A viaszgyertya a körmünkre csepegett, és ahogy mondani szokás, ekkor ment el a kedvünk az egésztől& Illetve  ekkor jött csak meg igazán. Merthogy egyefféle szerzet(es)től viaszcseppnyit sem megszokott módon szájunk sanda mosolyra görbült (vagy a mosoly rendes volt, csupán a tükör görbe?), szépen nekiláttunk, és kicsiny kódexünk lapjait lúdtollunkkal meggyalázva meghamisítottuk az esztendő sportkrónikáját.