A BL-döntő lázában égő barcelonaiak arra készülnek, hogy gránátvörös-kékbe borítsák Párizst, az Arsenal elleni csata helyszínét. A több ezer szimpatizáns mellett a klub vezetősége is szép számban képviselteti majd magát a Stade de France-ban, ami Spanyolországban némi rosszallást váltott ki, mivel a 17 elnökségi tag összesen 3000 tiszteletjegyet igényelt, kétezer-hatszázzal többet, mint kollégáik az Arsenaltól. Ez, ugye, fejenként 176 rokon, barát, ismerős belépését garantálja úgy, hogy a meghívottak nagy része nem is bérletes, miközben a hűséges szimpatizánsok zöme kénytelen lesz kívül maradni.

Leszámítva ezt a kisebb (mű)balhét, nyugalom honol a Barca háza táján. A gárda kedden egyórás késéssel érkezett meg Párizsba. A gigantikus Boeing 747-es fedélzetén a fent említett, kibővített elnökségi különítmény egy részével, valamint több mint száz újságíróval utazott.

A játékosokat természetesen őrjöngő tömeg várta (főleg Ronaldinho jelenléte váltott ki eufóriát), így már a repülőtéren rendőrségi kordonra volt szükség a „kimenekítésükhöz”. A csapat egy Versailles környéki szállodában pihente ki a nem túl hosszú utazás fáradalmait, majd Frank Rijkaard edző délután megtartotta a Stade de France-ban az alkalmazkodó edzést. Az egyetlen fontos kérdés az volt, hogy az izomszakadásból felépülőben lévő Leo Messi vállalhatja-e a játékot. A tréning után maga az edző jelentette be, hogy a kis argentint – az ő érdekében – mellőzi az öszszecsapásról.

Arséne Wengernek, a londoniak menedzserének az okozott némi fejtörést a mérkőzés előtt, hogyan állítsa össze csapata védelmét. Sol Campbellt és Ashley Cole-t éppen annyira összefoltozták, hogy vállalni tudják a játékot – nézőpont kérdése, hogyan ítéljük meg a helyzetet, Wenger mindenesetre kedvezőnek látja, és mindkét válogatottját a kezdő tizenegybe jelölte. Ha a kezdésig történne velük „valami”, Philippe Senderos és Mathieu Flamini ugorhat be helyettük. Utóbbiak nem olyan rég még az oldalvonalon kívülre szorultak: a középen bevethető Senderos a térdével, a balhátvéd, Flamini húzódással bajlódott.

Wenger a Sun című brit bulvárlapban kijelentette: pályafutását az „ágyúsoknál” szeretné befejezni. „Azt kérdezik: kitartok-e az Arsenal mellett, és a klubnál fejezem-e be a karrieremet? Igen! Ehhez még azt fűzném hozzá, hogy egyáltalán nincs kedvem szövetségi kapitányként dolgozni” – szólt az 56 esztendős francia, akinek szerződése még két évig érvényes. Wenger neve korábban az angol szakvezetői poszt betöltése körüli polémiában vetődött fel, mint ismert, az „ügy” úgy oldódott meg, hogy Steve McClaren kötött szerződést az FA-vel.

Kanyarodjunk vissza az Arsenalhoz (és a Barcelonához)! A londoniak ezt megelőzően egyszer találkoztak a nemzetközi porondon a katalánokkal, 1999 őszén a BL-csoportkörben előbb 1–1-es döntetlent értek el idegenben, majd 4–2-re kikaptak a Highburyben. A saint-denis-i győzelemmel nagyot javíthatnának az egymás elleni mérlegen.

A BARCELONA MÉRLEGE

angol klubok ellen	43 m	18 gy	13 d	12 v	74–55
a BL-ben összesen (selejtező nélkül)	100 m	54 gy	25 d	21 v	190–114

AZ ARSENAL MÉRLEGE

spanyol klubok ellen	20 m	7 gy	4 d	9 v	23–22
a BL-ben összesen (selejtező nélkül)	80 m	36 gy	23 d	21 v	111–83