Efraín Juárez: A támadójátékunk nem semmi...

ETO FC–ZTE FC 3–0

Efraín Juárez, az ETO FC vezetőedzője

– Mi volt az újabb hazai siker tanulsága?
– Rendkívül boldog vagyok a teljesítmény és persze az eredmény miatt is. Védekezésben masszív csapatot láttam, amely támadásban is jó, sőt több nagy helyzetet is kialakított, amelyeket nem góllal fejezett be. Akadtak pillanatok a meccsen, amikor jobban oda kellett volna figyelni, mert több lehetősége volt az ellenfélnek, de jó látni, hogy a játékosok megvalósítják, amit a héten gyakorolunk.

– Mit szól Peter Agba és Jewison Bennette bemutatkozásához?
– Még idő kell ahhoz, hogy megértsék a játékot és a társakat. Remélem, tartjuk a jó eredményeket, s az idegenbeli mérkőzésekre is átmentjük a győztes formát. A csapat hétről hétre jól teljesít, ezért nagy dicséret jár a stábnak és a játékosoknak. Az átigazolási időszak még tart, remélem, még erősödünk, de csak ismételhetem magam: a nyár eleje óta jól teljesít a csapat.

– Mi az oka annak, hogy szinte minden mérkőzésen vannak időszakok, amikor a kapuja elé szorul az ETO?
– Ez az én döntésem, ilyen a terv, mert vannak időszakok, amikor erre van szükség. A legnehezebb feladat a futballban a szervezettséget megteremteni, mert a támadó játékosokat is védekező feladatra kell fogni. A két hazai meccsen szerzett hét gól mindenesetre azt mutatja, a támadójátékunk nem semmi... Inkább azt kellene megkérdeznie, miért van az, hogy mindenki jól teljesít, aki két napot edz nálunk! A válasz: a győztes kultúra miatt történhet meg ez!

Filipe Celikkaya, a ZTE FC vezetőedzője

– Miért nem billent a ZTE javára a mérkőzés, amikor uralta a játékot?
– Tudtuk, hogy nehéz meccsünk lesz, de egyértelműek voltak a szándékaink, jól kezdtünk, sok lehetőségünk volt a gólszerzésre, és kétszer annyi lövésünk egy időszakban, mint az ETO-nak. Amikor védekezni kellett, védekeztünk, néha négy, néha öt játékossal, mert a hosszú győri indításoknál figyelni kellett a veszélyes hazai támadók megindulására és a jól működő játékkapcsolatára.

– A helyzetkihasználáson múlt minden?
– Az ETO kihasználta a helyzeteit, mi pedig kihagytuk őket. Az is egyértelmű, hogy nekünk a szögletek és a szabadrúgások kivédekezésénél javulnunk kell, nem kaphatunk ilyen gólokat: már a második olyan meccsen vagyunk túl, amelyen ez történik.

– Tavaly hasonló helyzetben volt a ZTE: átalakult a keret, és eleinte az eredmények sem jöttek. Mit tud tenni edzőként?
– A lelkesedés az edző egyik értéke, ha kellő szenvedéllyel dolgozik, át tudja adni. Az egyik legszebb szakma viszont játékosnak lenni, éppen ezért élvezni kell a meccset is. Most nagy átmenet van a klubnál, de a játékjogok eladása, vásárlása is a futballprojekt része. Nem kétség, hogy sokat dolgozunk, a játékosoknak fejlődniük kell az elvárt szint eléréséért. Persze, nem vagyok elégedett, mert ezúttal sem érdemeltünk vereséget.

KISVÁRDA–DVSC 0–0

Supka Attila, a Kisvárda Master Good vezetőedzője

– Mit ér az idény eddigi legjobb játéka, ha nem párosul győzelemmel?
– Egy pontot. Tényleg jól futballoztunk, megvalósítottuk az elképzeléseinket, elsősorban azért, mert agresszívak és fegyelmezettek voltunk. Az a bizonyos pici plusz hiányzott, ami egyébként benne volt a játékunkban ahhoz, hogy gólokat szerezhessünk.

– Mi kellett ahhoz, hogy az eddigi leginkább lendületes és szenvedélyes játékát nyújtsa a csapat, ami a második félidő elején jelentős fölényéhez is vezetett?
– Ez benne kell legyen a csapatban, és benne is van, de talán most jutottunk el odáig, hogy igazán megértik a játékosok, mi az, amit mérkőzésről mérkőzésre nyújtaniuk kellene. Szeretnénk látni, hogy ugyanúgy az első perctől letámadjuk az ellenfelet, ahogy ezúttal tettük, ezekből labdaszerzésünk volt, helyzetet is dolgoztunk ki belőlük. Emellett nem kapkodtuk el úgy a játékot, mint a korábbi meccseinken.

– Korábban többször gólt kaptak az utolsó pillanatokban. Ezúttal viszont Teslim Balogun vezethette a felezővonaltól a kapusra a labdát a hosszabbításban.
– Valóban, ezúttal előttünk adódott lehetőség arra, hogy a hosszabbításban kicsikarjuk a győzelmet. Csatárunk sajnos rossz döntést hozott, ami nekünk két pontunkban került, ahogy a többi kihagyott helyzetünk is.

Gert Remmel, a DVSC vezetőedzője

– Elégedett az egy ponttal?
– Nem feltétlenül. Az első félidőnk nem volt jó, túl nagy távolság mutatkozott a futballisták között, ami miatt nem tudtuk felgyorsítani a játékunkat. Én is tapasztaltam, hogy a debreceni csapat Kisvárda elleni mérkőzésein jellemzően nem születik sok gól, annál nagyobb a küzdelem. A második félidőre elveszítettük az irányítást egy időre, majd a végére kaotikussá vált a helyzet a pályán, még nyerhettünk is volna, szóval nem lehetünk elégedettek az eredménnyel.

– Mi okozta az ön által is jelzett zavart a második félidő első húsz percében?
– Pontatlanokká váltak a passzaink, így a Kisvárda többször is labdát szerzett. Minden mérkőzésen van olyan, akár tizenöt-húsz percig tartó időszak, amikor elsődlegesen a kapuját kell védenie egy csapatnak, ez most velünk is megtörtént, de jól dolgoztunk, hiszen megőriztük kapunkat a góltól.

– Lang Ádám kiállításával újabb belső védő esett ki. Korai arról kérdezni, hogy pénteken, az MTK ellen miként orvosolja ezt a problémát?
– Lang Ádám mellett Maximilian Hofmannra és Batik Bencére sem számíthatunk ebben a szerepkörben, kissé korai a helyettesekről beszélni. Hétfőn elemezzük a Kisvárdán történteket, utána figyelünk a következő meccsre. Nincs túl sok opciónk, de megtaláljuk a megoldást, mivel az is a feladatunk a csapat mellett, hogy az ilyen problémákat orvosoljuk.