Sokan hangoztatták a bajnok ság előtt, hogy nehezebb szezon elé néz a Ferencváros, mint tavaly, ám ilyen kezdésre kevesen számítottak. Lipcsei Péterék kínkeservesen, a kilencven perc letelte után lőtt két góllal tudták csak legyőzni a BKV Előrét, és hiába vezettek kétszer is a Kazincbarcika, majd a Vecsés ellen, csupán egy-egy pontot szereztek, márpedig a három mérkőzésen elért öt pont felettébb kínos és kevés. Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy a szombati bajnokin az első félidőben három, míg a második elején két olyan helyzetet hagyott ki a csapat, amilyet négy méterről egy profi futballistának illendő lenne berúgni.
Természetesen nemcsak a támadókat érheti elmarasztalás, hiszen a védelem ugyanannyira felelős a pontok elhullajtásáért. Csank János vezetőedző a kazincbarcikai 2–2 után élesen kritizálta hátvédeit, akik szerinte alapvető hibákat vétettek. A Vecsés ellen bemutatott produkció után pedig egyszerűen kijelentette, hogy olyan érzése volt, mintha védősor nélkül futballoztak volna. És valóban, a ferencvárosi labdarúgók nem is a megbeszélt taktikát követték: akinek az ellenfél támadóit kellett volna őriznie, az rendre a Vecsés kapuja előtt téblábolt, illetve a szabadrúgásokat sem mindig a kijelölt futballisták végezték el. Edouard Ndjodót csak a legritkább esetben tudták játékba hozni a társak, míg Horváth Péter reménytelenül küzdött a vecsési védők között.
Az elképzelés nélküli játék ékes bizonyítéka, hogy a zöldfehérek rendre a kapu előtti felívelésekkel próbálták veszélyeztetni az ellenfél kapuját – sikertelenül. Az idő múlásával nem csupán a támadók, hanem a csapat játéka is reménytelenné vált, és hiába korlátozódott a vendégtérfélre a küzdelem, helyzeteket csak elvétve láthattak a drukkerek. Már akik a lelátóról nézhették meg a találkozót, hiszen a labdarúgócsapatot működtető zrt. a klub biztonsági szolgálatával karöltve szankciókat vezetett be a raszszista megnyilvánulások kiszorítására a stadionból. Éppen ezért az FTC két legnagyobb szurkolói csoportjának tagjai addig nem látogathatják a mérkőzéseket, amíg nem változtatnak magatartásukon.
