Meoni tragikus balesete

Eddig a hivatalos közlemény, majd a biztonsági főnök még hozzáteszi: Meoni minden idők egyik legjobb terepmotorosa volt, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy mi mind szerettük őt.
A sajtósátorban döbbent csend - mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Könnyes szemek, tenyerekbe temetett arcok - nehéz elhinni, hogy ez megtörténhetett. Percekig senki sem mozdul, hátha azt mondják, hogy tévedtünk, mégis él, felült a motorjára, és ment tovább. De nem, ilyen esetben, a tévedés kizárható. A hírek szerint a nyakcsigolyái törtek el - esélye sem volt a túlélésre…
Meoni be akarta fejezni a motorozást. Azt mondta, még ez a verseny, aztán vége. Nem tudta, hogyan tölti majd ki az űrt a szívében, de meg akarta próbálni, hiszen a gyerekeinek (Gioele 14, Chiara kétéves) szükségük volt rá. Ám a befutóig már nem jutott el.
Egyik utolsó interjúját lapunknak adta, a két nappal ezelőtti szünnapon. Elmondta, szerelmes Afrikába, de számára az volt az igazi Dakar, amelyen még nem szorították ennyire korlátok közé az embert. Amikor maga kereste az utakat, és persze érintette az ellenőrző pontokat, de a dűnék között szabadnak érezte magát. Mindig győzni akart, de a szelektív szakaszok rajtja előtt sohasem gondolt az első helyre. Azt mondta, túl sok minden történhet a több száz kilométeres száguldás során, így jobb, ha az ember inkább az útra koncentrál, és megpróbál jó teljesítményt nyújtani. Mert ez a siker titka. Persze az ő korában már egyre nehezebb nyerni, hiszen ha az ember közel van a határhoz, amikor már abba kell hagynia a motorozást, sokkal nagyobb rajta a nyomás.
Nem látszott rajta, hogy 47 éves. Ereje teljében lévő férfi volt, olyan izmos, olyan szívós, mint kevesen a mezőnyben. Persze ő is húsból és vérből volt - s mint ilyen, a teste is sérülékeny.
Tavaly a Dakar közben bejelentette, hogy befejezi a pályafutását. De az az elhatározás még nem a szívéből jött, a pillanatnyi sikertelenség szülte, úgyhogy egy hónap elteltével megváltoztatta. Most azonban tényleg komolyan gondolta. Már hónapokkal ezelőtt kijelentette, ez lesz az utolsó versenye. Azt mondta, csak megerősítette ebben, hogy néhány hónappal ezelőtt versenybalesetben meghalt csapattársa és barátja, a szintén kétszeres Dakar-győztes Richard Sainct.
"Ha Richardra gondolok, mosoly van az arcomon, mert ő imádta, amit csinált, boldogan halt meg. Szomorúság akkor költözik a szívembe, amikor a családjára gondolok, mert neki viszont nagy szüksége lenne rá."
Ezt mondta, és közben mosoly tűnt fel a szája szegletében. Igazán emberi volt - mint mindig. Mint például akkor, amikor az első győzelme után iskolát alapított Dakar közelében, mondván, rengeteget kapott Afrikától, amiből vissza kell adnia valamit.
Most a sivatag mindent elvett tőle. A 13. Dakarja volt az idei - és sajnos az utolsó.

---- Z ---- A