Marius Sumudica hatalmas szomorúsága

Sípszó harsant, és két csapatra oszlik a brigád, egyik fele kékben, másik pirosban, majd indulhat is a félpályás kétkapuzás. A két sérültön, Szekeres Tamáson és Máté Péteren kívül mindenki a gyepen van. Ronald Habi (kékek), például blokkol egy lövést, csakúgy, ahogy azt Szalonikiben is tette jó párszor. Klasszikus a mozdulat, és már amúgy is megszokhattuk tőle. A csapatkapitány Böőr Zoltán (pirosak) iparkodik a jobb oldalon – nyoma sincs a mozgásán a szombati, akkor tragikusnak tűnő ütközésnek –, a centerezés is jó, ám a helyzet mégis kimarad. Emitt viszont előbb Madar Csaba, majd a fiatal Tisza Tibor (mindketten kékek) is betalál, kialakítva a rövidke meccs végeredményét.
"Kettő nulla a Lokinak, ezzel a görögök ellen is kiegyeznék” – jegyzi meg egy nézelődő. Néhányan szabadrúgásokat, mások a büntetőket gyakorolják, aztán érkezik a mestertől a jelzés: levezető futás, nyújtás, és mehet zuhanyozni a csapat. Ahogy a játékosok az öltözőbe vonulnak, látszik az arcokon a tréning eleji felhőtlen jókedv már csak nyomokban látható rajtuk, most már sokkal inkább elszántságot és koncentrációt tükröznek az arcok. "Nehezebb meccs lesz a mai, mint az első volt – összegzett a Szalonikiben tizenegyest kiharcoló Dombi Tibor. – A két csapat már nagyjából ismeri a másik gyengéit és erősségeit is. Nekünk támadásban, úgy érzem, vannak még tartalékaink, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a görögök is többet tudnak a hazai pályán mutatott játéknál. Mi úgy nyolcvan százalék körül játszottunk három hete, ők pedig olyan hatvanöt-hetven százalékon. Szóval, kemény meccs lesz. De ezzel együtt is hiszek, és bízom a sikerünkben, no meg a közönségünkben, amelynek a biztatására ezúttal is nagy szükségünk van. Ebből erőt meríthetünk.”
Selymes Tibor nem volt ennyire bőbeszédű, a balhátvéd csupán annyit jegyzett meg: "Minden másodpercben figyelnünk kell, nem lazíthatunk, ahhoz a PAOK túl jó, túlságosan veszélyes csapat.”
Szatmári Csaba azt mondja: önmagához képest óvatosabban játszott: "A görög játékosok egyénileg nagyon jók, csapatként viszont ezt, úgy érzem, Szalonikiben nem sikerült bizonyítaniuk. A PAOK azonban a horvát Varteksnél sokkal jobb csapat, mert míg a horvátoknál néhány játékos technikai tudása volt csak jobb az átlagosnál, addig a szaloniki együttesben jó pár ilyen labdarúgót találunk, köztük a kameruni válogatottat, Guy Feutchine-t. Ô nagyon atlétikus, átlagon felüli a gyorsasága, és a labdával is nagyon jól bánik. Nehéz volt ellene játszani.”
Az edzés után az öltözőből Marius Sumudica lép ki elsőként az épületből. Éppen gratulálnánk neki, hogy milyen gyorsan végzett a zuhanyzással, ám meggondoljuk magunkat. A támadó ugyanis meglehetősen borús ábrázattal érkezett autójához, majd csupán annyit mondott: "Nem játszom holnap. Nem vagyok a tizennyolc játékos között.”
Mukkanni sincs idő, a legutóbbi házi gólkirály beszáll autójába, és elhajt.
Pedig az említett cicázáskor még neki is jókedve volt.
Talán, holnap este fél nyolc tájban ő is mosolyoghat.