Indul az utazás, csak erre vártál – Dzsudzsákékért érdemes!

A Nemzeti Sport Online olvasói már megszokhatták, hogy a labdarúgó-válogatott hazai mérkőzései után szubjektív, hangulatjelentő írással jelentkezünk. Ezzel a szokásunkkal az Eb-felkészülési időszak alatt sem szakítunk. Lássuk a horvátok elleni meccset (1–1) „slágernyelven”!

hirdetés

 

Dzsudzsák a szurkolókkal ünnepelte a gólját (Fotó: Korponai Tamás)

Ez a meccs most más mint a többi (hogy egy örökzöld gyermekdal átformált soraival indítsam a „slágerkavalkádot”) – írtam a horvátok elleni találkozó első perceiben élő hírfolyamunkban, utalva a mérkőzés előtt, a szurkolók körében szerzett tapasztalatokra (évtizedek óta először készülhettünk Eb-résztvevőként válogatott találkozóra), de a meccs nagy része szakmailag is igazolta ezt.

NSO-SZUBJEKTÍV
Papa még látott magyar futballt, de mi lesz az unokákkal?
Nagyfröccs és kaviár – Gera góljának mindenki örülhet
Az MLSZ tényleg megcsinálja! Családbarát színház a katlanból
Mit érzett a maszkos fanatikus, a plázacicus és az erdélyi magyar?
A kocsmában még futballcsukára gyűjtött – a nemzeti csapat hőse lett
 Kinyílt az édességbolt, megyünk az Eb-re, Fülöp Mártont is visszük!

Emlékszem a 2002-es – az azóta más kontextusban is emlegetett… –, tavaszi magyar–horvát (0–2) meccsre, amelyre a horvátok vb-résztvevőként, a Japánban és Dél-Koreában rendezendő torna utolsó felkészülési állomásaként érkeztek hozzánk Pécsre. A vendégdrukkerek úgy ünnepelték a csapatukat, mintha a leendő világbajnokról lenne szó. Irigykedve néztem őket, „de jó nekik, ők készülődhetnek”…

Tizennégy év telt el azóta, és most mi is nagy tornára készülhetünk. A szombati mérkőzés előtt a szurkolók között járva, velük beszélgetve, ilyen és ehhez hasonló, az utazásról szóló mondatokat csíphettünk el:

„Keressük az olcsó, f.sza szállásokat.” „Lassan le kellene ülnünk, megbeszélni az útitervet.” „Mi ott leszünk, ahol a török válogatott.”

Aztán persze, mint mindig, ezúttal is voltak olyanok, akik már nem voltak szomjasak: „Gyerekek, a Pista fél órája még józan volt, most meg már menni sem tud” – mire érkezett a válasz. – „Nem baj, mire indulunk Franciaországba, kijózanodik, aztán kezdheti elölről.”

És aggódó hangok is hallatszottak: „Csak, nehogy robbantsanak!” „Kíváncsi vagyok a biztonsági intézkedésekre, a végén még a magyar zászlót sem fogják beengedni stadionokba.”

Aztán a Groupama Arénában, még a kezdősípszó előtt a hangszórókból felharsant a Mennyország Tourist (dübörgött a „be van fizetve az útja”), majd a meccs elején több olyan momentumot is feljegyezhettünk – például Fiola Attila megelőzte Luka Modricot, Guzmics Richárd mesteri becsúszással szerelte Ivan Perisicet –, ami azt sugallta, ez már egy másik csapat, egy másik magyar válogatott. Nem az, amelyik megilletődve lép pályára a sztárokkal teletűzdelt riválissal szemben, ahogy azt oly sokszor láthattuk az utóbbi húsz évben. Ahogy Elek Ákos mondta néhány hete, ez már nem az a csapat, amelyik nyolcat kapott a hollandoktól.

A közönség is jól érezte magát, rákezdett a Soho Party klasszikusára: „Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet. Repülj velünk a szerelem szárnyán, indul az utazás, csak erre vártál.” Aztán következett a Magyar népmesék jól ismert dallama is.

De még mielőtt elhihettük volna, hogy mi vagyunk a mesebeli legkisebb fiú, a horvátok rúgtak egy olyan gólt, amiben úgy a fél csapatunk benne volt. Mario Mandzukic találata megmutatta, ha felpörgetik a játékot, egyértelműen jobbak nálunk – nem véletlenül alkotják a Real Madridban és a Juventusban is futballozó sztárok a válogatottjukat.

A folytatásban azonban a vendégek már nem annyira pörögtek, mi pedig nem estünk össze a góltól, sőt a második félidőben már mi birtokoltuk többet a labdát, irányítani is tudtuk a meccset. Ki kell emelni Kleinheisler László bátor játékát, veszélyes lövéseit, az egész csapat küzdőszellemét, na, és persze Dzsudzsák Balázs zseniális gólját. Még a horvátok szövetségi kapitánya, Ante Cacic is elismerte, hogy méltó ellenfeleik voltunk, megérdemeltük az egyenlítést, és bizonyítottuk, hogy helyünk van az Eb-n.

Lassan elkezdhetjük dúdolni, hogy „Újra itt van, újra itt van…”

Ha nem is feltétlenül a pályán mutatott játék okán állíthatjuk, hogy alakul a „nagy csapat” – szögezzük le: nem rossz a produkció, de nem szabad elszállni, az együttes jelentős részét továbbra is NB I-es futballisták, és nem topligás játékosok alkotják, a fejlődés mindenesetre látszik –, a meccsek utáni megnyilvánulások már ebbe az irányba mutatnak. Szombaton például előbb Bernd Storck, majd Dzsudzsák Balázs is kiállt Szalai Ádám mellett (akit nem fogadott kitörő lelkesedéssel a közönség, és a sajtótájékoztatón is kikezdtek).

Mindketten hangsúlyozták, a magyar válogatott egy nagy csapat, amelybe minden kerettag beletartozik, és minden csapattag, beleértve Szalai Ádámot is, rengeteget dolgozik a sikerekért, nagy része van az Eb-re jutásban.

Szóval, ez a mi kis együttesünk! Storckkal, Szalaival, Dzsudzsákkal, Guzmiccsal, Kleinheislerrel és a többiekkel. A szurkolók pedig tovább tervezgethetik a nagy utazást („Nagy utazás, a vonatunk újra indul, nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz…”) – egyre inkább úgy tűnik, érdemes lesz kiutazni ezért a CSAPATÉRT, az újabb slágerekért!

 

MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 1–1 (0–1)
Budapest, Groupama Aréna, 20 300 néző. Vezette: Príhoda (cseh)
Magyarország:
Dibusz (Bogdán, a szünetben) – Fiola, Guzmics, Lang, Korhut – Nagy Á. (Elek, a szünetben), Gera Z. – Németh K. (Nikolics, a szünetben), Kleinheisler (Böde, 80.), Dzsudzsák (Stieber, 81.) – Priskin (Szalai Á., a szünetben)
Horvátország: L. Kalinic – Corluka, Vida, Schildenfeld, Vrsaljko – Modric, Antolic, Kovacic (Srna, 75.) – Brozovic, Mandzukic, Perisic
Gólszerző: Dzsudzsák (79.), ill. Mandzukic (29.)

ONLINE KÖZVETÍTÉSÜNK ITT!

 

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés