Az Eger az aranyérem közelében, életben maradna a Szolnok

„Ha az egyik csapat nyeri meg az első meccset, a másik fogadkozik, hogy egyenlít. Ha azt is elveszíti, akkor még inkább, hogy majd a harmadikon! Ha meg egy egyre állnak két meccs után, mind a két oldal fogadkozik” – mondta Kovács Olivér, a szolnokiak rutinos játékosa arra a felvétésre, hogy még Honvéd-játékosként 2002-ben, majd 2006-ban is sikerült nyernie aktuális csapatával 0–2-es hátrányból a döntőben.

„Szerintem nem kell erőt merítenünk semmiből, mert nem öt góllal veszítettünk, hanem kettővel és eggyel, először ráadásul a hosszabbításban, kettő hatról felállva. Nem kell félnünk, annyival nem jobb az Eger, csak kicsi hiányzik. Például lehetnénk szerencsésebbek, de erre nincsen hatásunk, mert külső körülmény.”

„Talán minden formában nyertem döntőt, három nullás összesítéssel is, azt hiszem. Az a lényeg, úgy kell megélni a történéseket, hogy saját magadnak jó legyen. A vezetésnek és a hátránynak egyaránt megvan az érzülete, de egyik sem lehet végletes. Ha egy csapat eljut a döntőbe – főleg ha a Szegedet ejti ki, amely előtte kijelentette, két meccsből továbbjut –, akkor van ereje. Nem féltem magunkat.”

A Honvéd fentebb már említett bajnoki címeinek Kovács Olivér mellett igencsak aktív részese lehetett Biros Péter, ő is átélhette: nem elképzelhetetlen a fordítás mínusz kettőről. Ha valaki tisztában lehet azzal az egriek közül, hogy a döntőnek még nincs vége, akkor az a csapatkapitány.