Már tisztelik a magyarokat (1)

Nehezen indult. Mi több, so káig azt sem tudtuk, indul-e egyáltalán, és ha igen, mikor. Pedig a szervezés tökéletes volt. A csomagokért felelős stáb tagjai már hajnali négy órakor felkeltek, és pirkadat előtt elindultak Ferihegyre, hogy mire a csapat fél nyolc körül a repülőtérre ér, a pogygyászok már a raktérben pihenjenek, a játékosok pedig várakozás, hosszas sorbaállás nélkül sétálhassanak be a tranzitba, ott várva az Isztambulba tartó különgép indulását.

Ehhez képest a csomagok még nyolc órakor is a várócsarnokban tornyosultak, ahol a futballisták is több mint fél óra rostokolásra kényszerültek. Várhidi Péter szövetségi kapitány uralkodott magán, de látszott, szerfelett bosszantja a váratlan és kellemetlen helyzet – ő már annak sem örült, hogy a játékosoknak nagyon korán kellett kelniük.

múlva már landolt is az isztambuli repülőtéren. A játékosok vízumát már otthon elintézték a szövetség vezetői, a török hatóságok soron kívül átengedték őket az útlevél-ellenőrzésen, ám miközben a csomagokra vártak, vége lett a nyugalomnak: nyakukba szakadt tucatnyi televíziós stáb és legalább ugyanennyi újságíró. A legtöbben természetesen Tóth Balázsr