Szucsánszki nem tagadta, jó érzés volt maga mögé utasítani a győri lányokat az év játékosa cím elnyerésével. „Örülök, hogy megkaptam a szakmától ezt a díjat. Az évek során nagyon sokat tettünk a Ferencvárosért, én is és az egész csapat is. Ennek eredménye lett idén a KEK-győzelem: ilyenekért éri meg kézilabdázni"
„Hogy még mivel érdemelhettem ki? Talán azzal is, hogy az Európa-bajnokságon a legjobb játékos lettem, meg azzal, hogy a pályán mindig visz előre a szívem. Nagy megtiszteltetés, hogy pont Kökény Bea mondta a játékomra, a hozzáállásomra: ez kell a Fradinak, ez kell a magyar kézilabdázásban."
A klubhoz való kötődéséről így vallott: „nem ott kezdtem, de én már ízig-vérig fradista vagyok. Ez egy nagy család: olyan világba csöppentem az FTC-nél, a szurkolótábort is beleértve, amiről előtte el sem tudtam volna képzelni, hogy létezhet".
A kérdésre, hogy el lehetne-e még csábítani a Fradiból, Szucsánszki kategorikus nemmel felelt: „nem tudnék máshol kézilabdázni Magyarországon, mint a Fradiban. Sőt: külföldre sem igazolnék el most már."
Saját kézis karrierjét elemezve a válogatott irányító úgy vélte, éppen pályafutása közepénél tart. „Idén másodikak szeretnénk lenni a hazai bajnokságban, ami BL-indulást jelentene. Ez pedig egy olyan út kezdete, amely keményebb meccsekkel nagy fejlődéshez vezethet. A Győrt meg majd akkor tudjuk befogni, megelőzni, ha mi is elhisszük, hogy megértünk erre a feladatra mint csapat. Mindenesetre már januárban megpróbáljuk itthon legyőzni őket a rangadón".
A Fradi-közösség titka a játékos szerint az, hogy ez a társaság a pályán, az edzésen kívül is „sokat lóg együtt, barátok vagyunk, sok a közös pont, sok a közös program". Elek Gábor vezetőedzőhöz fűződő magánéletbeli kapcsolatáról annyit mondott: „úgy érzem, tőlem többet követel, mint a többiektől. Nem könnyű. A magánéletben azért nem mindig a kézilabdáról beszélgetünk, bár a világbajnokság meccseit most éppen együtt nézzük."