Mitől szép egy tornamozdulat? – klasszikus könyv a sport esztétikájáról

Klasszikus témát dolgoz fel, klasszikus megközelítéssel és a vizuális sportkultúra klasszikusainak segítségével a Sport és szépség című könyv, amely a leírtak szellemében nyugodtan nevezhető igazi klasszikusnak. Az 1958-ban megjelent kötet a kötelező politikai maszlaggal csak minimális mértékben fertőzi az olvasót, és ha az 1956-os kivándorlók következetesen ki is maradtak belőle, értéke megkérdőjelezhetetlen.

Lenyűgöző válogatást kínál a korszak sportfotóiból, amelyeknek egytől egyig közös vonása, hogy rejtezik bennük valami elragadó, különleges vagy egyszerűen szép. A szépség fogalma persze magyarázatra szorul, vagy éppen hogy nagyon is nehezen magyarázható. Mitől szép egy tornamozdulat? Miért tartunk szépnek egy sportoló testet? És mikor mondjuk egy sportfotóra, hogy hú, ez tényleg szép? Ízlés dolga lenne csupán, vagy létezik olyan objektív esztétikai érték, amely minden vitán felül áll?

Klasszikus témát dolgoz fel, klasszikus megközelítéssel és a vizuális sportkultúra klasszikusainak segítségével a Sport és szépség című könyv, amely a leírtak szellemében nyugodtan nevezhető igazi klasszikusnak. Az 1958-ban megjelent kötet a kötelező politikai maszlaggal csak minimális mértékben fertőzi az olvasót, és ha az 1956-os kivándorlók következetesen ki is maradtak belőle, értéke megkérdőjelezhetetlen.

Lenyűgöző válogatást kínál a korszak sportfotóiból, amelyeknek egytől egyig közös vonása, hogy rejtezik bennük valami elragadó, különleges vagy egyszerűen szép. A szépség fogalma persze magyarázatra szorul, vagy éppen hogy nagyon is nehezen magyarázható. Mitől szép egy tornamozdulat? Miért tartunk szépnek egy sportoló testet? És mikor mondjuk egy sportfotóra, hogy hú, ez tényleg szép? Ízlés dolga lenne csupán, vagy létezik olyan objektív esztétikai érték, amely minden vitán felül áll?

Ha maradunk a címben jelzett kategóriánál, a fekete-fehér album oldalait lapozgatva egyebek mellett a következő megállapításokat tehetjük. Szép, ahogy Tass Olga olimpiai bajnok tornásznő kecsesen, könnyedén nyújtózik szabadgyakorlata közben. Szép, ahogy a Népligetben rendezett ifjúsági KISZ-versenyen szaladnak a régi fiatalok a tavaszi ébredő természetben. Szép, ahogy Papp László táncol bokszkesztyűvel, ütésre készen a fényképezőgép lencséje előtt. Szép, ahogy dagadnak a szélben a fehér vásznak a balatoni vitorlásversenyen. Szép, ahogy elkerekezik a biciklis mezőny a kőkorlát mellett a fonyód-bélatelepi körpályán. Szépek a száguldó motorosok, a hullámokat szelő evezősök, a labdáért ádáz harcot vívó futballisták, a nyílvesszőt elengedni készülő íjásznők és a pilisi Szőke-forrás gyalogösvényét taposó kirándulók is.

De szép a panorámaképen bemutatott, tömött Népstadion is, eszünkbe juttatja Móricz Zsigmond Negyvenezer ember című elbeszélését az 1927-es – Üllői úti stadionban rendezett – magyar–osztrák válogatott találkozóról (5:3). „Én nagyon ritkán voltam ilyen mérkőzésen, s álmélkodva és gyönyörködve néztem az emberfejekből szőtt függönyt, amely körülvette az ovális pályát. A tribünök rendkívül csúf reklámpántlikái között hihetetlen szőnyeg volt ez; lobogó, szikrázó, ujjongó arcokból tömöttre vert szőnyeg, amely mintha egy titokzatos szél korbácsolta volna, állandó hullámzásban volt, s olykor egy egészen különös, csak a meccseken hallható ujjongásban orgonázott. Nagyon szép az ember ilyen tömegben. Színházban szembefordulni vele, a telt nézőtérnél nincs szebb kép a világon. A szembenéző arcok, a szemek sugarából szőtt reflektor fénykévék. Egy jelenség, egy egyéniség, amely annyi ezer és ezer külön életből teljesen egy gyermeki ártatlansággá verődik össze: ez feledhetetlen valami, negyvenezer ember incarnatiója egy gyermekké.”

A könyv szövegeit a kitűnő tollú, a képi élmény mellé a betűket kellő visszafogottsággal adagoló Peterdi Pál írta, a fényképek készítői között pedig a magyar sportfotózás történetének olyan kiemelkedő alakjait találjuk, mint például Almási László, Hemző Károly vagy Komlós Tibor. Az előszót is élvonalbeli vendégszerző jegyezte, Mező Ferenc sporttörténészt, az 1928-as amszterdami olimpia irodalmi vetélkedőjének bajnokát aligha kell bemutatni a magyar sportmúlt ismerőinek. Írásában a szépség fogalma kapcsán ókori párhuzamot említ, és a vonatkozó részt cikkünk zárásaként jó szívvel idézzük, ennél pontosabb szellemi vonalvezetőt aligha találnánk a könyv értelmezéséhez. „Az ógörög világnak volt egy tömör kifejezése: kalokagathia. Testi és lelki szépség – ezt jelentette. Ez volt a nevelés célja az iskolákban és erre törekedett a gymnasionok, stadionok és palaistrák sokféle oktatója is. A testi és lelki kiválóság megtestesítőjét látta a görögség Praxitelesnek egyetlen eredetiben ránk maradt Hermesében, a testi kultúra védőjét ábrázoló márványszoborban. De az ókor hét csodája közé sorolták Pheidias Zeus-szobrát is. Dio Chrysostomos, az I-II. század »aranyszájú« szónoka írta, hogy »aki szemben áll ezzel a szoborral, megfeledkezik az emberi élet minden szenvedéséről...«”

(Peterdi Pál: Sport és szépség, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1958)

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 18-i lapszámában jelent meg.)