Mészáros vagy Kálmán? Az utolsó pillanatig nyílt a kérdés. Meszlényi edző amondó, a csapatnak óriási szüksége volna a kapitányára, aki rettenetesen fájlalja a bordáját, normális esetben szóba sem jöhetne a szerepeltetése. No de "normális" eset-e az, amikor a lét a tét, más szóval az Európa-bajnoki szereplés?
Mészáros vagy Kálmán? A bemelegítés dönt. Ha bírja a paksi, játszik.
Még szép, hogy bírja. Bírnia kell! Egyesével szólítják be a cseheket, jön egy-két nagyágyú, Welsch az NBA-s Milwaukee-ból, Barton a Badalonából, ám a magyar - jórészt paksiakból álló - tábor nem őket élteti. Pavlíknak szól a taps, a rivális keretéből az utolsó pillanatban kikerülő karmesternek. Aki esetleg nem tudná, Pavlík az Atom kosarasa.
És kezdődik! Méghozzá álomszerűen. Dávid szórja meg a cseheket, aztán villan Mészáros és Németh, az utóbbi kettő távolról. Odaát a tanácstalanság az úr, amit mi nem bánunk. Nagyon nem. Még négy perce sem tart a meccs, és máris kilenc pont a Meszlényi-csapat előnye. Törvényszerű, hogy ébredeznek a csehek: Milos és Sokolovsky, a két nehéztüzér a triplavonalon túlról talál be, és Benda is felavatja a gyűrűnket.
Eladott labdák jelzik, hogy nem nyugodt a magyar alakulat sem, mint ahogy az sem segíti az előrehaladást, hogy lepattanó- zásban markáns előnyt szerez magának Csehország.
A nyolcadik percben újra együtt a felek, ám nincs nagy baj, mert a negyed hajrája a miénk, a 10-2-es száguldásból a tíz perc alatt tíz pontig jutó Dávid veszi ki a legaktívabban a részét.
Németh István (a labdával) létfontosságú pillanatokban szerzett pontokat (Fotó: Mirkó István)
Nem indul rosszul a következő etap sem, már 11 egységnyi a magyar előny, amikor leblokkol a csapat, s Csehország ezerszer jobb gárda annál, semmint hogy ne éljen az ajándékba kapott lehetőséggel. Betalál Barton is, aki eddig nem villogott, pedig a Roma játékosaként az olasz bajnokságban is rettegnek, tőle az ellenfelek.
Már-már az égiekhez fohászkodunk, hogy törjön meg az átok, amikor Gulyás ér el centergólt, véget vetve ezzel a csaknem négyperces magyar gólcsendnek.
A Vojvodina játékosaként olykor-olykor ebben a miniatűr csarnokban is pályára lépő Németh érzi úgy, hogy ideje letenni a névjegyét, előbb egy duplát, azután egy hármast süllyeszt el a gyűrűben, igencsak kifacsart testhelyzetből.
Persze ne fanyalogjunk, ezen az estén minden pont kincset ér, vagy legalábbis érhet. Lepattanózásban továbbra is a csehek a jobbak (20-12-re nyerik ezt a csatát, különösen a tucatnyi támadólepattanójuk sok), de ennél sokkal fontosabb, hogy a mieink lényegesen jobban dobnak, így két negyed után hat pont ide.
Lengyel lejtmenet
Ahhoz képest, hogy néhány napja még az Európa-bajnoki szereplésrôl álmodoztak, döbbenetes mélységbe zuhantak a lengyelek. „Testvéreink” problémája ott kezdôdött, hogy a pótselejtezô elsô körében nem bírtak a csehekkel, majd nagy csalódottságukban elképesztô pofonba szaladtak bele Észtországban. S hogy csôstül jön a baj, azzal itt, Újvidéken szembesültek, miután az A-csoportban maradásért vívott ütközetben a magyarok által megelôzött svédek is elrendezték ôket (67–55). A csoport harmadik tagja a nem túl acélos Hollandia – ôket csak megverik valahogy!
Mesés piros-fehér-zöld akciót követően Kámán vág be egy triplát, ám sokáig nem örülhetünk, mert Whitfield, a csehek honosított amerikaija személyi hibát harcol ki Dávidon (kilencesünk leteszi a nagyesküt, hogy nem bántotta), akinek ez már a negyedik faultja.
Érkezik Báder, aki három pontot "hoz" magával, szerencsére nyoma sincs már a meccsekkel korábbi megilletődöttségének. Whitfield tolja előre a csehek szekerét, miáltal újra szoros az eredmény, egészen addig, amíg jön az újabb magyar roham.
Kámán nyitja a sort, majd betalál Gulyás is, hogy aztán a negyed végén ismét Báder járjon élen a pontszerzés terén.
Az utolsó tíz percben minden támadását igyekszik minél tovább kijátszani a válogatott, és rendkívül taktikus játékkal végig őrzi az előnyt. Végig!
Az első megvan, Izrael ma a csehekkel csap össze - annyi azonban bizonyos, hogy kedden az előbbivel az újvidéki Európa-bajnoki részvételért játszunk!
A legnagyobb szurkolónk
Jakab Ervin, vagy ahogy sportberkekben mindenki szólítja, Tanár a világ minden kincséért sem hagyta volna ki az újvidéki mérkőzést. A magyar sport talán legnagyobb rajongójáról tudni kell, hogy évről évre bejárja a fél világot, feltűnik mindenütt, ahol a piros-fehér-zöld színekért szoríthat. Lélegzetelállító adat: 2005-ben csaknem két hónapot volt úton, s ez idő alatt 14 világversenyen szurkolt a kajakosoknak, az öttusázóknak, a vívóknak, és természetesen a kosarasainknak.