nőket és férfiakat.

ALAPVONAL. Játékunkra továbbra is érvényes, ami a labdára: nem a küzdelem, a békétlenség, az indulat, hanem az öröm, az élmény, a szórakozás forrása.