Csíkok a végtelenbe – rajongás és dráma Egressy Zoltán Törőcsik-regényében

Vágólapra másolva!
2022.10.27. 16:35
null
Törőcsik András miatt jártak a szurkolók a stadionba (Fotók: Képes Sport)
Én voltam az egyik, aki a „másik” csapatnak szurkolt, de ha a programban nem ütközött, kimentem a Dózsa meccseire is, hátha lesz egy pillanat, ami évekkel később örökkévalósággá merevedik.

 

 

Kimondottan örülök, hogy e kvázi könyvajánlóban Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík című kiadványát népszerűsíthetem – többek leszünk általa, s mire való az irodalom, ha nem erre. A sajnálatosan Törőcsik András halála apropóján új kiadást megérő mű nem csupán Törőről szól – aki kedvencem volt egykoron –, hanem olyasvalaki idézi fel alakját, aki a kortárs irodalom – nyugodtan állíthatom – meghatározó alakja.

Talán természetes, hogy a maga korában olvastam Szabó Ferenc Táncolj tovább, Törő! vagy később Rokob Péter és Zombori Sándor A Törő! című könyvét is. Ezt csupán azért említem, mert Egressy írása elsősorban irodalmilag jóval több (ez persze nem csökkenti az említett kiadványok szakmai értékét). Nekem könnyű, mert nem vagyok irodalomtörténész, csak olvastam Egressytől „ezt-azt”, meg láttam a középcsatárt rengeteg alkalommal. Én voltam az egyik, aki a „másik” csapatnak szurkolt, de ha a programban nem ütközött, kimentem a Dózsa meccseire is, hátha lesz egy pillanat, ami évekkel később örökkévalósággá merevedik. Persze a könyv középpontjában Törő áll, ami az irodalom, az a rajongás gyerekfejjel, majd a valóság felnőttfejjel átélésének szövegbe öntése.

Nincsenek idősíkok (hála Istennek, Zoli!), nem kell szimbólumok után kutatni, és én, aki 12 évvel vagyok idősebb a szerzőnél, egyidős a tragikus sorsú futballistával, minden mondatot tűpontosnak érzek. Nekem különösen a rajongás tetszik, felnőttfejjel a valóság tapogatásában van gyakorlatom; ez azért nem olyan rajongás, mint a Robert De Niro-féle A rajongó című filmben, s nem az a különbség, hogy az amerikai moziban a baseball a sportág, a könyvben meg a futball. Ez mentes minden erőszaktól, Egressy Zoltán rajongásában nincs dráma, illetve dehogynem: az ötven év felettiek – na jó, lehet, van az hatvan is – szinte kivétel nélkül emlékeznek rá, mit csináltak 1978. június 2-án késő este, miután a vb nyitó mérkőzésén 2–1-re kikaptunk az argentinoktól, meg persze kiállították Törőcsiket (és Nyilasit). Persze?

Törő alakításai mellett felsejlik a szocializmust építő társadalomban egy polgári család (Egressyé) élete, s nem mellesleg a legenda famíliájának sincsenek proletár gyökerei, meg persze szó esik a gombfociról – az NB I összes csapatával. És ne feledjük Ottlik Gézát, továbbá Füst Milánt, már csak azért se, mert Törő fénykorában nem illeszkedtek a kultúrpolitika fősodrába... No és a nagyváradi Dutka Ákos sem, Ady Endrével egyetemben. Ebben a könyvben benne van a magyar „nemsikerülés”, mintha ez nekünk kötelezően járna.

Fiatalon gyakran jártam a Rudas gőzbe, ahol az NB I-es futballisták rendre megfordultak, Törő is a haverokkal. Ülsz a gőzben, az egyik oldalon Papp Gyula vagy Frenreisz Károly (akkor éppen a Skorpióból), Korda György, a másikon Törő meg még egy-két spíler. Már-már a nyelvemen volt, megkérdezem, miért piál, de eszembe jutott, a nekem rendeltetett blasz kettőben sem mindig úgy mentünk meccsre, hogy kipihentük az előző napi „fáradalmakat”. Manapság már azt gondolom, „így kellett ennek nem megtörténnie”, mint az író és a futballista találkozásának a Liesinger sörözőben.
Sokáig gondolkodtam, mi az, amit a Törőcsik-jelenség jelent generációknak? A minap kezembe akadt a Hitel októberi számában N. Pál József „Befed ez a kék ég...” című írása az egykori labdarúgóról. S a játékáról van benne egy mondat, amely citálható – bár a szó maga üresen kong a szöveg és a mondanivaló mívességéhez képest:  „S aki érezte is e misztériumot, hihette, maga Isten »játszhat« így, avagy ő üzen a futball titkáról Törőcsik mozdulataival nekünk. Lássátok, örvendezzetek, s ne csak a trófeák után áhítozzatok agresszív akarással és mindenáron! Aki vagyok, éppen e gyerekben mutatom meg én, hogy gazdálkodik az ajándékkal, amit tőlem kapott, az az ő – meg a körötte élők – dolga ezután.”

Ő már nincsen, Egressy Zoltán és mi lennénk a körötte élők: az író megtette a magáét, a mi dolgunk, hogy ezt a könyvet elolvassuk.

(Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík, Helikon Kiadó, 2022)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október 22-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik