Történelmi csere a magyar–német összecsapáson

Ez a találkozó az 1921. június 5-én a Hungária úton lezajló Magyarország–Németország összecsapás volt, amelyet a mieink három nullára nyertek meg.

Úgy kellett a győzelem, mint egy falat kenyér, a piros-fehér-zöld színeket képviselő fiúk ugyanis 1919. november 9-e (3:2 Ausztria ellen) óta egyszer sem érezhették a siker ízét; nyeretlenek maradtak az 1920-as év három válogatott meccsén, és kikaptak az osztrákoktól (1:4) 1921. április 24-én.

MENEKÜLÉS KÜLFÖLDRE

Minderre persze volt logikus magyarázat: „a Tanácsköztársaság mellett kiállott játékosok, mint Schaffer, a két Konrád – jónak látták egyelőre nem mutatkozni, de inkább egyszerűen anyagi okok miatt menekültek innen” (Hoppe László: Labdarúgó-bajnokságaink, 1901–1969) 1919 őszén, hozzájuk csatlakozott Szabó Péter is, 1920. augusztus 1-jétől egészen az MLSZ fegyelmi bizottsága által 1921. május 15-én jóváhagyott visszaamatőrösítési rendeletig pedig tucatnál is több kiválóság inkább az 1. Magyar Professzionalista Football Klub nevet viselő, idegenben turnézó alkalmi alakulatot szolgálta, mintsem eredeti klubját és – lehetőség szerint – a válogatottat.

De a németek 3:0-s fölülmúlása után az üzlet beindult, 1921. november 6-án Svédország (4:2), december 18-án Lengyelország (1:0) is fejet hajtott a mieink előtt, akik az 1922-es esztendő utolsó, nyolcadik meccséig, november 26-ig őrizték veretlenségüket.

Nézzük, hogyan harcolták ki a győzelmet a széria első mérkőzésén!

AMIKOR NEM HEVÍT MÁR AZ AMBÍCIÓ

A 10. percben Braun József szöglete után Schlosser Imre lövése talált utat a kapu elé betömörülő németek erdejében, aztán az első fél óra végén „(Georg) Schneider akar parírozni, rosszul kirúgott labdája azonban Guttmann elé kerül, aki 20 méterről szép lapos, de védhető lövéssel a magyarok második gólját lövi”.

„Továbbra is a magyar csapat marad frontban. A 32. percben Schlosszer (sic) hagy kihasználatlanul egy kedvező helyzetet. (...) A 34. percben Schlosszer átverekedvén magát néhány német védőjátékoson nehéz helyzetben cipőheggyel éri a labdát, mely ugrálva közeledik a német kapu felé.” Csakhogy hiába véti el Heiner Stuhlfauth, a vendégek kapusa, a labda a kapufát érintve szögletre gurul.

A 47. percben „Guttmann jól irányított szabadrúgásával Braun megszökik, s mintegy 18 méterről éles, középmagas lövéssel a magyarok harmadik gólját lövi”.

„Ezután a játék teljesen ellaposodik – írja a Sporthírlap. – Az első félidőben uralkodott rekkenő hőség és erős tempó most érezteti hatását. A magyar csapatot a három gól után különben sem hevíti már az ambíció, míg a németek beletörődve súlyos vereségükbe, szintén nem játszanak valami nagy lelkesedéssel.”

ORTH LE, GENCSY BE

„Orth a 28. percben kiáll, helyette Gencsy lép pályára. Retschury lefújja a meccset (sic), és a két kapitányt magához kéreti. Schlosser bejelenti Orth helyettesítését, Jäger beleegyezik, mire a játék újból megindul.”

A Nemzeti Sport leírásában így fest a nagyválogatott történetének első cseréje. A „fiatal és tehetséges NSC-csatár”, Gencsy Dezső – aki először és utoljára szerepelt a nemzeti együttesben – csak azért állhatott be, mert az addig roppant agilis Orth György megsérült.

Nem mindennapi, hogy Gencsy rögvest gólpasszt adott pályára lépése után: „Molnár–Tóth akciója után Gencsy hátratolt labdáját Guttmann 20 méterről kapuba lövi” – a Nemzeti Sport gólleírása „némiképp” eltér a Sporthírlapétól...

A válogatott második cseréje az 1921. novemberi Braun József–Pluhár István (Magyarország–Svédország), a harmadik az 1921. decemberi Zsák Károly–Amsel Ignác (Magyarország–Lengyelország) váltáskor zajlott le, mindkétszer a szünetben.

GUTTMANN EGYETLEN GÓLJA

Két érdekesség még a végére.

Guttmann II Béla, a későbbi korszakos edzőzseni a németek elleni mérkőzésen mutatkozott be a válogatottban, amelyben négyszer szerepelt összesen. Egyetlen gólját a Hungária (kör)úton szerezte.

Németország történetének 35. hivatalos mérkőzését játszotta ellenünk, mi viszont már a 78. hivatalos meccsnél tartottunk ekkor.

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS
Magyarország–Németország 3:0 (2:0)
1921. június 5., Budapest, Hungária út, 30 000 néző
MAGYARORSZÁG: Plattkó Ferenc – Fogl II Károly, Mándi Gyula – Kertész II Vilmos, Guttmann II Béla, Blum Zoltán – Braun József, Molnár György, Orth György (Gencsy Dezső, 28.), Schlosser Imre, Tóth-Potya István. Szövetségi kapitány: Kiss Gyula
Gólszerző: Schlosser (10.), Guttmann II (29.), Braun (47.)