Az improvizációs bukás

A formaságokon, az angolszász nyelvterületről importált „Hogy van? Jól?” témakörön gyorsan túllendülünk, majd az időközben kikért kávé szervírozását megelőzően előrebocsátja: ismétli majd önmagát – mert nem tehet mást. Nem lesz mélyanalízis, egyenkénti értékelés – ahogy a törökök elleni, múlt szombati 0–1 után sem volt –, amivel ezúttal egyébként sem kalkuláltam, abból kiindulva, hogy a nullát oszthatjuk akármennyivel, az akkor is zéró marad, nullával meg csak az Isten képes osztani, miközben a szemben lévő széken Valére Billen, az Újpest belga edzője csücsül.

„A modern labdarúgásban a defenzív stílus végérvényesen felülkerekedett, a topcsapatok és az apróbbak négy védővel és két védekező középpályással elsődlegesen nullára akarják hozni a meccset, mármint a kapott gólt illetően – hadarja felpörögve, mintegy felvezetésként a szakember. – Ha egy csapat nem tudja tartani az eltervezett formációt, az egyes pozíciókat, vége a dalnak, menthetetlenül elveszti a mérkőzést. Ha egy együttes mindezt a máltai válogatott ellen képtelen végrehajtani, fölöslegessé válik bármilyen elemzés. Olyan válogatottól szenvedett vereséget a magyar csapat, amelyet láthatóan zavart, ha huzamosabb ideig nála volt a labda, ezért két-három passz után – de tervszerűen – szabadult tőle: a hosszú indításokkal Michael Mifsudot keresték a védők és a középpályások is. Borzalmas hibákat követtek el a magyar csapat tagjai, improvizációs benyomást keltett a játékuk. Miért? Mert sajnos elemi szintű hiányosságaik vannak. A képzés minőségét, az utánpótlás-nevelés fontosságát említettem a törökök elleni mérkőzés után, és most is ezeket a problémaköröket kell elővennem, mert minden ezen áll vagy bukik. Miért nem tud a válogatott egy átlagos, öt emberre épülő labdakihozatalt bármikor végrehajtani? Azért, mert nem tanították meg rá a játékosokat. Alapelemek – alaphiányosságok. Marcello Lippi ars poeticája szerint az egész csapat védekezik, és az egész csapat támad. Amikor a magyar válogatott elvesztette a labdát, alkalmanként három ember semmit sem tett azért, hogy visszaszerezze, vagy legalább megakadályozza az ellenfél akcióépítését. A futball oktatásának átalakítása, a szemléletváltás mindig áldozatokkal jár, ez igaz, csakhogy nincs mit veszíteni. Az első és a legfontosabb lépéseket a szövetségnek kell megtennie. Visszakanyarodva a szerdai Eb-selejtezőhöz: Bozsik Péter nem csak az eredmény miatt nincs irigylésre méltó helyzetben. Biztosan felhívta a figyelmet a máltaiak harcmodorára, a hosszú labdákra, arra, hogy az indításokat, illetve a célszemélyeket miként kell hatástalanítani, semlegesíteni. Csakhogy a szavak és a tettek két külön világ.”

Felvetem, minden jel arra mutat (például: a csoport többi válogatottjainak feltérképezésével megbízott szakemberek szerda esti, tragikomikus mentegetőzése, miszerint ők a máltai projektben isten bizony nem vettek részt…), hogy a miniállam nemzeti együttesét illetően elmaradt a kémkedés.

Hitetlenkedve mereszti a szemét, majd annyit présel ki magából: „Nem hiszem…”

Biztosan nem mindenható – mert csöppnyit naiv. ---- The Times (máltai): „Málta leigázta Magyarországot”
Az angol nyelvű és című, de Máltán megjelenő napilap címlapján vezető sztori a meccs, amellyel kapcsolatban nem győzik hangsúlyozni, hogy 13 évnyi nyeretlenség után győzött ismét tétmeccsen a szigetország válogatottja. „Schembri góljai 13 éves böjtnek vetettek véget” – írja a lap a tudósítás alcímében, amelynek címe szerint a hazaiak egyszerűen leigáztak bennünket. Feltűnő volt, hogy csütörtök reggel néhány óra alatt elfogytak a helyi lapok a standokról, és a máltaiak kivétel nélkül tudták, hogy milyen csoda történt előző este a Ta’Qali Stadionban. A Nemzeti Sport tudósítója is csak egy boltos saját példányából puskázhatta ki, hogy a csak a hazaiakat osztályozó lap a két gólt szerző André Schembrinek 8.5-es, az előkészítésben jeleskedő Michael Mifsudnak 9-es osztályzatot adott, és a többiek többsége is 7.5-est kapott.

IN NAZJON: „A máltai törpe lebirkózta a magyar óriást... Köszönjük!”

I-ORIZZONT: „Málta ragyogott, és dominált”

THE MALTA INDEPENDENT: „Schembri kétszer betalált, és örökre emlékezetes győzelemhez segítette Máltát”

A máltai lapokban és természetesen a televízióban nyilatkozott a Máltai Labdarúgó-szövetség elnöke, az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, Joe Mifsud is, aki – idézve az MTI írását – azt mondta, hogy sportvezetői pályafutásának legnagyobb sikerének tartja a szerda esti, 2–1-es győzelmet.

„Óriási ünneplés volt az öltözőben a lefújás után – nyilatkozta a máltai elnök. – Szinte felfoghatatlan, hogy egy ilyen kis ország, mint a miénk, legyőzte a hozzánk képest futballnagyhatalomnak számító, csodás múltú Magyarországot”

A külföldi hírügynökségek meglepetésként tálalták a magyar válogatott kudarcát a Ta’Qali Stadionban.

Reuters: Arról írt, hogy a szerdai játéknap legnagyobb szenzációját szolgáltatták a máltaiak.

AP: Dusan Fitzelt dicséri, mondván, a máltaiak cseh kapitánya méltán örülhet első sikerének, megemlítve, hogy a szigetország válogatottja legutóbb 1993-ban győzött tétmérkőzésen, amikor is a világbajnoki selejtezőn 1–0-ra verte meg Észtországot. ---- A válogatott kapusa úgy érzi, hogy ő nem tehetett a gólokról

Király Gábor hetvenedszer volt válogatott Málta ellen, s ezzel a keret legrutinosabb tagjának számít. Ünnep helyett azonban neki is csak keserűséget hozott a szerda este, a meccs másnapján Angliába érkezve nyilatkozott.

„A mérkőzés értékeléséhez nem veszem a bátorságot, ez inkább a szövetségi kapitány feladata, de a saját teljesítményemről természetesen van véleményem – mondta a válogatott és a Crystal Palace kapusa. – Nos, tiszta a lelkiismeretem, mert úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy győzzünk. Többször is nehéz helyzetben kellett nagyot védenem. Az eredmény miatt természetesen csalódott vagyok, de ha valaki mindent megtett, ami tőle telik, akkor azt hiszem, nem kell ostoroznia magát.”

Arra a kérdésre, hogy a második gólnál indokolt volt-e a kijövetele, a következő magyarázatot adta: „Taktikai kérés volt a kapitány és a többiek részéről, hogy ilyen helyzetekben próbáljam meg, úgymond, lesöprögetni a labdát, ami kétségtelenül kockázatos. Ezzel együtt is meglett volna a labda, ha a gólszerző nem rúg luftot, amikor át akarta rajtam emelni a labdát. Én erre a mozdulatra elindultam, ő pedig a hibájának köszönhetően balra elvihette a labdát, s akkor már az üres kapuba kellett csak helyeznie.”

Király Gábor a társai teljesítményével nem óhajtott foglalkozni, de azt még fontosnak tartotta elmondani, hogy ha már nem sikerült a kötelező győzelmet hozni, akkor most a következő három meccset meg kellene nyerni, s megint versenyben lehetnénk a csoport előkelő helyeiért.

Természetes és dicséretes, hogy egy sportember így gondolkodik, a hazai tapasztalatok alapján azonban naivnak tűnik ez az esélylatolgatás…