Vida Anna (fehérben) az utolsó két meccsén már jól játszott, de addigra döntöttek a sorsáról francia klubjában

– Milyen az itthonlét?
– Nagyon jó! Már karácsony előtt két nappal hazajöttem Szarvasra, és itt töltöttem az ünnepet. Hiányoztak a szeretteim, jó volt újra látni őket.

– Mikor utazik vissza a csapatához, Franciaországba?
– Sajnos úgy alakult a helyzet, hogy nem kell visszatérnem a Mondeville-hez. Beszéltem az edzővel, azt mondta, ő is felelős azért, hogy nem hosszabbítottuk meg a két hónapra szóló szerződésemet, hiszen nem adott elég lehetőséget, öt-tíz perceket játszottam.

– Pedig az utóbbi meccseken kezdett belelendülni, december 21-én már három hármast is elsüllyesztett a soros bajnokiján...
– Valóban egyre jobban ment a játék, csak későn sikerült beilleszkednem a rendszerbe. Tudtam, hogy szezon közben nem könnyű új csapathoz igazolni, de hogy ennyire nehézkes legyen, mint az én esetemben, azt egyáltalán nem hittem. Az utolsó hetem sikerült igazán, a legutóbbi két meccsemen játszottam úgy, ahogyan szerettem volna huzamosabb ideig Franciaországban.

– Nehéz szívvel búcsúzott?
– Igen, mert nagyon szerettem a várost, az országot, rendkívül kedvesek voltak velem a Mondeville-nél. Korrekt módon váltunk el, megköszönték a munkámat, azt mondták, örültek, hogy a csapatukban játszottam, tehát teljes mértékben békés volt a búcsú.

– Mit hoz magával Franciaországból?
– Rengeteg tapasztalatot. Megismertem belülről Európa egyik legerősebb bajnokságát, kipróbáltam, milyen az otthontól távol, egyedül élni. Ez a másfél hónap bizonyosan hasznomra válik a jövőben.

A TELJES INTERJÚT – AMELYBŐL KIDERÜL, VIDA ANNA HOGYAN KÉPZELI EL A SZEZON MÁSODIK FELÉT – A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN TALÁLJÁK.