A torinóiak korábbi elnöke játékosként 1946 és 1961 között 459 alkalommal lépett pályára a csapatban, s összesen 179 gólt szerzett, ezzel 40 éven keresztül ő volt a klub legeredményesebb játékosa, mígnem Alessandro Del Piero megdöntötte a rekordját. Az 1947–1948-as idényben mindössze 20 évesen 27-szer volt eredményes, gólkirály lett, az együttessel pedig az első helyen végzett a bajnokságban, amelyet később még további négy alkalommal nyert meg. Az olasz válogatottban 38 alkalommal szerepelt, ott volt az 1950-es és az 1954-es világbajnokságon, valamint az 1952-es olimpián is.
Visszavonulását követően a klub vezetésében kapott szerepet, majd 1981-ben kinevezték a csapat elnökévé. A ’90-es években aztán a politikai életbe is bekapcsolódott, többek között az Európai Parlamentnek is tagja volt 1994 és 1999 között. Az elmúlt években visszavonult a nyilvános élettől, halálát szívelégtelenség okozta.
