Minden jel arra mutat, hogy a vb-ezüstérmes német válogatott edzőmérkőzésnek fogja fel a péntek este Szarajevóban sorra kerülő, Bosznia-Hercegovina elleni találkozót. A Nationalelf  akárcsak a bosnyák alakulat  csak jövő szerdán játszik Európa-bajnoki selejtezőt, több kulcsjátékosa (Michael Ballack, Dietmar Hamann, Christoph Metzelder) sérüléssel bajlódik, a roppant sűrű menetrend miatt a futballistáknak jól jönne néhány nap pihenő, ráadásul Rudi Völler csapatfőnök bevallottan kísérletezésre szánja az összecsapást.

Hosszú huzavona után eldőlt, hogy a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) kártérítést fizet a Bayern Münchennek, amiért Sebastian Deisler az Ausztria elleni válogatott mérkőzésen szerzett sérülése miatt még mindig nem mutatkozhatott be új klubjában. (Mint ismert, a középpályás  még a Hertha játékosaként  május 18-án szenvedett újra térdsérülést, és 2002-ben már aligha léphet pályára.)

Tizenkét évvel ezelőtt Mezey György csábításának engedve szerződött Magyarországra Viorel Vancea. A román labdarúgó a Videoton ajánlatát fogadta el (akkor ugyanis Mezey dirigálta az együttest), és gyorsan kiderült: a fehérváriak igazán jó vásárt csináltak a csatárral. Nem véletlen, hogy amikor a vezetőedző a Honvédhoz szerződött, magával vitte a gólerős futballistát is Kispestre. Vancea pályafutása során a Honvédban érte el legnagyobb sikerét: magyar bajnok lett, és ezzel bizony kevés honfitársa dicsekedhet. A Kispest után a Szeged, majd a Békéscsaba, később a Vasas, a BVSC, aztán meg a Soproni ELC következett. Nemrégiben még Gyulán rúgta a labdát, már negyvenéves, abbahagyta a futballt.

Bár Fekete Dániel szerint csapata, az EHC Lustenau győzni ment Innsbruckba az osztrák bajnokság nyitófordulójában, a voralbergi egylet még pontot sem szerzett. Ennek ellenére Fekete számára nem csak negatívumokkal szolgált az összecsapás, ugyanis a mérkőzés 56. percében kihagyhatatlan helyzetbe hozta társát, Pusnikot, aki belőtte a lustenauiak becsületgólját.

 Kétségtelen: az árulózás benne van a pakliban, az anyázás viszont minden jobbérzésű emberben viszszatetszést szült. Meg azok a megjegyzések, hogy én eladtam a döntőt. Igazán az volt a szörnyű, hogy a kiabálókat szinte kivétel nélkül ismerem, azt hittem, továbbra is jó viszonyban vagyunk, elvégre képek sorát őrzöm otthon, amelyeken együtt őrjöngünk a különböző sikereket követően. Nem hittem volna, hogy mindez ennyire a visszájára fordulhat.