Joó Abigél erőnyerő volt az első körben, és a nyolcaddöntőben verhető ellenfelet küldött útjába a sorsolás. Bár a gaboni Audrey Koumba az első körben 38 másodperc alatt ipponnal verte burundi ellenfelét, papíron nem jelenthetett gondot Abigél számára a legyőzése.
Ez a mérkőzés is 38 másodpercig tartott, ám itt a gaboni volt a szenvedő fél. A 23 centiméterrel magasabb Joó gyorsan ipponértékű dobást hajtott végre az afrikain.
A negyeddöntőben már nehezebb ellenfél várt Joóra az amerikai Kayla Harrison személyében. A 2010-es világbajnokkal nagy csatát vívott, de mondható, hogy uralta a mérkőzés első perceit, ezt jól mutatja, hogy vazaarielőnyt szerzett.
Ám utána jött a hihetetlen balszerencse: Joó egy összekapaszkodás után alig tudott felkelni a tatamiról, látszott, hogy a térde sérült meg. A magyar versenyző becsületére legyen mondva, hogy folytatta a küzdelmet, amely ezután sajnos tényleg egyoldalú lett. Harrison előbb egy jukót szerzett, utána azonban ipponnal győzte le Joót. Információink szerint porcleválást szenvedett a magyar dzsúdós, ám vállalta az indulást.
A magyar dzsúdós így a vigaszágra került, ahol Daria Pogorzelec volt az ellenfele. A lengyel jobban kezdett, hiszen két jukóval vezetett, ám ezután jött Joó Abigél szenzációs dobása, amivel ippont ért el, így megnyerte a mérkőzést.
„Az adrenalin nagyon sokat segített. Meccs közben nem éreztem annyira a fájdalmat, csak nem mertem dobást indítani az elején" – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Joó Abigél a mérkőzés után.
Joó Abigél a bronzéremért az elődöntőben a brit Gemma Gibbonstól kikapó Audrey Tcheumeóval csapott össze. A sérülten versenyző magyar cselgáncsozó állta a sarat, de másfél perc elteltével megintették. Francia ellenfele sajnos – tudván hogy sérült a jobb térde – kifejezetten a lábára hajtott.
A magyar lány mindent megpróbált, több akció indításával is próbálkozott, az egyik ilyet szűk két perccel a mérkőzés vége előtt francia ellenfele megkontrázta, amely után Joó a hátára esett, így végül ipponnal szenvedett vereséget.
Így Tcheumeo szerezte meg a bronzérmet, de Joó Abigél ilyen körülmények között megszerzett ötödik helyéért is minden dicséretet megérdemel.
„Az volt a baj, hogy ha ráálltam a jobb lábamra, még a testsúlyomat sem bírta el, pedig nekem a dobásaim arra épülnek, így nagyon nehéz volt – nyilatkozta Joó Abigél. – Ráadásul a francia lány is könnyen bontotta a fogásaimat, nem tudtam megragadni a kabátját, mert vékonyabb volt a szokásosnál. Pedig eldobhattam volna, mert éreztem, hogy fáradt. De aztán egyszer csak estem egyet – hiába, ilyen ez a sport. Amikor megsérültem, csak azzal foglalkoztam, hogy eljussak az orvosi szobáig, ott jegeltek, kezeltek, de amikor kérdezték az ismerősök, vegyenek-e jegyet a délutáni programra, már mondtam nekik, hogy persze, küzdeni fogok – pedig akkor még lábra sem tudtam állni. Amikor Harrisont eldobtam az elején, éreztem, hogy ez még akár egy nagyon szép nap is lehet, de aztán jött a sérülés – akkor meg már azt sem tudtam, mi lesz, mégis itt vagyok most.” |
„Joó Abigélnek a támaszkodó lábán kiugrott a térde, majd vissza is ugrott. Kérdéses azonban, hogy vállalni tudja-e a küzdelmet a vigaszágon, mert a dobásaihoz szüksége lenne a jobb lábára, amit a sérülés miatt nem biztos, hogy tudna használni. Még folynak a vizsgálatok, ezután döntünk. Ilyen a sport..." – mondta Pánczél Gábor a Nemzeti Sportnak. |
