Kilencvenéves a magyar kosárlabdasport legendája
Az 1933. május ötödikén Budapesten született Judik Zoltán a Kelenföldi Munkás SE kosárlabdázójaként kezdte karrierjét, majd játszott az éra két hazai sztárcsapatában, a MAFC-ban és a Bp. Honvédban. Összesen nyolc bajnoki címet nyert, 116-szor szerepelt a válogatottban, amellyel 1954-ben aranyérmes lett a budapesti főiskolai világbajnokságon, 1957-ben ezüstérmes a párizsi universiadén, 1957-ben és 1959-ben negyedik a szófiai, illetve az isztambuli Európa-bajnokságon, 1960-ban kilencedik a római olimpián. A legendás Greminger János mellett volt a válogatott irányítója – de a sors elvette tőle két történelmi siker lehetőségét.
A sportágban szinte mindenki ismeri hihetetlen balszerencséje történetét: a fogorvosi kezeléssel elkapott hepatitis fertőzése miatt az utolsó pillanatban kikerült az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságot megnyerő keretből. (Azóta is ez az Európa-bajnoki cím a magyar kosárlabdasport legnagyobb sikere.) Miután pedig a kor híres nemzetek közötti tornája, az 1956-os bolognai Mairano-kupa legjobb játékosának választották, az OTSB nagyhatalmú vezetősége, Hegyi Gyula elnök és Kutas István hivatalvezető döntése nyomán társaival együtt lemaradt a melbourne-i olimpiáról.
„Azt mondták, egy csapat tizenöt tagja csak egy érmet szerezhet, míg tizenöt egyéni versenyzőnek legalább tizenötre van esélye. Így húztak le minket, kosarasokat is a kiutazók listájáról, ahogy az 1954-ben vb-ezüstérmes labdarúgókat. A válogatottak közül csak a vízilabdázókét vitték ki, mert az ő aranyuk úgymond biztos volt...” – emlékezett vissza a 67 évvel ezelőtt történtekre Judik Zoltán.
Az 1960-as római olimpiát követően visszalépett a válogatottságtól, a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomát szerző építészmérnökként a kalapácsvető olimpiai bajnok Németh Imre irányította Népstadion és Intézményei építőipari csoportjának főmérnöke lett. Nyolc éven át dolgozott a Mátraházától Dunavarsányig 18 sportlétesítményt felölelő állami „portfólió” karbantartását végző csoportban. Aztán 1968-tól a Testnevelési Főiskola következett, és annak rekonstrukciós munkái, majd 1986-tól 2002-es nyugdíjba vonulásáig a Nemzeti Sportuszodában dolgozott, de „klasszikus nyugdíjas” sohasem volt és sohasem lesz: építészmérnöki pályafutását a tornatermektől a csarnokokig 180 sportlétesítmény dicséri.
A sporttechnológiára specializálódva szerzett magának országos hírnevet: közreműködött többek között a budapesti Tüskecsarnok eredeti és csaknem másfél évtizeddel későbbi terve, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem sportközpontja, a Ludovika Aréna multifunkcionális csarnoka, a hozzá tartozó szabadtéri sportpályák megalkotásában. Skardelli György mérnökcsapatának tagjaként részt vett a Puskás Aréna eredeti terveinek létrehozásában, valamint az MVM Dome projektjében.
Kilencvenéves kora ellenére a mai napig sportol, teniszezik, vezette a korosztályos magyar páros ranglistát, szenior Európa-bajnokságok állandó indulója volt.
Persze, a kosárlabdázástól sem szakadt el, alapítója a Kosarasok Klubja nevű, a korábbi játékosokat, edzőket, játék- és sportvezetőket 2018 óta ismét közös pályára „terelő” szervezetnek. Fia, Judik Béla, veje, Misek Csaba is magyar bajnok, válogatott kosárlabdázó volt, unokája, Misek Levente manapság is a MAFC férficsapatát erősíti.
