A bravúr sem volt elég

Óriási tömeg gyülekezett már másfél órával a feldobás előtt a cazini sportcsarnok bejáratánál, amikor a két csapatot szállító két autóbusz begördült a játékosokkal a vadonatúj létesítmény elé. Nem nehéz kitalálni, melyik jármű felé milyen jelzéseket küldtek a helyiek, akik mindent csináltak, csak éppen csendben nem maradtak egy másodpercre sem. Azután sem, hogy egy órával a kezdés előtt beengedték a népet az arénába, amelyben légkondicionáló berendezés híján olyan volt a levegő, mint a Széchenyi fürdő legerősebben befűtött szaunájában a legmelegebb nyárban. A hangszórókból bömbölt a hazafias zene, és ahogy jelentős sporteseményen illik, úgy fogadták a bemelegítésre érkező magyarokat a teremben, majd forrón üdvözölték övéiket.

Ám a mieink nem ijedtek meg a telt házas lelátón uralkodó eufórikus hangulattól, sem az ellenféltől. Bátran kezdett Sztojan Ivkovics társulata, egy kivédekezett támadást követően Németh István elegáns tempóban emelkedett, és jelezte, ő bizony megszokta az évek során a hasonló atmoszférájú meccseket. A következő magyar támadást Horváth Zoltán fejezte be ziccerrel, majd Ferencz Csaba dobott be lazán egy triplát. E két megmozdulás jelezte, a magyar szövetségi kapitány eltért eddigi kezdőötösétől, és az első momentumok a döntése helyességét igazolták.

Az is erre utalt, hogy minden kezdőjátékosunk hamar betalált, viszont a hazaiak is ráhangolódtak a találkozó igazi hőfokára a kezdeti ünnepélyes pillanatok után – a bemelegítés közben nem győztek fényképezkedni –, főleg Kenan Bajramovic semlegesítése okozott megoldhatatlan problémát. Az első szakasz egyenlő állásnál zárult, ám 21–21-et követően a hazaiak fokozatosan elhúztak. Elsősorban azért, mert kezdett fogyni a szufla a vendégekből, így nem mentek be a dobások a kidolgozott helyzetekből, másodsorban – vagy talán leginkább azért –, mert a lepattanók szinte mindegyike bosnyák kezekben landolt. 19–6 volt a félidőben a leszedett labdák aránya – nem a mi javunkra. Így az első félidő utolsó öt percét 13–2es rohanással záró helyiek megnyugtató előnnyel vonulhattak a nagyszünetre.

A fór az első bosnyák támadást követően 15 pontosra nőtt a fordulás után, és ettől a csapatuk láthatóan megnyugodott. Nenad Markovic sorra cserélte be kiegészítő embereit. A magyarok – akiknél Sztojan Ivkovics ugyancsak bevetette a padról a cseréit (közülük különösen Wittmann Krisztián tett hozzá sokat a játékhoz) – megérezték a lehetőséget, egy pillanatig sem adták fel a küzdelmet, és a lefújás előtt Kámán Tamás első kosarával utolérték házigazdáikat, majd a zalaegerszegi bedobó triplájával át is vették a vezetést, amit aztán ki sem adtak a kezükből. Ám ahhoz, hogy a csoport utolsó helyéről elkerüljenek a mieink, hiányzott még négy pont.

A végén a hazai szurkolótábor a sajátjai mellett a magyarokat is megtapsolta. Ám óriási a különbség: mindkét válogatott utazik a jövő héten Menorcára, viszont míg a bosnyákok az Eb-szereplés jogáért, mi a kiesés elkerüléséért. Nagyon nem mindegy…