Villarreal: fél év alatt a BL-csoportkörtől a kiesésig

Nem csak az angol Premier League-ben hozott óriási drámát az utolsó forduló, annak is az utolsó percei: a spanyol bajnokságban is a hajrában esett gólok döntöttek sorsokról – ha a bajnoki címről nem is, a kiesésről igen, s ez a Villarreal élvonalbeli tagságába került.

A „sárga tengeralattjáró” egészen a 88. percig biztonságban érezhette magát, akkor azonban Radamel Falcao vezetést szerzett az Atlético Madridnak, néhány percre rá pedig a Rayo Vallecano is előnybe jutott Raúl Tamudo révén a Granada ellen, miközben a Zaragoza bebiztosította győzelmét a Getafe otthonában. A Villarreal így saját pályáján volt kénytelen megélni a kiesést.

A kanárisárgák 12 év után búcsúznak a Primera Divisióntól. Pedig a Valenciától nem messze északra fekvő kisváros csapata igazi mintaklubnak számít, ebben a szezonban azonban semmi sem jött össze számukra: rossz igazolások, pocsék forma, edzőváltás és sérülések jellemezték az idényt.

Az idényt, amely egyébként sikerrel kezdődött, hiszen a dán Odense ellen ledolgozta egygólos hátrányát az előző szezonban a pontvadászatot még a 4. helyen záró csapat, és 3–1-es összesítéssel kivívta a Bajnokok Ligája-főtáblára jutást.

Aztán ahogy egyre inkább előrehaladt a szezon, a Villarrealnál mind sokasodtak és mind nagyobbak lettek a gondok. A problémákat már a bajnokság első meccse megmutatta, hiszen a Barcelona 5–0-s csapást mért a nyár során Santi Cazorlát (Málaga) elveszítő együttesre, de ebből még sok következtetést nem lehetett levonni. Abból már többet, hogy a Bajnokok Ligája csoportköréből – igaz, nehéz kvartettből – simán kizúgott a csapat úgy, hogy még csak pontot sem szerzett.

A nyári igazolások nem igazán jöttek be: Jonathan de Guzmán és Javier Camunas közül csak utóbbi tudta alapemberré kinőni magát, de a gólokkal ő is adós maradt, akárcsak az egész középpálya – és ezzel együtt a csapat. Marco Rubén kilenc góllal lett a legeredményesebb játékos, Giuseppe Rossival sérülései miatt (az olasz támadónak két keresztszalag-szakadása miatt, könnyen lehet, hogy a pályafutása is veszélybe került) gyakorlatilag nem lehetett számolni, Nilmar nem tudta azt hozni, amit az elmúlt két évben, a középpályáról Cani nem tudta kisegíteni a csapatot (egy gólt sem szerzett a bajnokságban), a fiatalok pedig kevésnek bizonyultak.

A korábban attraktív támadójátékáról megismert Villarrealnak így egész szezonban nem ment a góllövés, alig emlékeztetett korábbi önmagára. Az együttes hiába fogyasztott el három edzőt is a szezonban (Juan Carlos Garridót a decemberi, Mirandés elleni kupavereség után menesztették, José Francisco Molinát pedig március közepén váltotta Miguel Ángel Lotina), a játék nem változott, a folyamat pedig tragikus véget ért.

„Nem hiszem el. Nem hiszem, hogy öt perc alatt ennyi fájdalom sújthatja a szívünket. Az elnökünket ovációban részesítette a szurkolótábor. Nem maradt más hátra számunkra, mint folytatni a munkát” – mondta az Atlético elleni meccs lefújását követően José Manuel Llaneza, a klub alelnöke, egyszersmind biztatva Fernando Roig elnököt a folytatásra.

„Minden, amit mondhatok az az, hogy rosszul játszottunk. Nem szabad felelősöket keresnünk, mert mi, játékosok vagyunk azok. Ez a klub és minden, amit képvisel, nem érdemelte meg, hogy ismét másodosztályú legyen. De biztos vagyok benne, hogy újra felemelkedik” – mondta csalódottan a csapatkapitány, Marcos Senna, az együttes Európa-bajnok játékosa.