FTC: A vereség nem fér bele! – Sigér Dávid

– Tizenkilenc hónap telt el, amióta súlyos sérülést szenvedett, elszakadt a keresztszalagja. Testileg, lelkileg rendben van már?
– Erőnlétileg vagyok a legjobb állapotban – válaszolta lapunknak Sigér Dávid, a Ferencváros 32 éves középpályása. – Az utóbbi időben három egymást követő mérkőzésen is a kezdőcsapat tagja voltam, csaknem kilencven perceket pályán töltöttem, ahhoz, hogy visszanyerjem régi formámat, leginkább ez hiányzik. Van, amit edzéssel nem lehet tovább fejleszteni, meccsek kellenek ahhoz, hogy még jobban érezzem magam a bőrömben és jöjjenek a jó megoldások.

– És a lelke?
– Ha a debreceni mérkőzést követően kérdezte volna, azt felelem, minden rendben. Hosszú idő után kaptam először szerepet a kezdőben, győztünk, és viszonylag jól is ment a játék. Ráadásul fontos három pontot szereztünk. A Mezőkövesd ellen aztán gólpasszt adtam, ám a teljes boldogsághoz hiányzott a győzelem, sajnos döntetlen lett a vége. Mindenesetre élveztem a pályán töltött perceket!

– Legutóbb Zalaegerszegen viszont már nem kapott lehetőséget. Mit gondol, miért?
– Előzőleg a Puskás Akadémia ellen ugyancsak kezdő voltam, sajnos az egész csapat gyengébben szerepelt. Amikor kétgólos hátrányba kerültünk hazai pályán, érthetően változtatásra volt szükség, egy óra játék után engem is lecseréltek, támadóbb szellemű játékosok érkeztek a hajrára. A következő bajnokin sajnos másoknak szavaztak bizalmat, de nekik sem sikerült győzniük.

– Mit gondol, mi okozza a hullámvölgyet a csapat életében?
– Összetett kérdés ez. A januári felkészülés óta érezhető volt, mindenki az Európa-liga-meccset várja, és ez egyre fokozódott, ahogy közeledtünk a párharchoz, ami érthető is. A Puskás Akadémia elleni összecsapás volt ebből a szempontból a legnehezebb, mert a két El-meccs között voltunk. Az Európa-liga-keretbe engem a hosszú sérülése miatt nem neveztek, az öltözőben azt éreztem, a fókusz nem teljesen éles. A Puskás Akadémia jó csapat, és ezt ki is használta. Szerettünk volna emlékezeteset alkotni a nemzetközi porondon, a kétgólos hátrány ellenére itthon a továbbjutást kiharcolni. De amellett, hogy a német csapat kerete tízszer többet ér a miénknél, sok meghatározó játékosunk hiányzott. Az elmúlt időszakban elég balszerencsések voltunk.

– Szóval a koncentráció a legfőbb gond?
– Nem vagyok edző, annyit tudok, hogy a Fradi játékosaként senki sem engedheti meg magának, hogy lazán futballozzon. Ha nem is jön úgy össze minden, ahogyan eltervezzük, ha a kapufáról kifelé pattan is a labda, akkor is mutassuk már meg, vagyunk olyan jók, mint az ellenfél, legalább döntetlen legyen a végeredmény akkor is, ha aznap semmi sem sikerül. A vereség nem fér bele! Biztos vagyok benne, hogy ezt mindenki tudja. A játékosok önbizalmát némileg megtépázta a Leverkusen elleni párharc, tényleg szerettünk volna nagyot alkotni, ám ettől távol voltunk. Többször is volt olyan érzésem, ha csak egy helyzetünkből gól születik, nagy lendületet és hitet adna a csapatnak, és onnantól bármi megtörténhet. Sajnos ez nem sikerült, így összességében nem sok olyan pillanat volt, amikor reálisan közel voltunk a sikerhez, a bravúrhoz, a továbbjutáshoz.

– A védekező középpályás pozícióból a télen Aissa Laidouni Berlinbe igazolt, Muhamed Besic pedig hónapokra kidőlt.
– Erős a keretünk, a végére mégis valahogy elfogytunk. Különösen a középpálya belső részén. Érzem, tudnék segíteni a csapatnak, de nem tudom, mennyi játéklehetőségre számíthatok még a tavasszal. Aki ismer, tudja, sohasem adom fel.

– Lassan két éve, hogy az NB I-ben gólt szerzett, még 2021 áprilisában a Budafok ellen. Hiányzik az érzés?
– Nagyon! A Mezőkövesd elleni találkozón a gólpasszom után eszembe is jutott, ha a tavasszal még egy gól is összejön, nem lesz okom panaszra. Fontos, hogy jó néhány mérkőzésen újra pályára léptem, és bizonyítottam magamnak – sőt talán azoknak is, akik kételkedtek benne, hogy visszatérek-e –, tudok még a Fradiban ezen a szinten futballozni.

– A válogatott csütörtökön Észtország ellen játszik felkészülési mérkőzést, hétfőn pedig Bulgáriát fogadja Eb-selejtezőn. Mit gondol, lesz még válogatott?
– Szeretnék az lenni. De az elsődleges célom most az, hogy a Fradiban visszaszerezzem azt a pozíciómat, ami újra rendszeres játéklehetőséget eredményez.