Hamburg lenyűgöző.
Világhírű kikötőjével, 2300 kisebb-nagyobb hídjával (az átkelőiről úgyszintén híres Amszterdam és Velence összesen nem számol 1600-at!), 79 múzeumával, 29 egyetemével és megszámlálhatatlan nevezetességével méltán sorolható a legszebb európai városok közé. Ráadásul nem akad olyan területe a kultúrának, ahol a históriáskönyvekbe Hammaburgként bevonuló település ne tudna felmutatni valamit, illetve valakit, nem meglepő, hogy a legtöbb turista manapság elsősorban Hamburgot szeretné látni, ha Németországba utazik. A kontinens második legnagyobb „hajóparkolója” évente 8 millió kíváncsiskodót vonz; csupán a miheztartás végett: a kölni dómot 6 millióan csodálják meg 365 nap leforgása alatt.
Arról nincsenek pontos adatok, hogy a város egy másik büszkeségének, a Hamburger SV-nek az otthonát hányan keresik fel egy esztendőben, ellenben arról személyesen győződhettünk meg, hogy szerda délután százával érkeztek a látogatók az üresen is impozáns Nordbank Arenába. Volt, aki a gyerekével tért be egy otthoni nagy ABC méreteivel vetekedő ajándékboltba, más a hazai meccsek alkalmával viselt fehér alapon piros csíkos HSVdresszbe bújtatott kutyájával tett egy kört. Nem akadt olyan csöppség, aki ne gazdagodott volna valamilyen ereklyével (a választékot nem részleteznénk, rögzítsünk csak annyit, hogy a katalógus kereken 100 oldalas), ugyanakkor szegény eb nem kapott semmit, úgy fest, a négylábúak számára még nem gyártották le az idegenbeli fellépéseken használt szerelést…
A friss kimutatások szerint Hamburg lakosságának felét teszik ki a protestánsok, illetőleg a katolikusok, ők nyilván egytől egyig hisznek a Huub Stevens irányította csapat továbbjutásában. Habár, mint azt tapasztaltuk, errefelé nem mindenki fogadná kitörő örömmel, ha a nemzetközi szereplés folytatódna: az autópályáról letérve a