A Magyar Kupa történetében ritkán fordult elő, hogy – mint most az MTK Budapest esetében– másodosztályú csapat jusson be a döntőbe. Az meg még ritkábban esett meg, hogy NB II-es együttes hódította el a trófeát. 1984-ben megtörtént ez a csoda – akik látták a székesfehérvári mérkőzést, nem felejtik a siófokiak győzelmét és a lefújás utáni ünneplést.
A három évvel korábban még a Somogy megyei I. osztályban szereplő Siófoki Bányász 1982-ben nagy fölénnyel megnyerte a területi bajnokság Dráva-csoportját, és a következő két bajnoki szezonban közel állt ahhoz, hogy az NB II-ből felkerüljön az élvonalba. Ez ekkor még nem sikerült (csak később, 1985-ben), viszont a jó néhány NB I-es múltú játékossal – a csapatkapitány Bódi Zoltán és a válogatott Tieber László volt a legnagyobb név – megerősített Balaton-parti együttes az 1983–1984-es kiírásban a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjéig menetelt. Előtte többek között legyőzte a Videotont (hosszabbítás után 1–0-ra), a Ferencvárost (szintén hosszabbítás után 4–2-re), valamint a Tatabányát (1–0-ra), azaz három NB I-es gárda skalpját is begyűjtötte, hogy aztán a korszak egyik legjobb magyar csapata, az előző két bajnoki kiírás aranyérmese, a Rába ETO ellen vívja meg a finálét.
A Verebes József-féle, félelmetes támadósorral (Szabó Ottó, Szentes Lázár, Hajszán Gyula) büszkélkedő ETO abban az évben – a Bp. Honvéd mögött – „csak" a második helyen végzett a bajnokságban, de egyértelmű esélyese volt az MNK-döntőnek. A siófoki csoda azonban ott sem ért véget: Szentes Lázár hiába szerzett vezetést a győrieknek, Szabó József és Horváth I László góljával fordított a Bányász, és – a kupa történetében első NB II-es csapatként – megnyerte a trófeát.
Korábban is előfordult, hogy másodosztályú együttes került be a Magyar (Népköztársasági) Kupa fináléjába, de győznie nem sikerült. 1965-ben az akkor NB I B-s Diósgyőri VTK dolgozott meg a lehetőségért, ám végül sima, 4:0-s vereséget szenvedett a Győri Vasas ETO ellen. Szűk évtizeddel később, 1974-ben a szintén NB I B-s Komlói Bányász menetelt a legvégső akadályig (az elődöntőben a megyei rivális Pécsi MSC ellen a 0–0 is elég volt a továbbjutáshoz, mert döntetlen esetén az alacsonyabb osztályú csapat mehetett tovább), ott azonban nem bírt a Ferencvárossal, a zöld-fehérek 3–1-re győztek.
A korábbi időszakokból meg kell említeni az 1933–1934-es kiírást, amikor – még a Nemzeti Bajnokság létrejötte (1935) előtti korszakban – a professzionális csapatok a világbajnokság miatt visszaléptek a Magyar Kupától, így amatőr gárdák versengtek a trófeáért, ebből következően nem első osztályú együttes nyerte meg a serleget. A döntőt a Soroksár és a BSzKRT vívta, és – egy 2:2-es, majd egy 1:1-es döntetlen után – a harmadik összecsapáson a Soroksár 2:0-ra győzött.
A siófoki kupagyőzelem óta most negyedszer fordul elő, hogy másodosztályú együttes az MK-finálé egyik résztvevője.
Az 1992–1993-as szezonban a Szombathelyi Haladás jutott NB II-es csapatként a nagy lehetőséghez. Abban az időszakban oda-visszavágós rendszerben játszották le a döntőt. Az első mérkőzés – Jagodics Zoltán, illetve Keller József góljával – 1–1-re végződött, majd az Üllői úti meccs szintén 1–1-es döntetlent hozott (itt Fodor Imre, illetve Kovács Sándor talált a kapuba), és tizenegyesekkel a Ferencváros győzött.
Hat évvel később a – többek között – Gelei Károllyal, Szalma Józseffel és a Hollandiából hazatérő Kiprich Józseffel megerősített Lombard FC Tatabánya masírozott be a fináléba. A másodosztályú együttes a nyolc közé jutásért óriási meglepetésre az MTK-t győzte le 2–1-re a Hungária körúton (a fővárosi kék-fehérek ebben a szezonban bajnokok lettek), majd az Újpestet verte meg 3–1-re Tatabányán, az elődöntőben pedig, szintén hazai környezetben, a Vácnál bizonyult jobbnak – három góllal (3–0).
A döntőt 1999. május 20-án Vácott rendezték, és mindkét résztvevő, a Tatabánya és a Debrecen is az első kupagyőzelmére készült. Az első félidőben az élvonalbeli DVSC szerezte meg a vezetést Bagoly Gábor találatával, majd a szünet után nem sokkal Kiprich egyenlített. A 80. percben Loki-szöglet után Vadicska Zsolt fejelte középre a labdát, amely Gelei Károly lábáról gurult a kapu felé. A holland légiós, Eric van der Merwe kivágta a labdát, de a partjelző úgy ítélte meg, hogy már teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon – nézzék meg a második félidő összefoglalóját, és döntsék el Önök! –, így Puhl Sándor megadta a találatot. A tatabányaiak vitatták az ítélet jogosságát, sőt azt is, hogy a 92. percben nem ítélt büntetőt a javukra a játékvezető. Ezért később bírói műhiba miatt megóvták a meccset, de a beadványt a szövetség elutasította.
Az MTK mostani bravúrját megelőzően legutóbb a Budapest Honvéd került másodosztályúként a Magyar Kupa döntőjébe. A kispestiek 2003 tavaszán kiestek, és a 2003–2004-es kiírásban az NB I B-ben – no meg a kupában vitézkedtek. A bajnokságban a Vasast, a Kaposvárt és a Diósgyőrt megelőzve elsők lettek (s így visszajutottak az élvonalba), a kupában viszont „csak" ezüstérem jutott nekik, a fináléban ugyanis a Ferencváros ellen 3–1-re veszítettek. Ennek ellenére a következő szezonban indulhattak az UEFA-kupában, mert a Pintér Attila irányította Fradi a Magyar Kupa mellett a bajnokságot is megnyerte, így a Honvéd MK-döntősként kiléphetett a nemzetközi porondra.
