Mészöly, Komjáti, Farkas, Várady – legendák a hatszoros bajnok Vasas pályarajzán

Sorozatunk hatodik részében az öt fővárosi nagy klub közül utolsóként a hatszoros bajnok Vasast mutatjuk be, a korábbi kettős rangadók állandó szereplőjét, amely az 1960-as években élte fénykorát, és amelyet XXI. századi sikereivel lehajrázott ugyan az immár hétszeres aranyérmes Debrecen, de amely még mindig a hatodik legeredményesebb magyar klub.
 

KAPUS
MÉSZÁROS FERENC (1950–2023)
A tavaly januárban elhunyt, még a kapusok között is különcnek számító, az elmúlt évtizedekben a nyilvánosság elől teljesen elzárkózó, játékosként roppant népszerű, szórakoztató „Bubu” a Vasasban mutatkozott be a felnőttek között. 1968 és 1981 között védte a kaput, 29 válogatott meccse közül 20-at angyalföldiként játszott. Hat bajnoki érmet (köztük egy aranyat 1977-ben), két kupát (1973, 1981) és Közép-európai Kupát (1970) is nyert az együttessel, válogatottként két vb-n (1978, 1982) is védett.

VÉDŐK
IHÁSZ KÁLMÁN (1941–2019)
Az olimpiai aranyérmes (1964), Eb-bronzérmes (1964), négyszeres bajnok (1961, 1962, 1965, 1966), Magyar Népköztársasági Kupa (MNK)-győztes (1973), háromszoros KK-győztes (1962, 1965, 1970) labdarúgó szinte minden poszton játszott a Vasasban jobbhátvédtől balszélsőig, az UEFA-tornagyőztes ifjúsági válogatottban még középcsatárt is. Álomcsapatunkban így a fő „hiányposzton” szorítottunk neki helyet.
MÉSZÖLY KÁLMÁN (1941–2022)
A „Szőke Szikla” a klub történetének talán legjobb labdarúgója, vélhetően ő az egyetlen Vasas-játékos, aki a teljes magyar futballtörténeti álomcsapatban is helyet kapna. Teljes felnőttpályafutását (1959–1972) piros-kékben töltötte, 279 bajnokin középhátvédként is 32 gólt szerzett. A válogatottban 61-szer lépett pályára, Eb-bronzot nyert Spanyolországban. Két vb-negyeddöntőben is játszott, felejthetetlen az 1966-os vb-n a hősiessége a brazilok ellen, felkötött karral. Edzőként négy ciklusban is irányította imádott klubját.
KOMJÁTI ANDRÁS (1953–)
Noha Győrben nevelkedett, egyéves görögországi kitérőt leszámítva a teljes felnőttpályafutását a Fáy utcában töltötte 1970 és 1990 között. Oszlopos tagja az 1977-es bajnokcsapatnak, kupát nyert 1973-ban és 1981-ben, 1983-ban pedig KK-t is, bár addigra a fénye erősen megkopott. Vezetőedzőként is három időszakban vezette az együttest.
 

FEDEZETEK
BUNDZSÁK DEZSŐ (1928–2010)
A 25-szörös válogatott futballista mindvégig hűséges volt a Vasashoz, 1950 és 1964 között 294 bajnokit játszott piros-kékben, három bajnoki címnek (1957 tavasz, 1961, 1962), egy MNK-sikernek (1955) és három KK-diadalnak (1956, 1957, 1962) volt részese. Fedezet mellett csatárt is játszott. Edzőként 1981-ben bajnoki bronzot és kupát is nyert a csapattal.
BERENDY PÁL (1932–2019)
Mindent elmond tudásáról, hogy amikor 1961-ban a BEK-ben a Real Madrid ellen játszott a Vasas, neki kellett fognia Puskás Ferencet, aki utána nem győzte dicsérni a „levakarhatatlan” fedezetet. Egy goldbergeres évet leszámítva végig a Vasasban futballozott 1951-től 1968-ig, 382 bajnoki meccsen lépett pályára, 24-szer a válogatottban is. A klubtörténetben senkinek sincs több bajnoki címe (5) és KK-sikere (4), 1958-ban BEK-elődöntőt is játszott.
 

CSATÁROK
KISS LÁSZLÓ (1956–)
Ami mindenkinek elsőként eszébe jut róla: máig övé a vb-ken a leggyorsabb mesterhármas, amelyet csereként beállva nyolc perc alatt ért el 1982-ben Salvador ellen. Kaposvárról vitte el a Vasas 1978-ban, tehát az eddigi utolsó bajnoki címről már lecsúszott, kupát viszont nyert 1981-ben, és „csak” hét év jutott neki piros-kékben, ami máig fáj neki, ha rajta múlik, a Vasasból vonul vissza. Hihetetlenül gólérzékeny volt, a válogatottban 33-szor lépett pályára.
PUSKÁS LAJOS (1944–)
Debrecenből került Angyalföldre, ahol tíz évet játszott 1964 és 1974 között. Az élvonalban 249 mérkőzésen 132-szer talált be. Nyert két bajnoki címet 1965-ben és 1966-ban, kupát 1973-ban, KK-t 1965-ben és 1970-ben, és negyeddöntős volt a BEK-ben 1968-ban. Hétszeres válogatott – de a puszta számok nem fejezik ki hűen, mit jelentett, mit jelent ő ma is a Vasas-családnak.
SZILÁGYI I GYULA (1923–2001)
A mindkét lábbal és fejjel is kiemelkedő „Sziszi” örökös Vasas-rekorder a 361 bajnoki meccsen szerzett 295 góljával, senki sem rúgott több gólt az angyalföldiek me­zében, amelyet 1945 és 1960 között viselt. 1957 tavaszán volt bajnok, 1955-ben MNK-t nyert, 1958-ban a BEK-ben elődöntőt játszott. A legnagyszerűbb meccse a Közép-európai Kupa 1956-os döntője volt, a Rapid Wien elleni 9:2 alkalmával a második félidőben 23 perc alatt négy gólt szerzett.
FARKAS JÁNOS (1942–1989)
Fájdalmasan fiatalon halt meg, pedig ahogy a pályán, a pesti éjszakában is elnyűhetetlen volt, legendák szólnak arról, hogyan járták a mulatókat Mészöly Kálmánnal, hogy aztán másnap ők nyújtsák a legjobb teljesítményt az edzésen. A világválogatott játékos számtalan dicső tette közül kiemelnénk az 1967-es chilei Hexagonal-tornán nyújtott játékát, amely után kultikus hőssé vált Dél-Amerikában is, illetve az 1966-os vb-n a braziloknak lőtt kapásgólját, amelyet a BBC néhány éve minden idők hatodik legszebb vb-góljának választott meg.
VÁRADY BÉLA (1953–2014)
Hatalmas ballábas bombagóljairól volt híres, amit a lelátói költészet a „Béla, Béla, Béluska, úgy lő, mint a géppuska…” örökbecsűben örökített meg. 1971 és 1983 között 338 bajnokin 174-szer volt eredményes, a válogatottban 36 meccsen 13-szor, és olimpiai ezüstérmes lett Münchenben. Az 1977-es bajnoki címhez 36 góllal járult hozzá, amivel európai ezüstcipős is lett. Két MNK-győzelem (1973, 1981) is van még a sikerlistáján.

EDZŐ
ILLOVSZKY RUDOLF
(1922–2008)
Nem véletlen, hogy halála után róla nevezték el a Fáy utcai stadiont, évtizedekig ő volt a Vasas lelke. Játékosként is jelentős szereplője volt a klub történetének, hiszen 1941 és 1955 között 270 bajnokin 87 gólt szerzett balszélsőként, mégis edzőként alkotott igazán nagyot. A hat bajnoki címéből négyet (1961, 1962, 1965, 1977) vele nyerte meg a csapat, az 1966-ost csak azért nem, mert korábbi mestere, Baróti Lajos hívta a válogatotthoz. Összesen öt ciklusban irányította a Vasast, 1995-ben, még 73 évesen is leült a kispadra, hogy megmentse a kieséstől. Utána még szakmai igazgató és elnökségi tag lett.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. január 20-i lapszámában jelent meg.)
 

Bolemányi János – Kocsárdi Gergely, Mihalecz István, Péter Zoltán – Soós István, Kereki Zoltán, Urbán Flórián, Bita József – Kenesei Krisz­tián, Waltner Róbert, Preisinger Sándor Edző: Bozsik Péter Kapus: Bolemányi János (1969–1981), vele jutott fel először az NB I-be a ZTE 1972-ben. Hátvédek: Kocsárdi Gergely (1994–2007, 2008–2013), ő játszotta a legtöbb meccset az együttesben, a 2002-es bajnokcsapat kapitánya. Mihalecz István (1972–1983), 280 élvonalbeli meccse volt, edzőként is többször irányította a csapatot. Péter Zoltán (1977–1987, 1989–1990), 28-szoros válogatott, 1986-os vb-szereplő, 276 meccs a csapatban. Középpályások: Soós István (1972–1987), az első NB I-es csapat hőse. Kereki Zoltán (1979–1984), a szomszédvár Haladás játékosából lett ZTE-kedvenc, 37-szeres válogatott, az 1978-as vb-n csapatkapitány volt. Urbán Flórián (2001–2003) keveset volt Zalaegerszegen, de vezére a bajnokcsapatnak. Bita József (1963–1974), a „magyar Garrincha”, remekelt a bal szélen. Csatárok: Kenesei Krisztián (2001–2003) 68 meccsen 44 gólt szerzett, a bajnokcsapat fontos tagja, második idényében NB I-es gólkirály. Waltner Róbert (2000–2002, 2004, 2006–2009) a bajnokcsapat házi gól­királya, 2007–2008-ban NB I-es gólkirály. Preisinger Sándor (1994–1996) az 1994–1995-ös NB I-es idény gólkirálya. Jelentősebb kimaradók: Papp Antal (védő), Czigány Csaba, Lendvai Miklós, Nagy Lajos, Szabó II Zsolt (középpályások), Szabó Rezső, Egressy Gábor, Gass István, Sebők József (csatárok), de az első kupagyőztes csapat (2023) néhány tagja is szóba kerülhet, ha lesz történeti távlat. Edző: Bozsik Péter (2001–2003), elsősorban azért, mert vele nyerte meg története egyetlen bajnoki címét az együttes 2002-ben. De Szőcs János (1968–1972, 1981–1982, 1996) a helyi edzőlegenda, akiről elnevezték az akadémiát, és mindenképpen említést érdemel Gellei Imre (1983–1986, 2004–2005) is.