Ocskay Gábor: Mind a 365 nap egyformán nehéz volt
„Nem akarok nagy szavakat használni, egyrészt nem is nagyon lehet, másrészt meg abszolút fölöslegesnek érzem: ennek az eltelt egy évnek nem volt kiemelkedően nehéz pillanata, vagy éppen könnyebb időszaka, hiszen mind a háromszázhatvanöt nap egyformán nehezen telt" – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online-nak Ocskay Gábor, a korongos édesapja, a Sapa Fehérvár AV 19 klubigazgatója.
„Minden reggel azzal a gondolattal kelek, hogy aznap sem találkozhatok vele. Miután ez elkísér engem egész napra, így tulajdonképpen ezzel a gondolattal is fekszek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy napközben a teendőim nem terelnék el erről a figyelmemet, de ami történt, azt soha nem lehet feldolgozni. A sebeket az idő gyógyítja, de teljesen begyógyítani soha nem tudja. Eltelt egy év, de a fájdalmam nem lett kisebb. Eltelik majd kettő, három, tíz, de akkor sem lesz jobb és más ez az érzés. Tudom, hogy amíg el nem megyek utána, addig várom, hogy megcsörrenjen a telefonom, és ő keressen, vagy szembejöjjön velem a csarnokban. Miközben pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ez már soha nem történhet meg. Én ettől függetlenül várom ezt a pillanatot..."
A fehérváriak klubvezetője elárulta, elsősorban családja, párja, nagylánya, kisfia, unokája szerez neki sok örömet, ami segítséget és gyógyírt nyújt számára. Ők mindannyian érző módon kezelik a helyzetet, támaszt nyújtva egymásnak is. A család mellett természetesen a környezet is minden tekintetben figyelmes és segítőkész.
„Amikor belépek a pályára, vagy megállok a kopjafa előtt, kimegyek a temetőbe, akkor mindig aggódó, együttérző pillantásokkal találkozom magam körül. Ebből tudom, érzem, hogy bánatomban milyen sokan és mélyen osztoznak. Kangyal Balázstól, volt fehérvári csapatkapitányunktól, Gábor fiam egyik legközvetlenebb barátjától, a Vasas mostani klubmenedzserétől tudom, hogy még a káposztásmegyeri öltözben is – nemcsak a felnőtteknél, hanem az ifiknél is – Gábor fényképe van kint a falon. Gábor fiam halála nemcsak az én, a család, a fehérvári csapat, hanem az egész magyar jégkorongos társadalom nagy vesztesége, amelyet feldolgozni lehet és kell is, ám elfeledni soha sem lehet."
