A labda és a sok hülye felnőtt férfi

Úgyhogy az ember végül is nem mondhat mást, minthogy nagy kiváltság volt jelen lenni és látni azt a sok felnőtt férfit, amint hülyét csinált magából…” Olvassák csak el még egyszer ezt a néhány sort! Nick Hornby pontosan megfogalmazta helyettünk, mit is jelent futballszurkolónak lenni. A remek angol író, aki az elmúlt években a könyvei által már-már barátunkká lett, s aki szerelmetes kapcsolatot ápolt pöttöm korától kezdve az Arsenallal, tökéletes jellemrajzot adott az igazi drukkerekről. Azokról a férfiakról, akik a meccs napján enyhe gyomorgörccsel küszködnek, akik a reggeli kakaó mellé már nemcsak a kuglófot, hanem a kedvenc csapatuk emblémájával díszített sálat is előhorgásszák, akik kívülről fújják az imádott együttes sorsolását, sőt még a menetrendet is, hiszen előre tudni kell, mikor indul a vonat Birminghambe, Liverpoolba, avagy idehaza Debrecenbe, Pécsre… A megszállottság sok mindenre képes, s ahogy Nick Hornby barátunk is írta, felnőtt férfiak csináltak magukból hülyét hétről hétre. Viszont aligha érthetik, miért éppen most írok minderről, a futball iránti rajongásról, amikor nálunk még az iszapbirkózás is népszerűbb sportágnak tűnik a labdarúgásnál. Tudom én, nagyon is tudom, hogy a sokadik gyalázatos esztendőn vagyunk túl, olyan időszakon, amelyet megint csak jobb lenne pillanatok alatt elfelejteni. Érdemes csak végigböngészni az elmúlt hónapok történéseit, és az ember máris idegrohamot kap. Hanem a futball mégiscsak bennünk van, és bennünk él. Ez a mondat akkor is tökéletesen igaz, ha kritikus hangvételű írások tucatjában szerepelt, hogy egészen más sportág a magyar labdarúgás, mint a futball. Ennek ellenére szombaton csaknem tízezren mentek ki az Üllői úti stadionba meccset nézni. Igaz, volt idő, amikor a Fradi–Újpestet rendszeresen nyolcvanezren tekintették meg, csak hát egyszer és mindenkorra felejtsük el mindezt, azok az évek már sohasem jönnek vissza. Ez a csaknem tízezer a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében majdnem nyolcvanezernek felel meg. Nem túlzás ez, például az észtek elleni kínlódást követően kész csoda, hogy ennyien kitartanak a sportág mellett. S nemcsak az Üllői úton, hét közben Debrecenben jegyüzérek tüntek fel (mikor volt utoljára ilyen, talán a Fradi BL-szereplése során…), de Siófokon is háromezren álltak-fáztak és ünnepeltek. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy történt, ami történt az elmúlt években: a magyar futball nem halt meg. Sokan lesznek, akiknek három hét múlva, de január közepén már biztosan hiányzik a zöld gyep, a labda pattogása és ez az egész zűrzavaros, lesajnált, tönkretett romokban heverő sportág.Így van rendjén. Ha a Balaton FC játszik mondjuk a Videotonnal, az annak, aki ezt a meccset végignézte, a legjelentősebb esemény volt a sportvilágban azon a délutánon. Sok felnőtt férfi, amint hülyét csinál magából…