Csendes nap, pechekkel és tanulságokkal

Egyéni sportolóink közül Steiner Dánielnek sikerült aránylag jól a nap, hiszen férfi tőr egyéniben továbbjutott csoportjából, majd ment még két kört, ám a vívósport fejlődését jól mutatja, hogy ezután egy egyiptomi vetélytárs állította meg a legjobb tizenhat között. Dzsúdósaink közül Gorjanácz Zsolt volt az ügyeletes, akinek egy győzelmet követően a japán indulóval kellett megmérkőznie, és ő sem járt sikerrel.

Teniszezőink közül Imre Lászlónak szintén egy japán, a 8. kiemelt Niki elleni meccs jelentette a végállomást, míg Borsos Olivér az 5. kiemelt fehérorosz Burijtól szenvedett vereséget óriási csatában (döntő szett 8:6) – pechje volt a két fiúnak, hogy rögtön kiemeltekkel kezdtek, elvégre az eredménysorok hemzsegnek a 6:0, 6:0-aktól (párosban is kiemeltekbe futottak bele, és a koreai Lim, Szeol kettős elbúcsúztatta őket két sima szettben).

Asztaliteniszezőinknek vérmes reményeik aligha lehettek, hiszen Tajvannal találkoztak a negyeddöntőben: a hivatalosan Kínai Tajpej néven futó együttesben természetesen félelmetes tudású kínaiak ütik a labdát, így már az is bravúr volt, hogy a szettek többségében 10 pont fölé jutva, minimális különbséggel veszítették el a fiúk.

„Úgy gondolom, mindent kihoztunk ebből a versenyből, amit lehetett – értékelte az elmúlt napokat Ács Pongrác csapatvezető. – A németek elleni siker feltétlenül értékelendő, az pedig, hogy az ötödik-nyolcadik helyen zártunk, megfelel a várakozásainknak. A négy közé egyedül a franciák jutottak be az ázsiaiak mellett, részben azért, mert ők nem találkoztak még velük, részben azért, mert ők a felnőttválogatottjukat futtatják, megvan az olimpiai kvótájuk, és minden alkalmat kihasználnak a versenyeztetésükre."

Kosárlabdában is van egy két-ország, amelyiknél a csapatépítés a legfontosabb, azaz olyan játékosok vonulnak fel, akiket a szövetségi kapitány kinézett magának – ott ez volt az elsődleges szempont, a felsőoktatási felvételi adott esetben később következett az időrendben...

Mi ugyanakkor tisztán, inkább azt demonstrálva állítottuk össze a Sencsenben pályára lépő csapatot, hogy kezdődjék el egy új folyamat, legyen fontos az egyetemi kosárlabdázás – a sportág jövője szempontjából ez ugyanis óriási jelentőséggel bír.

Együttesünk egyébként ezúttal remekül kezdett, játékosaink időről időre felvillantották a reményt, hogy a finnek ellen akár megszerezhetik első győzelmüket. Csakhogy a kulcspillanatokban ismét kiderült, az otthon többnyire a kispadot koptató fiatalembereknél hiányzik a meccsrutin – a negyedik negyedre pedig az erő is elfogyott, avagy egyikük sem szokott hozzá ehhez a terheléshez (3 nap, 3 mérkőzés), így a vége jóval simább lett, mint amilyen maga a mérkőzés volt (54-78).

Kmézics Zorán szövetségi kapitány egyértelműen fogalmazott: „Amikor összeválogattuk a fiúkat, végignéztük, kiben mennyi van, összejöhet-e legalább ötven pont mérkőzésenként, mennyire számíthatunk tőle, a másiktól, ez jó-e legalább tíz pontra, az hozzá tud-e tenni ötöt, és így tovább. Nos, nem voltunk teljesen nyugodtak, és mindez visszaigazolódott itt. Ezeknek a játékosoknak a többsége csak néhány percet játszik a csapatában, akkor sem kap jelentős szerepet. Fizikálisan is vannak hiányosságok, akinek több izma van, könnyebben regenerálódik egy ilyen terhelésben – e tekintetben mindhárom ellenfelünk erősebb volt. Időről időre látszik, hogy tehetségesek, hogy van bennük lehetőség, de nem tudnak egyenletesen jó teljesítményt nyújtani."

Sterbenz Tamás csapatvezető mindehhez annyit tett hozzá: „Szívesen kihoznám ide a klubvezetőinket megmutatni, milyen szinten van az egyetemi kosárlabdázás más országokban." A szövetség főtitkára a történtek ellenére – vagy tán épp emiatt – nagyon elszánt: igenis meg kell teremteni a magas szintű egyetemi és főiskolai kosárlabdázás feltételeit, a sportág jövője szempontjából ez létkérdés.

Másik csapatunk, a vízilabdázók háza táján az a legfontosabb hír, hogy a nyolcaddöntőben az Egyesült Államok válogatottjával találkoznak két nap múlva, miután a szerb, amerikai, francia hármas körbeverésből ők jöttek ki másodikként. Ebben a fázisban egyedül ez a mérkőzés tűnik kiemelten keménynek, a többi (Kína–Brazília, Ausztrália–Macedónia, Oroszország–Törökország, Franciaország–Olaszország, Japán–Szingapúr) kevésbé, no de a csoportmérkőzéseken „tettünk azért", hogy rögösebb legyen az út a nyolc közé, most viszont itt az idő a bizonyításra.

CSURKA GERGELY jelenti Sencsenből