A franciákat kétszer legyőzve Európa legjobbjai között a futballválogatott.

ALAPVONAL. Mifelénk sokan, sőt nagyon sokan szívesen turkálnak mások zsebében, bevallom, nekem nem kenyerem. Mondják, ha közszereplőkről, szűkebben a szórakoztatóipar jeleseiről van szó, nem lehetnek titkok, pedig dehogynem. Hidegen hagy, ki mennyit keres, ahogy másnak sincs köze ahhoz, hogy én mire vittem, viszem anyagilag. Nem beszélve arról, hogy már a kiindulópont is bizalmas, hiszen a futballistajövedelmeket (is) szerződés szabályozza.

NEKROLÓG – egy évtizeden át szolgálta klubját, kétszeres kupagyőztesként, bajnoki bronzérmesként, 11-szeres válogatottként vonult vissza.

1964-ben 0:3 után, itthon 4:0-ra legyőzve a Celticet bejutott a KEK-döntőbe.

ALAPVONAL. Ma már nem fontos a szurkoló, őrző-védő-támadók állnak őrt, védve a játékosokat. Mindenkitől. A klubok szigorúan ellenőrzik, mit szánnak alkalmazottjaik a nyilvánosságnak, miközben fogalmuk sincs, nem lehet, hogy mi volt a felek szándéka, miről beszélgettek. Az ellenőrök (cenzorok?) többsége kevesebbet tud az interjú szakmai követelményeiről, mint amennyi felhatalmazhatná őket valósan a felülbírálatra.

A világ legjobb bekkjének tartott vízilabdázó soha nem rejtette véka alá a véleményét.

ALAPVONAL. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a sportolók is élnek a módival. A szerepek leosztva, a felek jól elvannak egymással. A sportszervezetek hirdetik az igét, ez az erkölcsi oldal, az egzisztenciális pedig, hogy a versenyzők közül jó néhány (na, annál azért több) igyekszik ügyeskedni.

NS-VÉLEMÉNY. Annyi külföldi volt a pályán, mint idegen­forgalmi főszezonban egy jobb szállodában.

A borúlátóbbnál is borúlátóbb volt mindenki 1924-ben az olaszok budapesti vendégjátéka előtt.

Igazi ünnep volt a Corinthian FC budapesti vendégszereplése 1904 tavaszán.

ALAPVONAL. Hogy keretbe zárjam a történetet, a végére »a« Fecsót idézem. Azt mondta ugyanis, hogy nem az érmek, a sikerek a fontosak, hanem hogy helytálljanak az életben, akik megfordulnak nála. Váljék rendes ember belőlük.

„Nem kevés elfogultsággal írok a könyvről, amelynek előzménye a film. Surányi András 1982-ben bemutatott mozija, az Aranycsapat, amelynek stábjában – a rendező mindmáig megtisztelő felkérésére – ott lehettem.”

Elmaradt a Budapest֪–Bécs 1944-ben, jött helyette a Fradi–Újpest – a nosztalgia jegyében.

ALAPVONAL. Itt tart most a csalás, azaz rengeteg műfaj, egy cél. Hiába, jobb gazdagnak lenni, mint szegénynek. A játék pedig folytatódik, régi, bevált, mindenki ismeri.

NS-VÉLEMÉNY. Én csak azt látom, hogy a futballhoz akkor is sok pénz kell, ha – nincs.

NS-VÉLEMÉNY. Az épületnek az olimpiára kell készen lennie.

ALAPVONAL. A klubok – ha kicsik, ha nagyok – aligha gondolnak a futballra, mint művészetre, eredményvezéreltek, a profitra összpontosítanak, Natlacen alighanem jól sejti, hogy a többségük nem is érti valójában, miről szól a művészet, és éppen emiatt inkább az aktuális trendet követi, nem mozog a komfortzónán kívül, nehogy bevételtől essen el.

A logikátlan szovjet mintát semmi sem indokolta 1964-ben, de a rajt sikeres volt – a nézőknél.

ALAPVONAL. Visszatérve a kiindulóponthoz, Dárdai és Cifuentes gesztusát csak üdvözölhetem, áttörésnek nem tekinthetem. Pedig jó lenne, ha a bírók leereszkednének a játékosokhoz, edzőkhöz. Mert a futball a sport, nem a bíráskodás.

NS-VÉLEMÉNY. A más az üzlet, más a barátság minden­ható elve jegyében.